Szeretnék egy telefont, amit lehet bütykölni. Egy időben az OpenMoko tűnt szimpatikusnak, persze sosem tudta levetkőzni a gyerekbetegségeit, túl sok volt ott a Bazár. Akkor még nem is igazán gondoltam át-meg-végig, hogy miért kell nekem nyílt kütyü, és miért jó az, ha lehet rá programozni bármit.

Persze most már látszik. Azért jó, mert legvégső esetben írsz rá magadnak programot, amúgy meg úgyis akad az a pár megszállott, akikből mindig van egy-kettő bármilyen témáról is legyen szó, és hála a nagybetűs internetnek ... mindenre van megoldás.

De ugye megint bejátszik a jó öreg komplexitás, az ördög a részletekben, vagy hívjuk, ahogy jól esik. Első része a problémának az, hogy:

• SDK, tehát tudunk-e hatékonyan programot írni az okostelefonra. A telefon, mint rendszer melyik részeit tudjuk felhasználni, kombinálni a saját dolgainkkal?
• Ennek folyománya, hogy tehetünk-e a hardverre tetszőleges operációs rendszert?
• Használhatjuk-e az általunk okosított készüléket bármelyik technikailag kompatibilis hálózaton?
• Meg a ráadás.

Nézzük az elsőt. Az iPhone SDK-t sokan szeretik, sokan nem, de létezik, fejlődik - ugye, az iOS-szal együtt. Az Windows Mobile-ra már évekkel ezelőtt is gond nélkül lehetett fejleszteni, hiszen a Win32 alkalmazások majdnem gond nélkül fordíthatóak voltak WinCE platformra. A Symbian kihalóban lévő világban csak Java nyelven lehetett megmozdulni, ami különösen érzékeny a készülékben lévő processzor erejére (mármint annak hiányára főleg), de már azzal is elég sok mindent tudtak csinálni, akik akartak. A MeeGo nemrég kiherélt ötlete natív Linux binárisokat tud(ott) futtatni, tehát ott is elvileg adott minden, plusz a Nokia által felvásárolt Qt keretrendszer is szívesen fordul telefonra. Az Androidot azért hagytam a végére, mivel az a legéletképesebb (jelenleg) ebben a kérdésben, lévén nyílt forrású maga az operációs rendszer, a Linux kernelre épül (hasonlóan a MeeGohoz, gyakorlatilag az Android is egy disztribúció), viszont van külön SDK-ja is, tehát a lelkes fejlesztőket nem dobják be egyből a Linux rendszerprogramozás rejtelmes mélyvizébe.

Általánosan elmondható, hogy amit csak ki lehet találni azt meg is lehet valósítani az okostelefonokon programozás technikai szempontból.

Viszont van az úgy, hogy a telefon operációs rendszerét gyártó csoport úgy gondolja, hogy neki bizony joga és kötelessége beleszólni abba, hogy ki mit és hogyan okosítja tovább a telefonját. Ez tipikusan a társadalmilag érzékeny témáknál jelentkezik: pornó, LGBT, abortusz. Vannak persze esetek, amikor olyan okból szed le a fehér alma programokat, amik sokkal kevésbé foghatók a "többség erkölcsére". Pl. elég átlátszó, amikor a Google Voice alkalmazást gyomlálják ki, az a kifogás, hogy a telefon már meglévő funkcióját valósítja meg. Érdekes és gyakori ok a "felhasználói élmény garantálása". Tehát, ha Jobs bácsi úgy érzi, hogy a te programod nem elég minőségi, akkor azzal csorbítanád az iPhone platform hírnevét. Kicsit indirektebb példa az, ha a programod olyan rendszerhívásokat használ, amiknek a megléte a későbbiekben nem garantált, tehát egy esetleges szoftverfrissítés tönkreteheti, ergó nem tudja Steve garantálni a felhasználóknak, hogy működni fog a te programod.

Nyílván a központi kontrollnak vannak olyan megnyílvánulásai is, amik hasznosnak tűnnek. Pl. amikor vírusokat és egyéb kártékony programokat törölnek.

Vannak a jogi faszverős esetek. Licenszelési inkompatibilitás miatt nincs VLC az iPhone-on. Ezek érdekesek, de főleg a keményvonalas idiotizmusuk jelentkezik abban, hogy nem engednek GPL licenszű alkalmazásokat.

De szerencsére elég jelentős az a felhasználói tábor, melynek valamiért fontos, hogy hozzáférjen a saját telefonjához. Az iPhone-t is meg lehet törni, meg úgy általában a jó hardvert idővel kinyitják, ha elég izgatóvá válik a dolog.

Viszont aggasztó a trend, hogy egyre több és hatékonyabb eszközzel próbálják a készülékgyártók megvédeni a rajta lévő oprendszert. Itt lehet mondani, hogy igazából a szolgáltatók így rendelik a telefonokat, meg azt is, hogy nem szép dolog kollaborálni az ilyenekkel.

És máris ott tartunk, hogy milyen jó nekünk a vén Európában, ahol egységes a frekvenciakiosztás, és így egyáltalán van olyan, hogy roaming, nem úgy, mint a nagy kék vizen túl. (Ez a jó öreg oligopóliumok problémája. Azaz, ha nagyon magas a piacra belépés költsége, plusz a piaci szereplő mérettel arányosan tűnik egyre kedvezőbbnek - hiszen senki nem akar az új, kisebb lefedettségű hálózattal próbálkozni, bajlódni, ha nincs roaming; akkor bizony könnyen kialakulnak a nagy játékosok, mindenki másnak meg kuss van.)

Mármint, az igazán durva szaros fasszal bajszot rajzoló tény az az, hogy tényleg kuss van. Egyszerűen belobbiznak egy olyan törvényt vagy egyéb jogszabályt, hogy ne lehessen önkormányzati/közösségi forrásokból hálózatot építeni.

És nyílván a hálózat a drága. Ezért fontos, hogy mesterségesen biztosítsa az állam a piaci verseny feltételeit. Persze olvastam pár nagyon barátságos, bizalmaskodó betűtípussal szedett PDF-et, amiben azt szuszmákolta a közgazdász bőrbe bújt lobbista, hogy már pedig a természetes monopóliumok azok bizony jók, és nem szabad a szabad piacba belepiszkálni felülről, mert az csak rosszat eredményezhet. Meg különben is, láttunk már olyat, hogy több cég is kiépítette a saját hálózatát, pl. a huszas években vitték a föld gázt mindenfelé. Igen ám, de azt valahogy sose veszik figyelembe ezek a kedves kis közgazdászok, hogy azóta eltelt 80 év, és a társadalom, főleg a piaci szereplők szociológiailag drámaian megváltoztak. Elég az hozzá, hogy a lobbi erősebb lett, a természetes politikai érdekcsoportok konszolidálódtak, illetve sikeresen marginalizálták az ellenzéküket. (Lásd szakszervezetek hanyatlása, civil szervezetek megnyirbálása; lásd cégek, mint jogi szempontból teljesjogú személyek, azaz politikai véleménynyílvánítási szabadságot élveznek; lásd lobbitörvények; lásd mega családi vállalatok és befolyásuk, katonai-ipari komplexum, növekvő vagyon- ill. kereset egyenlőtlenség)

És ez már a ráadás. A szoftverszabadalmak, a szerzői jog és a mindenféle visszafejtés-ellenes rendelkezés hatásos koktél, ami mindenkiből kiveri másnapra a konkurálás vágyát szinte bármelyik szektorban/szegmensben/piacon.

És (ígérem, a héten több mondatot nem kezdek éssel) most a 4 nagy telkóból a legnagyobb hal megeszi a leggyengébbet. (Az at&t már rágja a T-Mobile USA-t, kérdéses, hogy jóváhagyják-e az ellenőrző szervek, hivatalok a nyelést.)

Kicsit szétesett ez a szöveg írás/szerkesztés közben, de majd a későbbiekben még pontosítok, részletezek, akár.

The Psychic Paramount - DDB. Sztóneres/pszichedelikus. Olyan, mint a Causa Sui (amit azért szeretek, mert télen is elhozza a kietlen sivatagi kopárság melegével átkozott kisvárosok abszurdizmusára emlékeztető "feelinget"), csak kevésbé témázós, jóval káoszosabb, zajosabb. Noise rock beütések, na. (illegál beszerzés, megnézed a blogokat, amiket kidob és ahol van RapidShare, MediaFire, MultiUpload et al. link, arra kattansz.)

Valerian Swing - A Sailor Lost Around The Earth album, kiváló. Kemény progresszív rokk. Érdekes számokkal. Néhol elektronikusan döngő dobokkal, néhol lágy, lassú lengető gitározással, itt ott poszt-rockos csilingeléssel.. Valaki még énekel is mintha.

Sludge Metal. A szládzs nem sejtet semmit, hanem az. Nem utalgat, hanem kifejezi hogy höörrrrr. Hangulatfest, főleg vérrel, verítékkel meg egyéb lassan bomló belsőségek tágas terekben való hajigálásával. A kopaszodó hegycsúcsok gránit feketéje között sötétlő zordon völgyek lassan őrlő gleccserének ereje és ehhez hasonló morális morajlás szokott ezekben lenni. Kitérhetnék rá, hogy mennyire nem tetszik, amikor egyes műfajok levetik ősük nevét, azaz néhol csak simán Sludge és semmi Metal, de ez kurvára mindegy, amikor ilyen pusztítás jön szembe, ill. fülbe. Vagy Battle of Mice és itt van még egy csomó egy reddit felhasználótól.

Más kérdés, hogy sehol nem írtam, hogy szeretem a sludge metalt. Mert általában kicsit túl elborult/sötét/atmoszferikus, nem hiába, egyesek közel érzik a világvége metálhoz. És úgy, ahogy általában mindenre, erre is igaz, hogy meg kell találni azokat a csiszolatlan gyémántokat. Sokadlagos tétel, hogy vannak azért meglehetősen prominens képviselői a mocskosmetálnak, pl. a Mastodon. Akiktől itt van ez a szám, amit hallgatni kell, nem elolvasni a címét, vagy megnézni a borítót (ami a linkelt Youtube videó képi részét adja).

[ bevezető, majd egyszer megírom. nem. ]

Ugyan a tényleges szócikk főleg Mesterséges Intelligencia témakörbe sorolja a jelenséget, szerintem manapság egyre aktuálisabb a kutatási terület alkalmazott vonala is.

Gondoljunk csak arra, hogy naponta termelünk ~1-2-sok petabájt információt (vagy kicsit pontosabban fogalmazva adatot). A Facebookon naponta megosztunk pár millió biszbaszt, a blogok száma továbbra is naponta sok száz-ezerrel nő, a Twitter szennyezi az étert, pakolják a winyókat a Flickr-be is a jómunkásemberek, Picasa, stb.

(Itt jegyzem meg, hogy a Technorati gyönyörűen lesüllyedt a korp-o-rét mocskába, semmi hasznosat nem produkál. 2006-ban még a State of the Blogosphere egy fontos kimutatás volt, a 2010-es egy vicc. Itt van helyette a Royal Pingdomtól valami egész jónak tűnő: 2009 és 2010. Akit érdekelnek a konkrét növekedési adatok, vonogassa ki az szépen képezzen differenciát a 2010-es és a 2009-es számokból. Nekem elég az, hogy: sok / év. A BlogPulse szerint napi 60 ezer új blog keletkezik. Nagyrésze persze spam.)

(1) Tehát a napi sok-sok csillió dolog közül azt a párat ami érdekes illetlőleg fontos kéne megtalálni. (2) Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy aki még fiatal (mert ugye vannak ilyenek is), azoknak nem árt megismerkedni az összes elérhető információ/adat legérdekesebb (legfontosabb) elemeivel is.

Erre van példul a Reddit nevű oldal.

Az ugye nyílvánvaló, hogy nem lehet a napi termést egyben kezelni, a Google is alig bírja. (Mármint kiszűrni a szemetet. Meg ugye próbálkoznak a szociális-hálós forrásokat is beintegrálni a találati listájukba s így egyre személyre szabottabb válaszokat adni, pl. csillagozott oldalak priorizálásával.) Redditen erre megoldást a tematikus al-redditek jelentik. Mint fórumokon a főkategóriák.

Már önmagában a sok-sok alreddit között megtalálni valamit is kihívás, de mostanában egyre inkább az tűnik fel, hogy az (1)-es és (2)-es célok ütközni látszanak.

(Intermezzo. Kezdő és veterán redditáknak: alap térkép, a nagy reddit táblázat, MetaReddit, subreddits.org és subredditfinder.com. Mindenképpen megjegyzendő az igazi meta-reddit, tehát egy alreddit ami nem az Internet széltiben csemegézik, hanem csak a többi alredditből.)

Az (1)-es (2)-es ellentét megoldására pedig jó ötletnek tartanám, ha engednék a felhasználóknak, hogy be tudják állítani, akarnak-e látni "régi" dolgokat. (Nyílván mindenki maga határozza meg, hogy hány órás/napos is a régi.) Persze ez feltételezi, hogy ki lehet szűrni a duplikátumokat, megjelölni őket (tagging, ugye, régi nevén folksonomy).

[ fuss el véle. ]

Az előbb egy érdekes Google képkeresés élményem volt. A Microsoft Security Essentials vetett véget neki. A tanulság persze az, hogy a Java egy ribanc, állandóan figyelni kell rá. (Ugyan ez igaz a Flash-re is.)

Ugye a legutóbbi House részben volt ez (Peter Gabriel - My Body is a Cage, ami az azonos című Arcade Fire szám feldolgozása).

Persze fogalmam sem volt róla, hogy Peter Gabriel. Amúgy is évek óta nem hallottam róla. Akkor meg így nézett ki: .

Azon nem lepődtem meg, hogy a House-ba' Arcade Fire számot raknak, pedig mennyire kurvaszar az eredeti. Meg úgy igazából az egész Arcade Fire. (Ugyan Petinek még azt mondtam, hogy "persze, fasza", de igazából akkor még mindössze az maradt meg, hogy egy házibuliban feltűnt, hogy nem valami kritikán aluli dolog szól a Youtube-ból, és történetesen pont Arcade Fire volt.)

Azon se lepődtem meg csak egy *picit*, hogy milyen kis ignoráns vagyok. Hiszen a Wikipédia világosított fel, hogy bizony a Genesis nem Collins bácsival nőtt ki a földből, hanem a Gábriellel. Wow.

Jah, hogy Genesis. Meg Phil Collins. Mert ugye azt mindenki ismeri, hogy Land of Confusion, csak ugye erről megint nem biztos, hogy sokan tudják, hogy ebből van egy "mégjobb" verzió. A Distrubed felpakolta a Ten Thousand Fists albumára, ami viszont simán ~2005 Év Albuma volt. Legalábbis akkor még nem igazán voltak olyasféle problémáim, mint mondjuk az első bekezdésben utalt Doktornak. (Igen, persze, a Vicodinra gondolok. Nyílván.)

Aztán letekerünk az időkeréken pár évet. Nem sokat, csak kettőt*, és egyből Rosetta - Monument. Persze a csillag azért van ott, mert akkor még nem értettem a dolgot. Emlékszem, hogy kikerült IWRYB-re, és mindenki odáig volt, én meg csak a borítót furcsálltam, hogy hát ez meg mi. Talán levásároltam a netről, de inkább nem. Szintén akkoriban lehetett, hogy tollat és nem-e papírt ragadtam és írtam Tündérhegyre egy kedves ismerősnek, aki épp ott nyaralt.

Később meg is látogattam, talán Február környékén. A Moszkváról megy fel Zugligetbe egy BKV járat. Akkor a 28-as számmal illették, mert pont 28 percig tartott míg felért. (Jó, persze lehet, hogy 128-as volt akkor.)

Jó, jó, de mi köze van ennek a zenéhez? Áh. Akkor még egész jó állapotban volt a - most már ezer éves - MP3 lejátszóm. Este felültem a BKV-ra, kibuszoztam a világ végére, és közben mindig hallgattam valamit. Megnézném a Last.fm-en, hogy mit is. De már akkor is eléggé gyűlöltem a SONY Connect Player szoftvert, így nem tartottam túl frissen a kütyün a tartalmat. [Most görcsösen próbálok emlékezni. Ööö. Kevés sikerrel.] Mondjuk az Oh, Sleeper - Voices Like Vipers albuma is 2007 októberi, akár már hallgathattam is pár hónappal később. (Gyorsan megjegyzem, hogy a 2009-es konkrétan sehol nincs hozzá képest.)

Ef. Gregor Samsa és OSI. Ugyan az OSI nem szigorúan poszt-rock, mert nem az a csilingelős-elszállós, de azért mégis egy kazalba rakom őket. (Kis közjátékként megjegyzem, hogy lesz új, immár a negyedik, albumuk valamikor idén. A Blood is tisztes iparosmunka volt. Nem árthat még pár ilyen. Ahogy azt se árt tudni, hogy az Ef-nek is van új albuma tavaly óta. Mondjuk kissé sablonosabb - értsd, mainstreamebb, - mint az előzőek. Mégis, tetszik. A Gregor Samsa már 2009 óta büszkélkedhet 3 albummal. Erről se tudtam.)

Szóval, akkoriban ilyen csillezés ment az éjszakákban.

Most meg, ugye Rosetta - Release. Meg Jakob - Controle. Illetve egyik nagy kedvencem az Exxasens. (Ezutóbbit tényleg rongyosra hallgattam, de nem lehet megunni. Szerintem.)

Elektronikus. (Nem mintha az előzőekben nem lenne minden gitár porrátorzítva cseles kis DSP áramkörök ármánykodásának áldozatául esve.) Mondjuk Fiol Lasse - Svedala. Még mindig az a bajom a (Progressive) House / Trance / Techno vonallal, hogy igényes vagyok. (Mondhatánk, hogy csak finnyás, de azt meg nem gondolom, lévén zeneileg eléggé mindenevő vagyok, ahogy az előző hetven link valamelyest demonstrálja.) Tehát szeretem az ilyen fajta zenét, de az én elborult elmém pszichoakusztikus modellje a "fajtát" nem csak BPM alapján állapítja meg, hanem - már-már - ilyen elfajzott dolgokat is figyelembe veszek, mint pl. tetszik-e. (Gasp!) De egészen szerencsém van, mert az elmúlt években elég sok kedvemre valóval hozott össze az Internet. Például itt van egyből a Renaissance - The Masters Series, amit olyan nevek fémjeleznek, mint Hernan Cattaneo, Satoshi Tomiie és Dave Seaman (aki, ha jól sejtem az egész ötletgazdája is). Katt. Ennek a sorozatnak az egyik lemezéről van pl. a Svedala. És ez (Tom Glass - She Shines) is.

Itt a 4 Strings - Catch a Fall. Régi, 2009-es. Ráadásul vokál meg minden. Mainstream. Fúj .. de mégis finom.

Ellenben itt a fősodor másik oldaláról valami. Freestylers - Cracks (Flux Pavilion Remix). Dubstep. Onnan lehet megismerni, hogy tele van ilyen wob-wob-wbobowoboobo ZZZZOMOZMZOMZMmzmmzzmzm-vel. (Hhehe, hahahaaheah-heheh, meg Hide and Seek.) De elég ebből a sok Youtube-sztárból, nézzünk valamit ami nem csak vicces, de haza is küldi azokat a hallójáratokat. Burial & Four Tet - Moth. Szóval melegen ajánlom Burial mindegyik albumát. Éri a pézt.

De nézzünk még vissza kicsit a pálinkagőzös múltba. Eddig volt szép-metál, csengős-gitározás, most meg van varacskos disznós vér-hárdkór: Disfear - Get it Off. Igazából D-Beat. D, mint Dis. (És akinek Dis városa jutott eszébe, Dante narrálásában, az kicsit csalódott lesz, ha elolvassa a wikipédia linket.) Lévén a Trash Metal és Hardcore Punk egyik fenegyereke ez, nem meglepő hogy finoman szólva is szétbasz. Oh, és van ennél még lejebb. W'harahahraharaghahah.

És aztán az abszolút feketeségből emelkednek ki ilyen gyöngyszemek, mint pl. a Wolves in the Throne Room. Vagy itt ez a kétszereplős poszt-metál istenség, a Khuda.

És ha már instrumentális vizeken evezünk, meg kell említenem a Stereophonic Space Sound Unlimited jelenséget is. Kicsit surf-rock, de főleg James Bond filmek lengik be a számaikat.

Ja igen, ha már amúgy is teljesen felrúgtam mindenféle rendszertani/ontológiai határt a zsánerek közötti szökdécseléssel, itt egy kis érdekesség a múltból. 1992-ből. Solar Plexus - Solar Plexus (Desyn Masiello, Rowan Blades & Andy Page Mix) illetve türelmetleneknek itt van az az 5 perc, amit érdemes betenni endlessvideo.com-on.

És ugyan kifejezetten ellenszenves a marketingorientált zenecsinálás jelensége, de el kell ismerni, hogy sokmilló légy csak nem tévedhet. nem szeretem az [title=dalrészek, refrének, amik megragadnak a füledben akaratlanul is]earwörmöket[/url], de fájjon nektek is. (Persze azért van fájdalomcsillapító is dögivel: Paul Kalkbrenner - Dockyard és Aaron. Vagy Trap Them - The Facts - ebből valahogy úgy érzem, kár volt feltenni a HD-t :P)

kis ápdét: Reddit/r/Music.

Kicsit leporoltam ezt a kupac régi sirámot. Majd lehet, hogy még bővítem is.

Addig is http://twitter.com/#!/pasthelod meg néha Tumblr. Az utóbbin főleg pinákat nézek.