Csapkodós hangulatomban vagyok. Valamit nem értek, és egyből nyomnám az agresszív kurvaanyád gombot, írnám a lófaszt. Új alkotmány? Leszarom. Apple botrány? Kapják be, amúgy is. 6200 új munkahelyet hirdetett meg a Google? Meh, úgyis messze van. A Microsoft is? Akkor jó is hogy messze van, buzik. (Különben is, mi a picsa ez, még egy 140 karakteres tweetet is hamarabb neveznék annak, ebben annyira sok a zaj.) Reddit down? Fuckyou too. Valaki egy hatalmas vadászkeselyűvel (vagy mi ez) a karján házasodik? Király, de kapják be, inkább tennének félre a válóperes ügyvédre.

De ami ezt a kissé JémszJoszi tudatlanság-folyamot eredményezte az a moly.hu. Szeretem, mer' van, meg magyar, meg egész sokat tud. De mégis. Mi a faszom az a karc? Miért szar a kereső?! Miért mutatja alapból a híreknél a kommenteket is? Kit érdekel, hogy mit böfögnek egymás között a molyok? Miért lassú?! Kódolj jobban Bence!

Oh, és ami arra késztetett, hogy ezt így e-papírra is vessem, az .. az ez a fos. Fejős Éva interjú. A molyon a hírek között. És van olyan, hogy "szűröm ezentúl", de nem lehet szerzőre szűrni, hanem, csak valami másra. Basszák meg. Fogalmam sincs, hogy ki ez a nőszemély. Elég, hogy láttam a biztosan szar könyvjeinek szar kreatívjait a metrón. És felbaszott. És előítéletes vagyok, mint a picsa, de ez legyen a legnagyobb bajom. Azt találta mondani, hogy "A könyv termék, mint a joghurt". Hát nem, kedves Éva. A te szarjaid tényleg olyanok, mint a danonaktívia bifiduszeszenzisz. Csak értelmetlenül kis kiszerelésben kapható, gagyi-natúr íztelen, és még drága is. De egy könyv, az nem termék - bazdmeg, - hanem műalkotás. Érték, és attól, hogy elfogyasztod nem csökken az értéke, hanem nő. Nem joghurt. Akurvaanyád!

Szóval, tessék megnézni ezt. Meg ezt. Értelmetlen mondatok, illetve még annyi sem, mivel az Ulysess utolsó fejezete egy mondat. Központozás nélkül. Nem olvastam, nem is akarom. És attól még, hogy kötözni való bolond volt Joyce - vagy hát úgy tűnik, - attól még van értéke a munkájának. Lehet csodálni a mauzóleumát, amit az elméjével emelt magának, a mondatok, szavak, gondolatfoszlányok végeláthatatlan lépcsőfordulóin át megközelíthetetlen tetőteraszt. Ami olyan magasan van, hogy onnan már semmit nem látni. Van-e értelme, ki tudja. Lehet, hogy adnak neki a kedvelői. Elvégre, ki az, aki szerint ez értelmes? Aztán mégis. Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, mi értelmes és mi nem? (Matematikusok, logikusok, filozófusok, igen. De ők mindig úgy kezdik a mondataikat, hogy HA feltesszük, hogy.. akkor.) És ha mondjuk egy ország jövőjét tesszük fel. Tétnek, mármint. Akkor lehet, hogy nincs értelme 700 oldal sületlenségnek. Ha egy végeláthatatlan szomorúságszagú telet, olcsó whisky-t és kilátástalanságot, akkor már azért más a helyzet.

Ilyen alapon nem tudom, hogy miért akadok ki az ilyen ponyvaírókra, akikéit a metrón reklámozzák. De most de, és basszák meg.

Pedig lehet, hogy kiváló szókovács. Mesterség. Szakértelmet kíván. Kitartást. Biztosan tehetséget is. Próbálj meg csak leülni és írni egy oldalt egy képzeletbeli tájról. Írj Erdélyről, úgy, hogy érezzem a zordon Kárpátok lassú fekete tiltakozását az idő morgására. Nem könnyű dolog a wordsmithing. Minden mondatot, amit valahol elkezdesz bele kell hajlítani a helyére. A kilógó szavakat megkalapálni, a ferde toldalékokat kiegyenesíteni. Persze mindezt úgy, hogy gyorsan, vigyázva, amíg még izzik. Utána már cseszheted.

Banks megír egy sokszáz oldalas könyvet hetek alatt. Nekem megírni egy 3 oldalas e-mailt tart pár óráig. Pedig én nem az esztétikai hatásra utazok. Ja, ő se, mert ő még ezen felül ötvözi ezt egy kis történettel, annak alattomos vezetésével-mesélésével, képzeletének szárnyaló textúrájával, jellemekkel, népekkel, fajokkal, mindezek megfelelő rajzaival. (Néprajz, jellemrajz.) És öröm olvasni. (Nem tudom, hogy az e-mailjeimet mennyire öröm olvasni.)

És most látom, hogy ma van Ensiferum, Children of Bodom s mások a PeCsában. Nekem meg kb. nulla esélyem van visszaérni. Mondjuk most, kedvem sincs. Pas, hát veled meg mi van?! (Plusz a kötelező: bazdmeg.)