csak egy buta arnyek
Vótmá (eddigi posztok):
We can check your plugins and stuff
2008-12-29
Lájf
Néha eltöprengek, hogy miért nem írok gyakrabban.

Leginkább saját magamnak okozok ezzel kellemetlenséget, ugyan is tudom nagyon jól, hogy ha nem írok le mindenféle piszlicsáré apróságot, akkor azokat szenvedés újra felidézni. Pedig ott vannak bent a koponyámban, mert néha felbukkannak, villamoson kapaszkodva napvakítva ébrenálmodva.

Karácsony otthon; szüleimmel. Nekem is vannak szüleim. Mindenkinek vannak. Szeretem őket. És nem is értem, eddig miért nem írtam le. Hiába nyilvánvaló, még több szeretés sose árthat :)

Viszont ők is érzik, hogy nagyon kevés dolgot tudunk, akarunk, csinálunk együtt. Hazabuszozok és ülök otthon egy laptop előtt. Akkor meg már inkább maradok északon.

Pedig szeretnek beszélgetni velem. Én meg szívesen beszélgetek bárkivel. Viszont ijesztő, mégse tesszük.

Metaproblémák a problémák metalógiájáról. Magyarul? Megfigyelhetjük kedvenc univerzumunkban, hogy az emberek egy csomó mindent akarnak hasonlóan, de ahelyett, hogy leülnének és szépen megbeszélnék, inkább elhallgatják, megy a huzavona és egyéb módokon szabotálják a saját boldogulásukat. Gondoljunk a legkézenfekvőbbre.

XY odamegy egy XX-hez és .. fizikai megjelenés oké, feromonok rendben, kölcsönöz vonzerő, etécéetécé ... és mégis rengeteg ilyen potenciális "hellószia, szabad ez a hely? igen, leszek a feleséged." megy füstbe.

Más kérdés, hogy a megvalósulók közül meg legalább egyről tudok, ami nem jött be úgy, ahogy kellett volna. Túl sok apróságon múlnak kapcsolatok, életek. Sőt, társadalmak is, de ..

... de érdekes módon csak évtizedekkel (WTF? egy évtized az kevesebb mint egy év, hiszen kicsit több csak, mint 1 hónap, 365/10 ~ 37 .. hehe) később tudunk rámutatni egy plenáris ülésre az évi sok-sok országházi vita közül, hogy "igen, ezen bukott el a hottenhutta civilizáció".

Egyben év vége is a nyakunkon, kint pedig röpködnek a hideg fok-Celsiusok (ismét magyarnyelv wtf?!).

Ha értékelnem kéne a 2008-as évet, ismételt csodálkozásomnak adnék hangot, azzal kapcsolatban, hogy mennyire fafejű az emberiség. Ugye mikor egy gigantikus szociális struktúrában nem veszik észre a népek, hogy a fejétű' bűzlik a hal, akkor még könnyen okoljuk a rendszert. De mi van akkor, amikor a közvetlen törzsi vezetőikkel is gondok vannak? Alátámasztásul.

Miért baszunk ki magunkkal? Miért sikerül ilyen sok romlott szar alakot összeterelnünk egyhelyre, rájukaggatni mindenféle szalagot, és jól rájuk bízni az életünket?!

Egyébiránt boldog konzumerista karácsonyt. Örömmel jelentem, hogy a könyv a legjobb ajándék. Továbbá mindenkinek kötelező boldognak lennie 2009-ben, a többieket a statáriális rögtönítélő bíróság azonnali Énpicipónim első-második évad megtekintésre ítéli, józanul! :)




Milyen nap van ma?

Megkíméljelek egy kis gépeléstől legközelebb?