Ugye megbuktam. Aztán a dolgok nem lettek jobbak. Vagy, hát de, talán globálisan, nem úgy részemről.

Várod a katarzist, hangolod a kis füledet a crescendóra, beosztod az idődet, megtervezed, rákészülsz. Hogy majd minden más lesz. Jobb, hatékonyabb leszel.

Aztán hibázol még. Tovább. Ismét. Megint. Újfent. Miért?

Időgazdálkodás, feladatmenedzsment. Elhatározás, szándék, akarat, tettek.

Motiváció? Nem tudom hová tenni ezt a szót. Ne is használjuk tovább, inkább a jelentését közvetlenül. Uh, már a definíció is problémás. Hagyjuk hát.

De akkor mire fogjam; mi az, ami nincs, ami, ha lenne, akkor mennének a dolgok? Ó igen, az időmenedzsment is úgy építkezik, hogy nyilván azt tudod jól-hatékonyan csinálni, amit élvezel, amit tényleg akarsz, amihez tudsz társítani valamit. Ami megmozgat, érdekel, amit értékesnek tartasz. Ami fontos számodra.

Persze mi van akkor, ha tisztában vagy az értékeiddel, de azok mind oly' absztraktak, hogy nem igazán tudod mihez kapcsolni őket? Vagy akár bármihez? (És akkor simán csak rájövünk, hogy tényleg végtelen étvágyunk van a figyelemeltereléshez.)

Sz'al, ha a legszemélyesebb jelenségek, mint stabil érzelmi kapcsolat, háttér, meg minőségi kúrás, illetve a legáltalánosabbak, mint GDP/fő (vásárlóerő paritással, persze), meg a szokásos trakta, ami fontos, akkor elég nehéz így ... belső indíttatásból, érezni, hogy akkor reggel nyolckor óra, aztán meg dolgozni kellene.

Egyszerűen nem hozom meg a döntést, vágod; hanem csak tovább csinálom a rossz magatartásformát. (Kognitív- és behaviourista szemléletből is nem-nem!) Mit ér az intelligencia, ha nincs cél? A tapasztalat, az információ, a tudása a jónak és rossznak, ha nem változik a viselkedés? (Tudom, hogy amit csinálok az nem jó, nem hatékony, nem vezet jóra; mégse' változtatok, mégsem változok.) Nem is érzem, hogy tudnék. (Még rosszabb.)

Biztosan hiányzik egy visszacsatolás a pszichémben; vagy, hát, jó lenne, ha ... ilyen egyszerű lenne a magyarázata. Mármint? Mármint meglehetősen kurvaszarul tudok lenni amikor éppen nem csinálom, amit - amúgy akarok, és tudom, hogy - kellene. Majd szembenézni a következményekkel, megint nem rózsás. (Bemenni vizsgára úgy, hogy nem tudsz semmit? Előállni az ügyfélnek, hogy .. még mindig nincs kész!? Lekésni az utolsó buszt valahova? Vagy a legjobb, a pár óra alvás utáni - jól ismert - alhasi fájdalommal küzdeni, majd túlélni egy egész napot?) Mégis, nem teszek eleget (semmit) ezek elkerüléséért.

Ja, igen, persze. Önuralom, önfegyelem, önbaszás. Meg majd jól kihúzzuk magunkat a hajunknál fogva a hitelválságból is. Exportálunk, de belföldre! Elinfláljuk a forinthiteleket, de közben megmentjük a devizásokat is!

És - természetesen - tényleg, igen. Mert pontosan erre lehet visszavezetni, hogy önkontroll hiánya. Ami megint csak pszichés, agykémiai okokra redukálható.

Mindegy. Majd lesz valami. Pl. még van 122 olvasatlan Read It Later izém. Azokat szépen fel akarom dolgozni. Igen, megkeresni az összefüggéseket. Igen, lehetőleg mindegyik között, és szép kerek blogbejegyzéseket írni belőlük. Ezt legalább egész jól (khm, kitartóan) tudom csinálni.