Igazából messzemenően pofátlanság, hogy már megint a pisiízű sör állott habbal nevű blogra mutató linkekkel tűzdelem tele a szövegelésemet, de ez a hátránya, ha ritkán nyitom ki a Google Readert, elkezdem olvasni mások ékes, értelmes és érdekes írásait és egyből jönnek a mélyenszántó, megmondós (meg főleg csapongó, csorba és csenevész) gondolataim.

Mezítláb végigjárni a fél világot, azért elég kemény; nekem mindössze pár fesztivált sikerült :o

De nem ez a fontos, hanem a kommentekben rendszeresen feltűnő "úgy cserélnék veled". És ezen egy téma variációi.

Kicsit olyan érzésem volt most, hogy elolvastam az utóbbi 1-2 hét (hónap?) posztjait, hogy: Honnan lehet tudni, hogy valaki végigcsinálta a Camino-t? Elmondja neked. Honnan lehet tudni, hogy valaki vega? Elmondja neked. Nincs tévéje? Egyből ezzel kezdi még a kérdéseit is. (Mármint így szól a vicc.)

Ugyan azokkal az emberekkel mindig óvatos vagyok, akik szeretik a kortárs irodalomba bújtatott feely-goody pozitivista-pszeudo-filozófiát, de hát nem lehet egyszerre minden ellen kikelni!? Meg különben is, beteszem Coelhot is a dobozba Joyce mellé; néha lehet, hogy tényleg ez kell valakinek. (Plusz az öreg legalább akkora idealista, mint én. ;o Mondjuk pont ezt nem nehéz védeni, hiszen neki még több eladást hozott a konyhára.)

Tehát attól semmi nem lesz, jobb, ha mindenki lesétál pár száz kilométert. Akár cipőben, akár nem.

Attól lesz jobb, ha a kedves emberek elkezdenek messzebbre gondolkodni. Átlátni a lokális környezetükben nagyon is racionálisnak tűnő cselekedetük szélesebb körű következményeit. Túlzásnak tűnik ilyesmit kérni? Lehet, de vagy ez, vagy megyünk a dinók után.

Nyílván erre lehet mondani, hogy irreális, utopisztikus és stb. Viszont azt gondolom, hogy elég ügyesek vagyunk rendszerek tervezésében, meg az ember az az állat, amelyik a legjobban tud tanulni és alkalmazkodni. Naponta annyi adat folyik át a kezünk között, amennyi egy emberöltővel ezelőtt elképzelhetetlenül kezelhetetlenül hatalmasnak számított volna. Használjuk ki.

Ne gondoljuk, hogy a legtöbb dolog rajtunk kívül álló, és hogy nem tehetünk semmit. Persze azt se feledjük, hogy bármi amit tehetünk, az lokálisan indul, kezdődik, számít és hat. Kezdve magunkkkal, kiccsaládunkkal és így tovább.

Konkrétan, addig nem lesz vége egy rakás ördögi körnek, amíg kiszolgáljuk azokat. (Erre pedig lehet mondani, hogy mindig lesz olyan, aki elvállalja szaré'-hugyé' az X melót, aki szemetelni fog, aki .. így-vagy-úgy táplalja majd a fos fát, de gyakorlott trollként ilyenkor ki lehet jelenti, hogy a változás mértéke a fontos, a deriváltak viszonya.)

Minsk - Circle of Ashes és mostanában munkába-munkából járni-kelni: Tool - Intension.