Szegény párák. Pedig a súlyukból és a masszív tokból arra gondolna az ember, hogy bírják a tempót, aztán mégse. Ma kiadta utolsó bitjeit kettő vinkeszter is. Egy régi 5400 rpm-es 80 gigás maxtor, meg van egy 120-as Seagate (talán 7200-es, de nem vagyok benne biztos), amiről már nem akaródzik bebútolni a windóz.

Kellemetlen, az egész "amortizáció". Azt is hinné az ember, hogy ha megvesz valamit, akkor az a valami már megvan. Ha jön az apokalipszis, akkor sem érheti gond, mert legalább van egy gépe, még pár évad sorozattal. De nem, mert a törékeny jószágokat egy kisebb front is megviseli. (Már-már biztos vagyok benne, hogy frontérzékeny a környék összes IT-s ketyeréje. A routertől kezdve a pendrájvig, minden.)

Az mondjuk kicsit se bosszant, hogy felkapartam egy Ubuntu 7.10-et, majd ráerőszakoltam a 8.10-es alfa ápdétet nagy sikerrel, mindezt persze feleslegesen. Viszont megint tanultam pár jó-ha-tudod apt-get litániát (ciklikus függőségek feloldása dpkg-vel.. meg ilyenek).

Az elfecsérelt időt, amíg néztem, hogy települ az XP, viszont kéremvissza!

Nyugis volt az első nap az egyetemen, a téridőgörbítést még nem tudom, hogyan fogom megoldani hétfőnként, lévén 11-kor ér véget az első órám és 10-kor kezdődik a második. :) Persze nem kell aggódni, ez csak kis technikai malőr ahhoz képest, hogy a harmadik órám meg 8-kor kezdődik és 10-kor ér véget :D

A SzámHáló, na, az viszont szörnyű. Annyira, hogy még pszichikai erőm se maradt utána, legalább annyir, hogy valamit is írjak róla. Olyan, mint egy 90 perces időjárásjelentés. Mindig mond valami adatot, mindig beszél, de képtelenség figyelni rá, nincs értelme, nincs kapcsolat a mondatai között.. elbutít. Jaj. :|

ValSzám, azt szeretjük.