Trigun. Mikor először elkezdtem nézni, abbahagytam az 5. résznél, vicces volt meg minden, csak mégsem. Úgyértem "értelmetlennek" tűnt.

Most a 18. résznél vagyok.. érdekesebb, mint valaha, értelmesebb, mint eddig bármi. Komolyan mondom.

Semmi kedvem elmenni haza, hogy holnap aztán elrobogjunk a fogászhoz, hogy még két fogamat kinyisszantsa. Nyilván mégis megyek és mégis "persze, szedje ki".

Hogy lehet, hogy bizonyos dolgokat csak így "bevállalunk", míg mondjuk ha arról van szó, hogy elinduljunk a buszhoz, akkor meg már-már képtelenségnek tűnik a dolog. Halogatás? Akaraterő?

Eh, mindjárt megy a buszom.. hazajöttem lesz még ebből pár mondat, jó pár.