Előkotortam az egyik kedvenc játékomból egy kis
varázslatot. Zene. Mindjárt megmondom, hogy milyen játékhoz. Közben persze baloldalt keressétek meg. (Legaulra került :o)
Independence War 2 - Edge of Chaos.
Ez egy űrszimulátor. Mint a FreeSpace 2. Csak sokkal jobb. Hasonló mint a FreeLancer, csak sokkal szebb. Olyasmi, mint az X3, csak van hangualta.
Lehet benne szabadon kalózkodni, vásárolgatni, kereskedni, és szépen haladni a küldetésekkel. Mindeközben pedig elveszni ebben a gyönyörű világban. Csodálatos színek játszanak minden csillagrendszerben, a küldetések érdekesek, a történek izgalmas, mi kellhet még? :)
Nem mai a játék, még 2001-ben az Infogrames adta ki. Manapság Atari néven ismertek.
Aztán, külön bejegyzést érdemelne az a pusztán 4 perc 59 másodperces fájl, ami a letölthető pakkban a2_ambient.mp3 néven szerepel. Miért? Mert ez volt az első találkozásom az
Ambienttel, a
műfajjal. És hopp, bele is szerettem. Különösen ajánlom a Helios, Yagya, Trentemoeller, The Abbasi Brothers, Solar Fields, Christian Fennesz-Ryuichi Sakamoto, Peter Broderick, Bersarin Quartett, Balmorhea (balra van tőlük egy), Lakes Of Russia, Ulrich Schnauss, Raison d'ętre, Rudy Adrian és a Verbose zenészeket, zenekarokat. Külön mondatba raknám a Left-et, mint hihetetlenfinom ambient-shoegaze találkozást.
Jah, és még egy ráadás, egy rég elfeledett, de lélegzetvételre kicsit negatívan ható játék-zene-élmény:
Arcanum. Hatalmas jóság, hogy a Sierra ingyen letölthetővé tette valamikor. Én meg letöltöttem valamikor, aztán most meg
felraktam. :)
Az Arcanum zenéjét azért említem, mert hegedű. Vonósnégyes. Az a fajta, amitől úgy összerezzennek a szőrszálaim. Amitől kicsit megváltoznak a világ színei. Amitől a kopár téli tájat látod nyáron, és télen pedig a nyarat érzed.