csak egy buta arnyek
Vótmá (eddigi posztok):
We can check your plugins and stuff
2022-01-24 15:41:15
nincs kategoria

"A Case Against Perfectionism", CJ The X.

szóval van ez a perfekcionizmus miatti írói blokk, amire válaszul itt a trash/gettó Ulysses, amit annyira túl lehet tolni, hogy véletlenül menybe lehet menni. (lásd előző poszt, Karl Knausgaard: Harcom)

jó persze igazából nem pontos a kép (meta-e a fora vagy csak csóró kis hason lett?), mert ... mindegy is, mert nyilván egy mondatot se olvastam Joyce agymenéséből (sőt, még egy oldalt se ... so funny!), meg ebből se, meg valószínűleg nem is fogok. nem is tervezek. se Proustra nem fáj a szememfogam. (amihez hasonlítja a 444es cikkben a Sarkadi)

de a lényeg, hogy csinálni kell, és majd jó lesz.

Knausgård vicces módon úgy járt, mint ahogy CJ magyarázza (tényleg a videó első 5 percében). azzal a csavarral, hogy nem az első könyve előtt, hanem már pár jó kritikát kapott könyv után valahogy megunta a szarlapátolást, és nem bírt elindulni újra a sertéstelepre. egyszerűen magasabbra került a léc. vajon hogy-s-miként? (pl. lettek gyerekei, kevesebb ideje maradt, ki tudja.)

na. ez pont így van a szoftverfejlesztésben is. meg a blogolásban is.

scribere necesse est, legere non necesse est

2022-01-24 15:22:44
nincs kategoria

a művész a művészet

persze fotóban is

bo burnham már volt (pl. pár poszttal előbb, #949) az inside-dal, de lehet kurvamélyre menni a témában, hogy mennyire felkapta a youtube siker és mennyire behúzta, és pánikbetegség, és elvárások, megfelelési kényszer (make happy), és be-ki-le-fel-szét-össze-vissza-ön-re-flex-ió.

2021-10-21 04:39:10
nincs kategoria

Five Things We Still Don't Know About Water - Issue 25: Water - Nautilus

In what sense do 10% of people die of the cold? And why is heat-related death most common in Greenland?

Rhythm 0 was a six-hour work of performance art by Serbian artist Marina Abramović in Studio Morra, Naples in 1974. The work involved Abramović standing still while the audience was invited to do to her whatever they wished, using one of 72 objects she had placed on a table. These included a rose, feather, perfume, honey, bread, grapes, wine, scissors, a scalpel, nails, a metal bar, and a gun loaded with one bullet.

2021-06-08 12:34:04
nincs kategoria

Welcome to the Internet! (Bo Burnham, Inside, youtube version, lyrics!)

És hát nyilván: vicces, tragikomikus, nyugis dub technos, orosz őrület, cinematográfiai érdekesség, ...

Teljesen Coub függő lettem mostanában. [0] Mint azt a mellékelt ábra mutatja.

[0] És Imgur, és YouTube, és bármi, ami kiválóan eltereli a figyelmet a munkáról!

2021-05-13 12:28:13
nincs kategoria

KAS:ST Hell on Earth

I'm mad as hell speech from Network (1976)

All I know is, you've got to get mad. You've got to say, "I'm a human being, goddamn it. My life has value."

....

yes, but ... do you?

you're just a semi-autonomous part of a shared simulation trying to proliferate, replicate, sustain itself, which itself is merely a byproduct of evolution building better and better eat-fuck-die machines.

Joscha Bach

Joscha on Lex's podcast

yep.

"For a brief moment in the universe there are planetary surfaces and negentropy gradients that allow for the creation of structure and some brief flashes of consciousness in the vast darkness. In these brief flashes of consciousness it can reflect the universe and maybe even figure out what it is. It’s the only chance that we have."

"Life is about evolution, which is about eating and getting eaten by monsters. If evolution reaches its global optimum, it will be the perfect devourer. Able to digest anything and turn it into a structure to perpetuate itself, [...]"

“The arts are the cuckoo child of life.” The arts are slightly different. They are a mutation that is arguably not completely adaptive. People fall in love with their mental representation/modeling function and try to capture their conscious state for its own sake.

An artist eats to make art. A normal person makes art to eat.

2021-02-15 19:28:42
nincs kategoria

Kevin Smith sok sok sok sok sok percen keresztül mond mindenféle érdekes jófej dolgokat. Szívroham, Jay, Néma Bob, reboot. Scorsese, Marvel filmek. Művészet. Woo.

Amennyi szar volt a Vasárnap, meglepő módon annyira oké azóta a hétfő. Meg persze az eltelt közben egy hét.

Vannak az életben azok a dolgok, amik tényleg "hiding in plain sight" (nem is tudom, hogy van-e ennek magyar megfelelője), mint például a K-9. Eleinte az ember azt hiszi, hogy van K-8 meg K-10. Aztán egyszer csak elfogadja, hogy a kutyák az 9es. Aztán persze mikor már háromcsilliószor látta/hallotta, akkor egyszer csak felfedezi, hogy a kay-nine, az a "Canine", mármint a Canis familiaris angolosítása. Mind blown.

A szezonális affektív depi (seasonal affective disorder), az meg SAD. Sad! Mondaná a nagy letiltott twitter narancs. Vegyetek ti is CRI99-es 6500K lámpákat. Biztos jó lesz! (Festéshez akartam rendelni, de ahonnan akartam, ott épp nem lehet. Nem, nem magamnak.)

2021-02-08 02:36:26
nincs kategoria

The Anthropocene Reviewed, Reviewed. Nehéz erről mit mondani, mert valahogy teleregény. Persze feltételezem, hogy érthető akkor is, ha nincs annyi kontextuális lexikalitás leülepedve a fülei között, mint nekem. Mármint valahogy azt feltételezem, hogy John esszéi izoláltan is élvezhetőek. Mármint mind egyedül egy atombunkerben, mind a világ összestöbbi John Green kontentje nélkül. Auld Lang Syne. Ez például.

Ah igen, linkeltem is már több, mint egy hónapja. Hm. Szenilitás.

Írók. Mit tudnak ők. Platán fák. Elveszett lendület, kiégett kompozíciós klisék, takaréklángos színes-szagos egész-estés depresszió, a teljes családnak.

Szubklinikai? Súlyos? Epizodikus? Hány évados? Melyik TV csatornán? Az összesen, hm, az baj. Próbálta már kikapcsolni-bekapcsolni? Ó, hogyne.

Persze mekkora hülyeség, hogy az ember egy kiskegyed-Tube videóból fedezi fel, hogy mi a hézag. Jó persze, azért nem meglepő, voltak már "jelek". Csak ugye az ember, hát az valahogy mindig azt csinálja, hogy vannak a mások, vannak a betegek, és hát van ő. És akkor az igazából egyik se, de nyilván tehátakkor igazából persze nem lehet kicsit az kicsit ez. (Mármint tényleg, most ezt nem csak vicceskedve általánosalanyozom magamat, hanem ... itt van ez a hosszú cikk arról, hogy csomóan csak beugranak a háziorvosukhoz, hogy csak írjon fel valamit, mert kicsit nem oké a kémiai egyensúlyuk, és mostanában "olyan izé vagyok".)

Stigmák. Billogok. Utolsókból lesznek az elsők. Viseld büszkén. Legyen a hátrányod a szuperképességed. (Javasolja egy sikeres, valamelyest híres MIT mestersége intelligencia kutató egy líbiai srácnak, aki szintén AI kutató akar lenni.)

Nehéz időszak. De jól túljutunk rajta. Aha, mitől is nehéz? Ja hogy semmitől? Akkor mi fog változni? Öö. Sokan szét vannak esve. Oké, én is, de nem ezt érzem. Magam alatt vagyok? Dehogy, nem vagyok én szék. Minden nap egy küzdelem? Még az se.

Alattomosabb ez annál. Inkább olyan kis általános terméketlen laza, magabiztos céltalanság. Ah persze lehet bármit. Ahogy a kávécigit is bármikor le lehet tenni. Bármikor. De épp most jöttél be, épp most főzöd a sokadik kávét. Semmi bűntudat, semmi csendes tehetetlenség, inkább csak kis figyelmetlenség. Oh, hát most nem sikerült. Eh, ez a nap elszaladt. Fú, de sok dolog volt. (Nem volt.)

De minek. What's even the point? - kérdezte John, a platános videóban.

De ez még ennél is alattomosabb. Semmi kérdés. Semmi intruzív gondolat.

De akkor mégis mi? Ó, hát ez csak egy vasárnap. Csak egy hétfő. Csak egy kedd-szerda-csütörtök-péntek-szombat.

Csak egy intelligens "todo list", amin valahogy sose a legfontosabb dolog van a legelején. Egy pakli, amit akár hogy keversz, sose húzol hetest. Látszólag minden rendben. Jönnek az ászok, magas lap, kis lap, betli, egy pár, pikkdáma, de valami nem oké. Hogy lehet, hogy más 7-2-vel időnként nyer, de te meg ott ülsz egy majdnem komplett sorral minden körben, és sose jön ki. Tudod, hogy előbb utóbb elfogy a zsetonod. Idővel feltűnik másnak is, hogy túl gyakran kapsz el valami nyavaját, ami miatt kihagyod a heti kártyapartit.

A gond főleg az, hogy közben könyveket írsz pókerstratégiáról, arany betűkkel áll a névjegykártyádon, hogy dizájner pakli értékesítő vagy, és még póker coachhoz is jársz.

Hát mi a fasz? Mormogod el napjában százszor. Olyan nincs, hogy nincs. Biztos van. Kell lennie. Lassan kiolvasod a vonatkozó számelméleti szakirodalmat, permutációk, variációk, Poisson machinációk, Bayes-féle instant formula, csak adj hozzá egy kis szerencsét.

2021-01-21 16:35:22
nincs kategoria

Minden egy ártatlan reddit threaddal kezdődött. Egy kis koronás tehetetlenkedős dühöngés levezető dokumentumfilmezés a Nagy Régenről, amikor még lehetett mindent. (Jut eszembe A Nagy Előtte. Kevés lett a jazz benne, de jó a Soul.)

...

Umek 2001, korai mosogatógépes techno.

... és a szám 14 perc körül (a segítőkész kommentelők szerint "Hertz & Johan Bacto - Dirty Crunch (on Magnitude EP)", emlékeztet egy loopra, amit meg akartam már keresni régebben is.

Na, csak 500 teljesen kretén pro-epleptikus néhol rasszista-de-nem-kicsit kordokumentumot kellett befogadnom, hogy meglegyen, de .. meglett. z0r.de/503, ami név szerint a Hertz & Johan Bacto - Muzaka ... ég áldja az archívnépet, amiért így elérhető a zindex.

De a z0r-os széttorzított verzió az igazi.

Szintén mega-blesszing a Ruffle-nek. Rustban írt Flash emulátor. Ami így gondolom WASM-ra fordulva fut a böngészőben.

Csodálatos korban élünk.

Aki inkább másfajta fémzenét szeretne, annak Slift - Ummon, francia garázsrokk (mármint ez nem egy al-al-műfaj, hanem az arcok franciák) azzal az igéző űrerővel teljes sivatagos messzeszálló hangzással. (Ja igen van új Causa Sui is, Szabodelico. Még több elszállás az időtlen völgybe, a könnyen megjegyezhető nevű tökismeretlen két-N-es henryspenncer, akinek a nevét nem ajánlja fel a Google, ha csak 1-gyel írjuk.)