Például az új Daft Punk albumot mindenki szarrá dicsőíti, dicséri, meg csupacsudaszámba járatja és mittudomén, mennyire megmondták, hogy bezzeg! (Ezt az Pitchfork kritikát nem olvastam, mert gecire nem érdekel, hogy mit mondanak róla mások; de feltételezem az egyszem Lángológitárosból, hogy itt is biztos mekkora ajnározás van. Ja, azért olvastam a tagline-t. Hogy jön a nagy emberségeskedés a 20 év trüptürüp után. És inkább - végre - írni akarok valamit. -- Főleg, mert ez látszik, az, hogy csendben lehordok egy csomó albumot magamban, az nem. Pl. nem értem egyáltalán mi volt a jó az előző Ghost albumban - az Opus Eponymous-ban, meghogy miért nem jó a második, az új, mikor szerintem pont ugyan olyan semmilyen mind a kettő; és akkor még ez a legjobb számuk, ami egy rendes albumon kb. intronak menne el. Mindegy; igazából nem szar, csak hol van már egy új Horn of the Rhino szintű súlyosság.)

De vissza az elektrancsírozáshoz. Hogy a Daft Punk rakta le itt a magasságosság alapjait, és most hogy jól bemutattak a Szakmának, hogy igazából a) engem meg a havert másoltátok eddig is, b) szarul, c) repetitíven, d) de most itt a Spanyol Viasz 2.0 - Emberes Punk. De hát hallgatva a Random Access Memories-t, meg a Get Pop-y-t, szóval nem esek itt le a székről. (Pedig 2 székem is van, mind a kettő teljesen szétesőben-szakadóban, és már többször mutattam be látványos majdnem hátraeséseket velük nem-szándékosan is. Többször.)

Emellett nem azt gondolom, hogy pl. a Get Lucky nem jó. Vagy, hogy a fülbemászós sálálá, feely-goody zene rossz és csak a darabolós horrorhörgős halálmetál a menő. (Nem tudom bárki elhinne ilyet nekem, ha mondjuk tudná, hogy voltak hosszú napok, amikor diákmunkába reggel befele kerékpározgatva, majd ezt persze tetézve hazafelé is, Alcazart sikerült hallgatni. Konkrétan valami EP-t [ami ilyen párszámos kislemez], mert kb. 3 szám volt rajta meg 2 remix. Aztán repeat.) De a menedzser-komponált tüctücalapú pop kellemes orgánumú fiúlány vokállal sztenderd pszichoakusztikus élményt nyújt, elvégre így van finomhangolva, átlagos, tömegrádióba való, kár róla igazából "értekezni", mégkevésbé érdemes előadni itt, hogy mekkora világmegmondás.

Egy pop-album akkor is pop-album, ha nagyneves elektronikus-(és-kevésbé-elektronikus)-ősatyákat vonultatnak fel rajta. Főleg, hogy igazából abból is szar, mert nem lett "catchy" a már túlemlegetett Get Lucky kivételével.