Igazából kéne egy alkohol kategória is, mert ez oda passzol...

Kihánytam az ofő ablakán.. IGEN, MEGCSINÁLTAM! :D

Juteszembe (!), szarkészen volt több mint az osztály fele, de ez nem számít.. senkit nem kellett vinni (azé' 8 év kiképzés megtette a hatását :P) most értem haza.. ütős volt, nagyon.

Ide még betoldom, hogy .. az a szarkész állapot még nem igazán ért véget, szóval csak óvatosan olvassátok.. lehet, hogy valami csúnyát írtam, így beszámíthatatlanul..

Igazából mégse csak abba a kategóriába tartozik ez a poszt szerintem, hanem kéne egy ilyen "az élet apró kérdései" mint például az "élet értelme" vagy "42" :] Mert van egy kis/nagy dolog, ami nem hagy nyugodni... ugye racionálisan szemlélve a dolgot semmi extra nincs, elmentünk berúgtunk, énekeltünk (jó volt, igen nagyon :)) és utolsó napunkat hamar eltöltöttük a suliban, ennyi. De ha figyelek a fránya érzéseimre, amik lehet, hogy nem férnek bele semmi féle 0-1-ekkel leírható kategóriába, akkor nem tudom, nem észrevenni, hogy vége van 8 évnek, és hiányozni fog.. és nem is maguk az emberek, nem az épület, nem a tanárok.. hanem úgy valahogy ez a korszaka az egyszerű kis életemnek.. egy kicsit rossz érzés is, pedig úgy hittem/reméltem, hogy nem akadok fent ily' apróságokon, mint elmúlás, vég, stb.. aztán mégis.

Only human...

:) És még mindig vigyorgok, mert jó volt énekelni az emberekkel, akiket szeretek, ez tényleg örökre szóló emlék lesz.

És most már elegem van ebből a sírós dologból, nekem úgyse megy, és nem is áll jól.. ballagjunk, azt jöhet a vízözön, vagy mi a pokol :]]