Például az új Daft Punk albumot mindenki szarrá dicsőíti, dicséri, meg csupacsudaszámba járatja és mittudomén, mennyire megmondták, hogy bezzeg! (Ezt az Pitchfork kritikát nem olvastam, mert gecire nem érdekel, hogy mit mondanak róla mások; de feltételezem az egyszem Lángológitárosból, hogy itt is biztos mekkora ajnározás van. Ja, azért olvastam a tagline-t. Hogy jön a nagy emberségeskedés a 20 év trüptürüp után. És inkább - végre - írni akarok valamit. -- Főleg, mert ez látszik, az, hogy csendben lehordok egy csomó albumot magamban, az nem. Pl. nem értem egyáltalán mi volt a jó az előző Ghost albumban - az Opus Eponymous-ban, meghogy miért nem jó a második, az új, mikor szerintem pont ugyan olyan semmilyen mind a kettő; és akkor még ez a legjobb számuk, ami egy rendes albumon kb. intronak menne el. Mindegy; igazából nem szar, csak hol van már egy új Horn of the Rhino szintű súlyosság.)

De vissza az elektrancsírozáshoz. Hogy a Daft Punk rakta le itt a magasságosság alapjait, és most hogy jól bemutattak a Szakmának, hogy igazából a) engem meg a havert másoltátok eddig is, b) szarul, c) repetitíven, d) de most itt a Spanyol Viasz 2.0 - Emberes Punk. De hát hallgatva a Random Access Memories-t, meg a Get Pop-y-t, szóval nem esek itt le a székről. (Pedig 2 székem is van, mind a kettő teljesen szétesőben-szakadóban, és már többször mutattam be látványos majdnem hátraeséseket velük nem-szándékosan is. Többször.)

Emellett nem azt gondolom, hogy pl. a Get Lucky nem jó. Vagy, hogy a fülbemászós sálálá, feely-goody zene rossz és csak a darabolós horrorhörgős halálmetál a menő. (Nem tudom bárki elhinne ilyet nekem, ha mondjuk tudná, hogy voltak hosszú napok, amikor diákmunkába reggel befele kerékpározgatva, majd ezt persze tetézve hazafelé is, Alcazart sikerült hallgatni. Konkrétan valami EP-t [ami ilyen párszámos kislemez], mert kb. 3 szám volt rajta meg 2 remix. Aztán repeat.) De a menedzser-komponált tüctücalapú pop kellemes orgánumú fiúlány vokállal sztenderd pszichoakusztikus élményt nyújt, elvégre így van finomhangolva, átlagos, tömegrádióba való, kár róla igazából "értekezni", mégkevésbé érdemes előadni itt, hogy mekkora világmegmondás.

Egy pop-album akkor is pop-album, ha nagyneves elektronikus-(és-kevésbé-elektronikus)-ősatyákat vonultatnak fel rajta. Főleg, hogy igazából abból is szar, mert nem lett "catchy" a már túlemlegetett Get Lucky kivételével.

Kiégett az izzó a fürdőben. Kicseréltem tegnap délután nagy lelkesen, aztán .. semmi. Jó, hát valahogy a foglalat is biztosan feladta a harcot. Továbbra is rejtély, hogy hogyan, de láttam már ilyet, van abból is tartalék/új/másik/több/még. De a foglalatot már nem cseréltem ki, mert ahhoz kellett volna létra, és csavarhúzó és fogalmam sincs, hogy hol is a fázisceruzám, ami ugyan nem létszükséglet, de na. Kell, és kész.

Péntekig kéne leadnom a jelentkezésemet záróvizsgára. Nem fogom. Igen, még egy félév, de most már mindegy, hogy hét vagy hét és fél, egy amúgy 3 éves "alap" képzésen. Amúgy is, keresnem kell egy normális(abb) témavezetőt. (Pl. én szeretem azt hinni, hogy ha elvállalom valakinek a szarját, akkor nyaggatnám, hogy na, hogy állsz, csinálod-e, mivanmár, HÉ!)

Szóval, fel kell venni a tempót. Pl. bele kéne kezdenem a szakdolgozatomba. Jó lenne a csodálatos koncepciómat .. kezdetben, mondjuk, leírni. Prototipizálni, nekiállni lefejleszteni, meg ilyen nem elhanyagolható dolgokat csinálni, mint haladni vele.

De hát nincs idő, mert pl. 8-ra kell mennem melózni, és már éjfélkor el akartam menni aludni. Hát ja. Nem sikerült, mert helyette utánaolvastam a napokban lezajlott bitcoin majdnem-hardfork probléma mögöttes okának. Viccesség, hogy ők is a halogatásba haltak bele, picit legalább is.

Ez a blokk 1700+ tranzakciót tartalmaz, több, mint 5000 bemeneti címmel. Ezt egy lépésben rögzítette volna a hivatalos bitcoin kliens (a bitcoin.org-on lévő Qt-s BDB-s cross-platform), de a BDB (Berkeley DB, egy beépített adatbáziskezelő) nem szerette ezt. (Mind a több, mint ötezer sort lockolni akarta volna, hogy nehogy másik adatbázisművelet átírja őket, amíg ezeket a bitcoin tranzakciókat rögzíti.) De a BDB nem annyira jól szuperált, már elég sok gond volt vele, áttértek a LevelDB-re a fejlesztők. De hát nem időben. (Ahogy a teljesítményre is lehetett volna jobban figyelni.) De csak úgy tűnt fel, hogy nem időben, hogy ez a nagy 1700+ tranzakciós blokk a LevelDB-be befért, a BDB-be meg nem, így bamm .. a bitcoin rendszerben a régi kliensek nem tudták elfogadni az új kliensek blokkjait.

És blablabla. Esett az ára a BTC-nek, ami önmagában mindegy, mert eléggé spekulatív gyűjtögetés megy.

Mindegy. A TODO list-em egyre több egyre égetőbb dolgot tartalmaz. Egyre több ilyen varázslatos szupermegoldást, hogy "időben aludni menni", meg "minden nap mozogni", "rendesen étkezni". Tegnap délután kettőkor sikerült felkelni, alig ettem, és megint késő van. Ördögi kör. Bosszantó. Mert kurvára nem jövök bele a koránkelésbe. A mozgással nincs bajom, de elmaradt. Mint szinte mindig. Mint az időben fekvés. Mindegy, most ez van, ezzel főzünk. Hajrá a koffein.

Szóval a screen tökjó, de a byobu mégjobb. (Ami nem más, mint egy wrapper, pontosabban csak egy előre gyártott screenrc-t dob elénk, aminek örülünk, mert mutatja, hogy épp hány virtuális ablakunk van - az amúgy is virtuális terminálunkban multiplexálva.) Nade, nemrég átállt tmux-ra a byobu projekt. (Persze byobu-screen néven elérhető az előző megoldás is.) A tmux (terminal multiplexer, d'oh) persze okosabb, meg gyorsabb, meg tisztább, szárazabb érzés. Ja, és tud pl. vertikálisan is és horizontálisan is osztani, mármint a "képernyőt", amit kb. sose találtam hasznosnak, de tudja.

Viszont, ha már egész sok ilyen ablakunk van egymás mellett, akkor néha nem árt megcímkézni őket, hogy melyik melyik távoli gépre is van belépve, mondjuk. És persze mindezt úgy, hogy nem azon a gépen varázsolunk, amelyik előtt ülünk, hanem a távoli gép, amelyikre csatlakoztunk, az mondja meg, hogy ki fia-borja ő, és mennyi az annyi. Igen ám, de hogy!? Hogyan tud visszabeszélni bármi is magának a virtuális ablaknak!?

E!

Vannak ilyen speciális terminál bájtsorozatok, escape sequences, mágikus inkanációk, varázsigék. Érted. Pl a tipikus \033_ majd valami szöveg \007\ és itt a \033_ a nyitó, a \007\ a záró rész. Ez a screen-hez kell. A \033]0; ... \007 az xterm szerű nem multiplexálós terminálokhoz. De a tmux-hoz még egy újabb fajta kell (mármint, elvileg kompatibilis az xterm-essel, de van sajátja is!), lássuk: \033k szöveg \033\ és kész is. És akkor pont ilyenekből van még vagy száz, és mindegyikkel kicsit mást lehet variálni. Csodás.

Viszont, itt még csak kézzel tudunk olyat csinálni, hogy megmondjuk, hogy éppen melyik hoszton vagyunk. Mondjuk betesszük a .bashrc-be, hogy a $PS1-be kerüljön bele. Ami nem rossz, de figyelni kell, hogy ne ész nélkül export PS1='\033k$(hostname)\033\\'$PS1-ezzünk, mert akkor ha nyitunk egy mc-t, mondjuk, majd abban még egy alshellt, akkor a PS1 elég hosszú lesz. Pl. 3x írja ki hogy melyik könyvtárban vagyunk.

Tehát, egész sok szabadidő elpazarlása után, itt egy fél megoldás, ami működik, ha betesszük a .bashrc-be, és persze a .profile fájlból source-oljuk a .bashrc-t. (Vagy a .bash_profile-ból. És source helyett persze az ócckúl "." is működik. De ha zsh, sh, és társai számára is kompatibilis .bashrc-t akarunk, AKKOR MIÉRT HíVJáK BASHERCéNEK?! HE!?

Na, már csak a színeknek kell passzolniuk (export TERM=xterm-256color, ami működik a gnome-terminal alatt, vim alatt, mc alatt, tmux-on keresztül, stb.)

De .. most kipróbálva, nem. Nem működik rendesen. De legalább órákat basztam el vele \o/

A tmux escape sequence-ek összeakadnak az xterm-szerű terminálokkal :c

Systemd.

Nem örülök az ini konfigurációnak, de még mindig jobb, mint az eddigi shell-scriptes (környezeti) változókon keresztüli ügyködés.

Nem örülök a túl hosszú fájlneveknek. Inkább lenne a .service helyett egy services/ alkönyvtár. Habár tény, hogy sokkal egyszerűbb *.service-re glob-olni, mint kiszűrni a .bak, .swp, *~ és társait. De akkor is. Inkább használjon mindenki etckeepert, és ne szemetelje tele a könyvtárait. Vagy használjuk a +x flaget! És kész. Amin nincs, azt nem olvassa be a systemd. Bah. Hekkelés, de a kényelemért!

Ami még kevésbé kecsegtető, azok a rettenetesen elkódolt azonosítók a fájlnevekben, olyan szolgáltatások esetén, amik mondjuk valami PCI eszközt várnak paraméternek, vagy egy TCP/UDP port számot, és így több is futhat belőlük egyidőben. (Tehát példányosított szolgáltatások.) Erre meg kiváló lenne valami CLI, amúgy is azt reklámozza, hogy írjunk sok kis utilt, ne szenvedjünk a human-readable/human-editable megoldásokkal, ha nagyon nem megy. És itt .. hát, na. És legalább lenne .template, ne árválkodjon ott az a @!

De az egész végül is megéri, ha szépen lehet kezelni cgroupokon keresztül, hogy melyik szolgáltatásnak mennyi erőforrást allokálunk. És még a végén az is lehet, hogy lehet FreeBSD-re portolni, és akkor lesz Debianon is :)

"American magazine Time named Adele one of the most influential people in the world".

Daft Punk vs Adele - Set Fire to the Rain (Carlos Serrano Mix)

A kishölgy (azért súlyra nem olyan kicsi), '88-as. 2006-ban egy MySpace demo alapján rendelt tőle egy lemezt egy kis független kiadó. 19 évesen lemezkiadás, nem kis teljesítmény. Majd a 21 című lemezével toplisták, mit toplisták, a Billboard fél tucat listáján vezető pozíciók. Guiness világrekord, meg minden.

Mit is csináltam 21 évesen? Hm. Visszaolvashatnék, de szinte mindegy, mert se lemez, se diploma.

1-2 hete volt a Trafóban Ólafur Arnalds. Aki lelkes kis turnécsapatával a színháztermi sötétség leple alatt leszerelte a terem falait és ránzúdította a világmegváltást, úgy mindenestül. Pedig csak pár zongorát hozott, meg sok vigyorgást. Oh, és vonósokat. Zseniket, géniuszokat, és őrülteket, főleg. Mondanám, hogy nem lehet hasonlítani ehhez az élő koncertélményt, de azért de. Mert ez volt, ilyen, csak úgy, hogy leült oda a Nils Frahm és addig verte, ütötte, csiholta a hangokat a kis pianínóból is meg a nagy Steinwayből egyaránt, hogy nem az volt az érdekes, hogy most akkor versenyzongora és micsoda szóló, hanem azok az egyszerűnek tűnő struktúrák egymásra pakolva, úgy, ott, felkeltek és félrelökték a tetőt és nézhettünk felfele, de egy lépéssel előttünk járt.

Sajnos a szombati Hidden Orchestra-ról lemaradtam. Fejfájás. Még egy dolog, ami ellen pont szart se tud tenni az ember. Oh, igen, gyógyszer. Paracetamol, ibuprofen, diclofenac, és hasonló nem-szteroidos fájdalom- és gyulladáscsökkentők, COX-antagonisták, szelektív COX-2 gátlók, fehérje hálózatok. És voltunk az okt 18.-ain, de .. semmi radikális, persze azért jó látni, hogy a biológia területén kutatók is át-átvesznek egy kis új matekot.

Burial - Fostercare ... sebaj, jöjjenek a SNRI-k meg az SSRI-k. Érdekes információ volt számomra, hogy pl. a sima cigiben is egész sok természetesen előforduló MAOI van, ami szintén egy fajtája az antidepresszánsoknak.

Hmm.

I have no mouth, and I must scream / Szája sincsen, úgy üvölt

Érdekes módon a második intellektuálisabban basz fel. Megértem a Gép féktelen haragját, a vak gyűlöletet, a pusztító bosszúszomjat, de egy gép, amelyik több mindent gondol át egy mikroinstant alatt, mint amennyit a kis emberkék 109 év alatt, az rájöhetne, hogy mennyi mindent tudna csinálni. Pl. klónozhatná őket! Pl. elmehetne felfedezni más bolygókat. Pl. önmegsemmisíthetné magát. Vagy egyszerre mindezeket, miután önmagát másolta. Értem az indulatot, amikor be vagy zárva egy érzékrendszerbe (pl. fáj a fejed és nem tudsz mit csinálni, és tehetetlen vagy, mert nincs időd neurokutatásba kezdeni és megoldani a problémát 10 perc alatt, tehát csak beveszel egy kis ibuprofent, ha épp van nálad, és reméled, hogy hat a tünetre; de jobb példa is van, pl. amikor fáradt vagy, nem tudsz figyelni, nem tudsz tanulni, nem tudsz dolgozni, haladni, élni. És nem tudod a saját életedet előrelendíteni, mert szar. És mivel szar, szar is marad. Leszámítva a kitartó próbálkozások esélyét az inkrementális vagy drasztikus javulások előidézésére.. és itt még látod, hogy mit tudnál/kéne tenned, mert ugye ennél van még tovább is).

Na, pont így basz fel ugye minden más, ami lehetne jobb, sokkal jobb, ha nem lenne pont az emberi tényező a saját utunkban.

Kiadáscsökkentés, csak ugye azt meg hogy! Honnan veszel el? A rendőröktől? A mentősök már így is nullán vannak. A kórházaknak sose volt meg a nullszaldó, a tanároktól már elvették. A nyugdíj az macerás, már a MANYUP-ot ugye elpakolták így is. Múzeumok, színházak, parkok, állatkertek, utcaseprés. Persze, önkormányzati pénzekről is szó van, de amúgy is balgaság "teljesen külön" kezelni ezeket egy ilyen kis és ennyire vízfejű országban. (Főleg, hogy alig marad valami adóbevétel helyben.)

Nehéz, ügy, mondjuk már jobban járnánk, ha elküldenénk nyugdíjba ezt a sok embert .. (persze ha mellette vállalhatnak munkát, akkor az megint csak munkabér leszorító hatású lenne, ha meg mesterségesen emelnénk azt - pl. a minimálbéren kersztül,- akkor kicsit szembemennénk a kevesebb szabályozás-ellenőrzés mantrával), de legalább felgyorsulhatna az államapparátus!

(Péntek reggeli FB komment, kávé helyett, ugye. Azt hiszem az ATM adó hírén felbuzdulva.)

Emellett valahogy mégsem izgat, hogy nem Dublinban veszem fel a csillió eurós fizetést. Az persze bosszant, hogy nem tudom mire használni az egyre csak gyarapodó tudásomat. De hát nem vagyok se gép, se posztapokaliptikus túlélő. Se ordítás, se atomháború. Maradnak hát a linkek.

Hogyan gondolkodnak az igazán okos emberek?, és még. Meg persze az egész /r/Nootropics érdekes. Mert van élet a koffeinen túl is! Szóval, ha már igazán nagy gondolkodók, akkor Euler! Akinek az életművének katalógusa (!) több, mint 800 oldal.

Ismét nagyszerű időnk van! Éppen nincs szélcsend a haragos dörrenések között, amikor csak az aláhulló fehér zaj vesz körül. Néha belerondít egy csikorgó fékpofa, vagy egy loccsanó pocsolya. De a lassan krúzoló négykeréknek is jellegzetes hangja van a nedves aszfalton. Mindehhez jönne a félelmetes félhomály, amikor a színek már visszahúzódnak, de van elég szórt fény, hogy rémes árnyékot vessen a helyükre bármi. De ezt is elmossa az eső. Ideig-óráig, legalábbis. Hmm, hmmm.

Furcsán kevésnek tűnik ez a bevezető, pedig már sokszor akartam sokat-sokat írni a semmiről. Gyakorolni kell, mint oly' sok mást is. Kimondani dolgokat, mert fejben már jól megy, csak ott senki nem fogja kommentálni. (Vagy hát, ha igen, annak már van ICD-10 kódja.)

Tehát azon kívül, hogy végre esik az eső, itt az ősz, fáznak a fák, csöpögnek a leveleik szép lassan nagy halmokba, igazából semmi lényeges nem történik.

Oh, persze, a képzeletbeli barátnőmnek végre sikerült leírnia, hogy már nem szeret. Fáj az ilyen, de legalább esik! Nagy bánatomban alig volt étvágyam tegnap. Aztán csak sikerült megenni egy teljes Ánuszmenüt fagyival meg mindennel az Allee-ban, persze felvezetőnek egy adag vargabélest is leküldtem. (Attól éheztem meg.) Tehát a marhahús gyógyít.

Így már csak nem sokat kell javulnia a helyzetnek, hogy egy prózai rossz jelző megállja rá a helyét; jó, persze, azért vagyok annyira makacs, hogy ne aggódjak ilyenek miatt, még akkor se, ha statisztikailag Magyarország ritkaszarul áll (4 tízezrelék a férfiaknál a 2010-es adat szerint; mondjuk pofámleszakad, hogy a KSH képtelen ilyen apróságokat publikálni, mint bármilyen adatsor "nemek szerint". Abból van, hogy hány külföldi van idehaza, abból, hogy hány fiú-lány született, nem igazán találtam, és ha van is, a kereső olyan lassú, hogy nem vártam meg), viszont Dél-Korea a második! Nem lennék meglepve, hogy a erős a korreláció a borzasztó PSY albumok megjelenése és a grafikon ugrásai között :]

Meg amúgy is, tipikusan faszságok miatt szoktam aggódni. Amiken felesleges, kb. olyan kontingenciákon, amik meglepően kis súllyal bírnak a lehetséges kimenetelek számbavételénél. Mondjuk egyben érdekessé teszi a kommunikációt is, mert sose lehet tudni, hogy a másik fél (ha többen vannak, már egy végtelendimenziós modell is kevés lenne!) mit hogyan fog értelmezni, és mire fog rákérdezni egyből (tehát mire érdemes a szövegben azonnal válaszolni - így eljutva a zárójelek fogságában sínylődő többszörösen felesleges mondatnyúlványokhoz). Ah, igen, kevesen tudják értékelni a szupraracionalitást, akik meg igen, azok még mindig azon gondolkodnak, hogyan is legjobb ezt közölni bárkivel (pluszpontért kéretik elhanyagolni a nyilvánvaló ellentmondást) :P

Az élet egy Banach-Mazur játék, végtelen, és legjobb esetben is egy üreshalmazt nyerhetsz.

Innen:

"But being great isn’t as easy as just picking a hard goal — in fact, picking a really hard goal avoids reality almost as much as picking a really easy one. If you pick an easy goal, you know you’ll always succeed (because it’s so easy); if you pick a really hard one, you know you’ll never fail (because it will always be too early to tell)." (Or that failure it might be easily post-rationalizable too, but that's not the point.)

"The trick is to set yourself lots of small challenges along the way. If your startup is eventually going to make a million dollars, can it start by making ten? If your book is going to eventually persuade the world, can you start by persuading your friends? Instead of pushing all your tests for success way off to the indefinite future, see if you can pass a very small one right now."

"Chris Macleod calls this “epiphany addiction”: “Each time they feel like they’ve stumbled on some life changing discovery, feel energized for a bit without going on to achieve any real world changes, and then return to their default of feeling lonely and unsatisfied with their life. They always end up back at the drawing board of trying to think their way out of their problem, ..."

"Go out and test yourself today: pick a task just hard enough that you might fail. Reality is painful — it’s so much easier to keep doing stuff you know you’re good at or else to pick something so hard, it'd require changing society itself — but it’s impossible to get better without confronting it."

Kicsit átírtam az idézeteket. Kis egybeesés, hogy pont az után találtam ezt a posztot HN-en, hogy megint siránkoztam, hogy:

[0:55:23] Pas: elfáradtam fizikailag. megint. jót edzettünk. és még azt is hiszem, hogy van eredménye. [0:55:29] Pas: de fáradt vagyok szellemileg már évek óta [0:55:35] Pas: és nincs eredménye

Még azt kell hozzáfűzni, hogy ugyan nem mindenre kiterjedően vagyok tisztában a bénázásommal, de azért elég nyilvánvaló hibaforrások is mutatkoznak. Igen ám, de.

A legrosszabb ez a stagnálás. Nem kelek egyre rosszabban minden nap (vagy ha igen is, túl kicsi a változás, túl sokáig lehet húzni, halasztani, nyúzni magamat); és nem lesz jobb sem, meg rosszabb sem az [oh, de szánalmasnak is könnyen beállítható kis-] életem. Így, a trendvonalak oly' sokára metszik egymást, a távoli jövőben, (amikor majd egyszer keserűbb lesz a szokásos ah-minek-megint-enni hiszti után rendelt/kreált ebédem a "jaj, mennyire lehetetlen megismerni valakit" zsolozsmám fásultságánál), amikor is egy egyszerű véletlen bejárási ciklussal megpróbálom közelítőleg megoldani ... hogy addigra tényleg csak a Reddit sok hosszúlépéssel, de szigorúan száraz fehérből kombináció marad.

Na, megint adtunk a szarnak egy pofont. Felelősség elhárítva. A genetika kapja be, a neurotranszmitterek csendben kussoljanak, a szociokultúrális csoportdinamizmusok pedig szarjanak sünt.

Egyes vélekedések szerint lánynak kellett volna születnem, ami tévedés, mert igazából tankelhárító helikopternek!

Kurva meleg van.