Többnyire Veronica Mars epizódokon élek és többszörmelegített pizzaszeleteken, mikor az élet feketén fenyegető hullámai nagyon rémisztőnek hatnak, akkor egy kis Dűné-t olvasok, amikor meg úgy érzem az élet nem kerek, Dr. House-zal foltozom be a tátongó szingularitásokat az eseményhorizonton.

Mért? Hát, úgy látszik most tényleg elkapott valami nosztalgikus-borongós-melankolikus hangulat. Mármint, etimológiailag nem biztos, hogy helyes a kifejezéstrió, de nem veszünk össze..

Mindenki utálja az emo srácokat, mert depisek, meg izé.. igazából ahelyett, hogy segítenénk rajtuk, utáljuk őket. A dolog azért egyszerű, mert nem lehet segíteni rajtuk. Egy idegen nem mehet csak úgy oda, egy ismerős sem, egy barát sem.. mert szépen bezárkózunk a fasza elefántcsont-tornyunkba és mégse.

Régebben ha valakinek olyanja volt, egyszerűen kivonult a társadalomból. Mármint szó szerint. Felment egy hegyre, gondolkozott. Ma mi jutott nekünk? Szaros blogok, éjszakai MSN chat, és hatalmas jövedéki adó a vodkán, meg From autumn to ashes (ez egy együttes, emocore-t tolnak, de a jobbik fajtából).

Szóval manapság, ebben a rohanó világban már szarul se lehetsz rendesen, mert nem érünk rá, a GDP-t valakinek meg is kell termelnie, mert öltönyben nem megy.. szóval.

Mikor szar az élet perceket tartok, akkor minnél dúúrvábban érdemes megtartani őket, szvsz. Hogy tényleg hasson, gyorsan levonuljon a jég elmém folyamáról.. blabla és metaforák holnap reggelig (igen, ma reggelig pontosabban).

A sorozat (Veronica Mars, stimmt?) persze nagyon jó, mármint nem csak csendes-sírós (átvitt értelem, képzetes sík.. érted..) napokra. A story izgalmas, a szereplők, a jellemek, a karakterek nagyon eltaláltak, egyszerűen kötelező. Nem igazán tudom, mért nem adtak neki valami pornós címet (már rég látta volna az egész világ).

A főszereplő csaj, über-helyes szőke mellesleg, a volt serif, "jelenleg" magándetektív lánya. Az első évad úgy indul, hogy a legjobb barátnőjét meggyilkolják. A városka, ahol laknak rendelkezik egy rózsadombbal, egy gettóval, meg ilyenekkel..

Mikor a második évad közepén volt egy meredek rész, ami elgondolkodtatott (főleg érzelmileg.. hahah, de igen, nekem is vannak, /dev/emo1 , /dev/emo2 ..lál) akkor jött egy Dr. House rész. Mármint igazából az több volt, de egyet konkrétan kihagytam, azt amikor egy "szentet", egy kézrátételes gyógyítót kezel a Dr. House. Hát jó rész volt.

Azért jó a Dr. House, mert egyrészt gyilkos poénok vannak benne, másrészt nagyon meredek párbeszédek, etikáról, morálról, életről-halálról, emberekről, stb.. és pechemre nem csak bambán várok a poénokra, meg a "vajon-most-mi-lesz-az-igazi-betegség" pillanatra, hanem "értem", felfogom az ilyen, már-már filozofiai részeket is.

Sokaknak egy anime is csak fröcsögő vér, és robotok, meg huáhuá, nekem is, ÉS még a pengeéles mögöttes tartalom.

Ez az, amit nem sikerült felfedeznem egyetlen részében sem bármely szappanoperának.. pedig próbálkoznak, már legalább 1 000 000 rész készült összesen szappanoperákból, ha nem több.

A From autumn to ashes bandának 3 darab nagylemeze van, ebből 3 kurvajó, a többi nem. Aztán mégis (mit mégis? öö .. mind1, ha már leírtam, marad), a legjobb számuk egy kicsi, közjáték, két szám közötti 49 másodperces semmi, egy izé. Nem tudom, hogy mért pont azt szeretem, lehet a címe, lehet a semmilyensége, lehet a két közrefogó szám... és még vagy 2000 indokot találhatok, de inkább nem.

Aztán az van, hogy a felvi.hu-ra épp most töltöm fel a szkennelt bizonyítványaimat, tehát elvileg sínen vagyok, kicsit pozitívabban, mint József Attila.

Erre kiírja, hogy az oldal átmenetileg nem elérhető, mert karbantartanak.. pff :C