Nagy a bűnöm, na jó nem is. :)

Még pénteken törpént, hogy kisebb bájcsevelyre invitáltak az igazgatói irodába, mert visszabeszéltem, tiszteletlen voltam, szemtelen és hazug és stb.. ami igaz is, meg nem is.

7:55-re kell járni, mert a törvényben, házirendben benne van, hogy óra előtt 5 perccel már ott kell lenni. De nekem ez nem tetszik (és még sokcsillió embernek se) és ezért járok ~8-ra. Persze az 5 perces veszélyzónában mindig van egy akadály, egy ügyeletes tanerő. Aki az ajtóban strázsál és a szűzies ellenőrzőkönyveket akarja megszentségteleníteni, azzal, hogy beléjük vágja, hogy a tulajdonosuk késett.

Én nem tudtam, hogy ez a fajta késés semmit nem jelent, wcs (worst case scenario. azaz legrosszabb esetben) egy jeggyel rosszabb lesz a magatartásom évvégén (omfg! :D). Ellenben én abban a tudatban éltem, hogy ezek a késések is 3-asával kiadnak egy igazolatlant, abból pedig 30 nál van az a határérték, amitől automatikusan báj-báj van a suliból.

Ezért reggelente megtettem mindent, hogy ne kerüljön rossz kezek közé az ellenőrzőm. El se vittem legtöbbször, szánt szándékkal azt mondtam, hogy nincs órám. Ami igaz is, mert mobilt használok, amin van időkijelzés, hah! Mikor rajtakapott pénteken a rettenthetetlen matek-info szakos tanárnéni, akkor még mélyebbre süllyedtem. Azt mondtam, hogy ugyan van/lesz tanórám, de nem számít. Ami igaz is, abban az értelemben, hogy matek-info-ból megyek érettségizni, tehát azt duplázzák, tehát a magyar nem számít, tehát megint csak igazam is volt, meg nem is :] És szemtelen voltam, stb..

Mikor a rögtönítélő törvényszék előtt megjelentem, egyből azt tanácsolták, amit ilyenkor szoktak. Nem muszáj ide járni, el lehet menni, stb.. eltelt 60 perc, beszélgettünk, nevetve távoztam.

Elnézést kértem az of-r.-től, aki magára vette a "magyar-nem-számít" részt. Nem azt mondtam, hogy ő szarul tanít (akinek nem gatyája ne vegye fel, de hát úgy látszik ennyire nem fejlett a firmware-je) és ezért a bocsánatát kértem. Amúgy konkrétan pénteken, és akkor reggel nem is gondoltam rá, nem ugrott be, hogy amúgy utálja majdnem mindenki, mint a szart. Én csak azért nem utálom, mert ez már egy más szint, tudjátok :P

Jaj, a félretájékoztatás áldozatává váltam!

Amúgy a beszélgetésben felmerült az a problémakör is, hogy akkor az iskola most munkahely-e a diák szemszögéből, vagy nem? Szerény véleményem szerint nem munkahely, hanem iskola. Nem üzleti alapon működik, alapvető, esszenciális eleme az ember, az ifjú, a bohó, a vidám, a szertelen, a vad, a féktelen fiatalság.

Az iskola ha munkahely, akkor a diáksá benne semmiképp nem munkaerő, hanem inkább nyersanyag, vagy a kapitalista-pénzügyi megközelítésben eszköz, azaz olyan befektetés, amely pénzt hozhat a házhoz :) Itt a befeketés nem más, mint a sok évnyi tanulás, a pénz pedig az érettségivel rendelkező személy.

Ez a hasonlatosság akkor nem jutott eszembe, nem is volt időm végiggondolni, illetve ennek a gondolatmenetnek a végigvitele nem tartott tovább pár másodpercnél, de valahogy akkor és ott nem indult meg.

És az eltelt 60 percben lemaradtam egy potenciálisan nagyon magas konfliktus-együtthatóval rendelkező eseményről. Megint jött valami hülye ribanc. Ilyen szocio-pszicho-akármi-lógus szerű, eddig egyszer volt, amikor a nevekkel "játszottunk", utána határoztam el, hogy legközelebb megölöm.

Még jó, hogy rajtam kívül álló okokból nem sikerült beváltanom az ígéretem...