csak egy buta arnyek
Vótmá (eddigi posztok):
We can check your plugins and stuff
2020-03-20 18:07:59
nincs kategoria

Not the art we want, but the art we deserve!

Jim "Silicon Ronin" Keller talks about working with Elon. The day to day burden of painfully peeling off your own assumptions about life, you, things. The brain, AI, and so on. How driving is easy and it's just a data problem. (I think it's a model problem, like climate modeling, you just need a few decades worth of fine tuning and millions of lines of ... uh... FORTRAN? What!? Okay, maybe it's not like that, but have fun with millions of lines of non-mypy Python. And hand rolled C/C++ CUDA.)

New York, the City, the Big Apple, and how the worms can't agree on what to do with its rotting :(

This is especially mind-blowingly typical, traditional, tone-deaf, tortured and too true to have a nice ending. Both the essay and the story, plus that sentence too. Only in a world where people call a round building without any greenery a Square Garden, can they spend decades trying to argue about how to make the train station and subway station underneath it somehow "better".

Gwern's February newsletter mentioned it as the tragedy of the anticommons. But I think the whole bloody debacle screams for an exogenous forcing, just create a legal structure that taxes all involved (putting the funds into a separate account) according to their income/means/profit/whatever. Eventually enough money will have been accumulated to finance whatever scheme the participants come up. And if they can't come up with anything? The money keeps on tricking.

Sure, it's not easy to fairly allocate taxes and controlling votes, but instead of the mindlessly Sisyphean cycle of planning and negotiating followed by fighting for funding (and just in general among themselves), and then the inevitable failure people should start working on the abstract problem.

Yeah, I know, dream on, dream on, people are bad at coordination problems, and are even worse when they should recognize to step up or down the meta ladder.

Speaking of politics, this Wait But Why (Tim Urban) "book" is an amazingly detailed illustration on the complexities of coordinating among ourselves.

2020-03-03 21:39:25
nincs kategoria

and i'm saying it.

mixcloud.com/BoleroSchinkel/mixtape-n10

tartja a híres mixtape.

ugye vicces, mert mikor először hallottam, hát fogalmam sem volt, hogy ez nem a része a számnak, ami a Tom Ellis - That Beep.

persze most tök véletlenül kiderült, hogy ez a 4'33"-as Cage könyvéből van - amit nyilván nem olvastam.

és hogy derült ki? hogy van egy projekt, ami már annyi ideje hánykolódik a rögvalóság tengerének tajtékos semmijén, hogy a legújabb felvonására már csak annyit tudtam mondani kontextusként Haszprusnak, hogy nincsenek szavak. csak valamiért kacifántosabban. "i have no words, and I used them all".

erről beugrott, hogy meg kéne keresni ezt a mixet. amiről beugrott a That Beep. amiben ugye alapból nincs ez, mert abban az van, hogy "only looking". menő metakategorikusan megegyeznek, hisz' zenében nézni, kicsit pont olyan semmi, mint semmitmondóan beszélni a semmiről.

de annyit tudtam, hogy SoundCloudon fent volt, és piros körös kép volt hozzá. a like-ok között nem volt. hm. listening history nem megy vissza olyan sokáig.

oké, akkor valami krúz nevű alak csinálta. monica kruse? oh, van csomó találat. oké, scrollozok lefele. dejó, hogy a soundclound támogatja a parttalan szinte-hasztalan biztos-reménytelen találatok közötti tallózást! már komoly percek mélyen jártam a görgetésben, mikor beugrott, hogy Diégó! Diego Krause. oké, ő kicsit máshogy írja. és valahogy nem női név rémlettt amúgy se. oké, erre is van rengeteg találat. oh, itt van tőle egy egész jó mix - soundcloud.com/outcast_torino/poutcast-16-diego-krause . de mintha mégse.

oké, akkor nem marad más, mint a szabadasszociációs google. behánytam a keresőkondérba a diego krause tom ellis that beep szépséges graféma sorozatot. és elsőre megtalálta.

mert ugye Bolero Schinkel. meg is van a SoundCloud profilja, de nyilván nem fizetős, szóval kipörögtek/kipörgette a régi mixeit az élet. hiába minden lájk.

persze a 6-os trekk az egyvelegen a Diego Krause – Seeing & Being.

ezt az egészet valahogy úgy találtam az életben, hogy még 2012 körül K (nem, ez nem valami inkognító, tényleg K-nak is hívták a srácot) ott lakott egy ismerőssel az Astoria mellett egy csendes kis utcában (a Gerlóczy Semmelweis sarok gyakorlatilag), egy nagy, de lelkesen brutalista belső udvarú tömbházban, és melóból hazafelé volt, hogy felugrottam.

persze az egyik ilyen kis hasonló, ártatlan szabadasszociációs kaland is áthaladt azon a kecón egy pénteki nap. ugye van a Lawrence Block (nekem mindig Lawrence L Block néven jut eszembe, majd kiderül, hogy nincs is a közepén L, micsoda kihagyott ziccel!), és az alkesz detektívregényei, és whiskey-t iszik benne a tag. és valahogy kiderült, hogy Max faterja annyi repi piát kapott megint, hogy az ilyen ismeretlen gagyikat lepasszolta. Laphroaig. 10 éves. azóta is az egyik, hanem a. füstös. irdatlanul palackozott gyűlölet szagú. instant kedvenc lett. dühös tengeri orvosság, amit a skótok csepegtetnek a gyerekeknek minden bajra. szóval pont ezt issza. fú, nagyon fellelkesültem. persze Synnek (aki meg már koliban is a K-val lakott, meg azóta dolgoztak együtt éveket) meg támadtak okos ötletei, amiket instant lecsaptam, mint pl. hogy akkor Tabascoval biztos jó. (nem hiszem, de az biztos, hogy köptetővel rettentően üt.)

na, szóval ne olvassatok ilyen sablonos krimiket, mert másnap korán hajnalban játszhatjátok a kiégett kopót, ahogy keresi a laptopját! (nem lett meg.)

ugyan itt tök jó, hogy be-OCR-ezi (optikai karakterfelismeri) a nagy G a szkennelt cuccokban a szövegeket. papírmentes jövő! (mármint beteszek a postaláda alá egy kukát, a kettő közé egy iratmegsemmisítős szkennert. és már csak azt kéne megoldani, hogy ki se nyomtassák a fél világot a népek. baby steps.)

2019-12-13 13:28:53
nincs kategoria

so much to do, so little time. the classic analysis paralysis.

John Green on loneliness

chronic health problem. ah, well, yes.

Rare Earth on Japan and its court system.

music for deep breaths and tears.

the stress of the gap between the unbearable lightness and the maddening storm of reality. the freedom of going out to have a quick bite with lovely people at basically any time, because having a lot of time and money. the massive slab of the complexity that is the polarization of people on current issues.

there must be - and naturally there is - some sane middle ground between ignoring everything (the news, politics, trends, opportunities, other people's problems) and trying to summit the sheerest mountains all at once.

anyway. finally managed to (also had to) reinstall Windows.

also fuck "coil whine" - never heard of it, but of course already heard it. it's the electronic buzz that cheap shit makes, eg. power adapters for laptops, and it turns out high-end pricey as fuck ASUS/AMD cards too.

2014-05-21 09:56:16
nincs kategoria

telhetetlen dolog nem megelégedni azzal, hogy végül is kvázi-kábé mindent megcsinálok, amit vállaltam, ami belefér egy napba, ami ésszerű, de a gazdasági ki-mekkorát-pisil (lányoknál táv-squirt természetesen játszik) miatt nem lehet csak úgy lazázni.

ez volt vasárnap délután-este tízkor.

azóta aludni -rendesen- nem volt időm444!

most meg aszfaltvágással keltették az utca "nem kelek fel féltíz előtt. fogadjunk?" részét.

így lett a vasárnapi vakaródzás helyett, hétfő reggel nyolcig kódolás, teljes megborulás, éjszaka dolgozás, aludni nemtudás, rapszodikus enterezés sortörés helyett.

2014-05-16 04:13:08
nincs kategoria

Az a gond, hogy a TODO listám mindenféle manifesztációjában csak egyre nő. Vannak egyszerű, nagyszerű, tökfontos, érdekes és jó dolgok, amikre nincs rendesen idő, és nem akarom "összebaszni". Például az Is TLS Fast Yet? alapján kéne kicsit tuningolni a .. dolgokon. Az OCSP Stapling igazán fasza megoldásnak tűnik, elterjedt, meglepően jól támogatott, és csak pár sor (itt az ssl_staple környékén).

Ott a TripleO (Openstack on Openstack - OoO, hah), meg az egész felhő mánia. Nevetséges, hogy egy sima hoszting cég 3 milliárd forintot kapott arra, hogy eladja az ingyenes felhőgépezetet. Tényleg, a kurvák a pénzügyön miért nem tudnak megelégedni egy M-mel? Felháborító dolog ez az amerika.

Ja igen, a kábolyok őshazája, ahol igazából a pénzcsapot nyitogatják-csukogatják, és tetszik-nemtetszik, akkor is azon múlik nagy kovarianciája a hazai GDP-nek is, hogy például mennyire tudják gatyába rázni a kis bankrendszerüket. Erről van egy érdekes könyv, amit persze nem érdemes elolvasni, mert megtették ezt mások helyettünk, és a MarginalRevolution realizmusánál nem is érdemes tovább gondolni a témát, hanem inkább megnézni ezt a Google Talkot, ahol Anat néni kicsit furcsa stílusban mond okos dolgokat. (Mondjuk én hiányolom a játékelméleti-kapitalista megközelítését a dolognak, azaz, hogy miért nem maradnak meg a kisebb-de-biztosabb bankok - ugye azért, mert véges erőforrásokért [a betétesek, hitelfelvevők kegyeiért] versengenek, és ha te csak másfél százalékot nősz évente, a gonoszok meg hármat, akkor 10 év alatt megesznek reggelire, és mivel nincs 10 évente válság, hogy kipucolja a gazokat, így elfogynak a rendesebbek és kisebbek.) Majd utána végigolvasni a kommenteket. Például ki gondolta volna, hogy a Steven Kopits néven irogató egyén pont a Deloitte-nél dolgozott idehaza, amikor a Posta bankot bedöntötték tizensok éve!

És igen érdekes a fundamentális inkongruencia probléma is, amit egy másik hozzászóló (ChrisA) hozott fel, konkrétan, hogy a rövidtávú betétekből kiadott hosszútávú hitelek (szinte?) garantáltan destabilizációhoz (és jól megérdemelt katasztrófához) vezetnek, mert amikor hirtelen leesik a piac szerinti értéke a beruházásnak, akkor a bank ott találja magát, hogy csomó rövidtávú kötelezettsége jár le (azaz emberek vesznek ki pénzt a számlájukról), de éppen a piaci értéke lófasz a hiteleinek, ezért nem kap senkitől se szívesen még több pénzt, hogy kibekkelje a gondokat.

Kéne még közel százezer dolgot csinálni. Talán már le is járt a beutalóm gyógytornára, amit tavaly ősszel kaptam, de simán csak mozogni, edzeni se sikerül. Panaszkodni bezzeg van idő, akurvaéletbemár! Aludni sincs, pedig tegnap is rájöttem, már-már megfogadtam, hogy éjfélkor bizony alvás, mert nincs még akkora szenvedés, mint a koránkelés.

Meg a konstans 'need', hogy belepofázzak mindenbe, és reflektáljak a többire.

hm, ez okos, hm, ez szinte tuti kamu, mert köszönhetően a Big Data(tm)-nak, a légitársaságok elég jól meg tudják becsülni az igényt, az árat pedig dinamikusan változtathatják, és teszik is, bármikor.

ah, wtf ez sajnos nyilván hülyeség ebben a formában. Hm, már csak az összes többi kép van hátra az interneten. Good.

Igen, szóval a problémákra manapság egész jó rálátásom van. A gond a megoldásokkal van.

Szóval a macska halott. Élt vagy tizenpár évet, de sose tudjuk meg, hogy végül is, jó volt-e neki. A macskák olyanok, mint a székely sztoikusok. Vagy hát lehet, hogy azért ez egy elég kemény verseny lenne, de eléggé olyanok, na.

2013-12-03 11:33:08
nincs kategoria

egy nap alatt 3 (három!) poszt, mi lehet itt!? te jó ég!

de ez a cikk annyira jó, amennyire hosszú. meglepő, de tényleg.

ebből csak egy mondatot emelnék ki: "[S]enior American military and counter-terrorism officials felt the need to travel to Hollywood and urge its screenwriters to stop glorifying American torture, since their shows were encouraging U.S. soldiers to torture Muslim captives even when their commanding officers repeatedly ordered them not to do so." - itt a 24 c. TV sorozatról volt szó, amiben elég sok embert kínoztak meg információért.

oktatás-nevelés. tényleg. nem 30 éves visszaesőkkel kell keménykedni, meg zéró-toleranciázni, hanem a 0-5 évesekkel, mert azok még talán tanulnak belőle. (más kérdés, hogy a rehabilitációban mi sem járunk sehol.)

2013-12-03 10:05:02
nincs kategoria

Szóval olvasgatom a netet, mert hát mégis mi mást csinálnék megváltásra várva, és a redditen magyarázni kellett egyeseknek, hogy azért jobb az EU, mint a Kremlin sohasem nyugvó, örökké tömény árnyéka. Mármint Ukrajnának. Merthogy a kék-sárgacsillagos lobogó csak a németek játszótere valójában. Ja, nyilván, a gazdasági érdekek elég sok mindent mozgatnak manapság, de ez önmagában nem kifejezetten érdekes.

Érdekes valamelyest a Why Nations Fail könyv, amit most olvasok, de az is igaz, hogy a kevésbé kőkemény tudományokban csak modelleket lehet illeszteni, kísérletezni bajosan. (Mivel még ha épp egy államot rá is veszünk, hogy most akkor így és így csinálja, még pont félcsillió egyéb faktorral kellene elszámolni.)

És akkor megy a cicaharc a szakértők között, hogy a Jared Diamond (egy antropológus, a geográfiai magyarázatot erőlteti) féle könyvek magyarázzák-e jobban a tutit, vagy nem. Miközben valahogy a lényeg elveszik. Lehet, hogy Brüsszel úgy bólogat, ahogy Berlinben szól a beat, de azért nem sírna senki, ha hasonló polgári szabadságjogi alkotmányos garanciákat kapna a hazájában, mint ami náluk akad.

Lehet kéne még merengeni azon, hogy miről is szól a könyv (hogy a legfontosabb dolgok, amiket a sikeres állam biztosít, az a stabil jogrend, tulajdonjogok, hitelezés lehetővététele, demokrácia, miegyéb), de igazából azon vagyok, hogy a legfontosabb az oktatás-nevelés elősegítése. Főleg gondolom ezt abból, hogy kurva sok emberre ráférne.

egy, kettő

2013-12-03 06:53:15
nincs kategoria

Gyönyörű Budapest a téli reggel hét szórt fényében. Az ablakomból eleinte mindig csak a sréhen szemközti ház mögötti fél eget látom, de ha veszem a fáradtságot, hogy kihajoljak az ablakon, akkor ott a Citadella a kedves kis szoborral, meg egy halom más esztétika.

Jó, mondjuk ötezer forintot nem ér meg, de attól még kísért. Lehet, hogy meg kell várni, amíg már csak 1 darab van az L/XL-ből és akkor talán olcsóbb lesz. Plusz infláció.

2013-10-06 22:52:03
nincs kategoria

Elfogyott a türelmem,
Besokalltam a teendőkkel,
Mindegy igazából minden.

Most még az se zavar, hogy nulla rímszerűsége van ezeknek ott fent, és mégis ilyen tollalbaszós szótárral szaladgálós költősnagybetűs minden sora. Legyen, apró örömök, így esett éppen kézre az új sor.

Holnap nagy nap van. Ja, hétfő. Meló! Ismét egy kvintettnyi lehetőség koránkelésre, tevékenykedésre s hasznoskodásra. Meg szülinapozásra, de az mellékes. Főleg, hogy azt se tudom, akarok-e bármit is a szülinapomra; mármint, nyilván akarok, de azt nem kapni a gyarlóságok boltjában. (Régi terv, hogy majd normális hangfalakat, hangkártyás, erősítőt, és akkor hi-end szét-és-odabaszás lesz itt, de hát igazából át kéne hozzá alakítani a szobámat. Meg nem is lehet kapni RB 75-öt, meg hát lehet revideálni kéne a korai elképzelést, hogy az a legjobb ár-és-az-én-szempontjaim tekintetében.) Főleg, hogy pl. szép lassan, de azért biztosan romlik az én hallásom is, hiszen azért csak eljárunk ilyen egész hangos rendezvényekre, mint fesztiválok, koncertek és főleg a prosztószar provinciálisanprimitív pesti party-k.

Türelmem. Mégis miféle türelmem? (Előre szólok, hogy nem kell megijedni a korai neoplatonizmustól, mert nem erről van szó.) Az, hogy hiába értem, hogy minden jelenség csak ímmel-ámmal megskiccelt verziója az ideálisnak, hogy nem lehet mindent egy nagylevegővel és két feltűrt ingujjal újratervezni, újraimplementálni, beállítani, megváltani, megjavítani, megsikertörténetezni, megcsinálni. Emberi kapcsolatok, emberi rendszerek, üzletek, projektek, szokások. - Jó lenne korán lendületesen felpattanni holnap és legalább akkor valamit ripsz-ropsz helyretenni. - De már az csoda lesz, ha időben eljutok az első REM fázisig. Jóideje nem vagyok csodaváró, de elfogyott még a párhuzamos univerzumokban is a kedvem mindenhez.

Jön a tél, és jön az élet többi része. Makacs vagyok, már rájöttem. Sőt, emellett még ilyen csapongóan üres is. Nem számít semmi, minden számít. Buddhisták LSD-n.

Jó feljönni a vonattal vidékről, úszni az éjszakában, bámulni az aludni készülődő felhőket; szürkület. Mégis, mégsem. Mégsem tudok letenni arról, hogy kettecskén jobb lenne várni a semmit is. Mégis ki lenne az a hasonszőrű idióta, aki szintén örömmel nevetne bele mindenbe, de mégsem tudja megállni, hogy utánanézzen a METAL-99 Kft-nek? [Amelyik üvegeket gyárt a BKV által [is?] használt buszokra.] De aztán mégsem ilyen egyszerű ez, mert mégis valahogy kiderül, hogy az ember finnyásabb, mint gondolja, mert hiába élek-s-halok a koncepciókért, mégse megy ez másként, (azaz mégis úgy megy,) mint ahogy a húspiaci valóság sugallja.

És onnan tudom, hogy minden mindegy, és hogy besokalltam, hogy már éppen másoknak se segítek. Nem azért, mert nem tudok, csak mert nem tudom rávenni magam, hogy csináljak bármit is. Erős kérdés, hogy mi lesz, ha mondjuk végére érek ennek a mondatnak! Jó, igen, elküldöm a szöveget a szervernek, és akkor szuperjó lesz. Szuperjó, mint egy jó temetés. Esőben, szélben. Ásó és halott nélkül. A hideg, de nyugodt éjben.