Stílusosan, Japánról, öngyilkosságról, stratégiáról, 400.-ik poszt.

Várok, míg lejön a Galactic Civilizations II update, aztán tolom azt. Matekházit meg talán jelleggel. Spellforce 2 meg üt, csak nem egy GeForce 4 Ti 4200-n. A demo amúgy érdekes lett. Kicsit bugos, és meg is haltam benne. Kétszer. A story meg olyan in medias res kezdődik. Különben biztos jó lesz majd, az első résszel sokat játszottam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy rosszul fejlesztettem a karakterem. Emlékszik valaki az Arcanum nevű gémre? Ipari forradalom és mágia? Steam punk - technomage? Ott is ebbe a csapdába estem. Mert ugye elkezded fejleszteni a karaktert. Alapvető, hogy mindent akarsz. Kétkezes karddal gyakni közelre. Távolra gépfegyverrel állatkozni. Miközben a legdúrvább varázsbottal a kezedben osztod a mágikus áldást, tűzlabdák és dezintegráció formájában. Igen, ez nem fog menni, érzed már az első percben. Akkor mondjuk mennyünk rá a puskákra. És pont ezzel nem mentem semmire. Elakadtam, megöltek, gyenge voltam, stb.
Spellforce-ban meg rámentem a paladin féle irányvonalra. Jó varázslatok és egyszerű kétkezes kardozás. Ez is kudarcba fulladt.

És akkor erős váltás.

Kudarc, kétségbeesés, kilátástalanság. Ezek a legfőbb okai az öngyilkosságnak is, meg az irracionális döntéseknek. Japán egy különös hely, főleg a kultúrtörténeti hátteret és a mai technológiai innovációs pozicióját figyelembe véve. Ugye Japán mindig is konzervatív volt. Aztán mikor teljesen ésszerűen felismerték, hogy haladni kell, akkor rákapcsoltak, és 50 év alatt lenyomták a világot, csak a világ nem tudott róla, mert a Japánok beéérték azzal, hogy Kínát terrorizálják. Egészen a II.-ik VH-ig. Amikor gondoltak egy bátrat és nekimentek az USA-nak. Puff 2 atom. Nem volt szép dolog. Egy ilyet nem lehet csak úgy kiheverni. Utána a nemzet mélyen magába fordul, megint visszahúzódtak a konzervatív felfogásba. Majd a miniatürizációban megtalálva a kiutat a gazdasági válságukra (ugye nyersanyaggal gyengén vannak eleresztve, gazdaságuk importfüggő, egyedül a mezőgazdaságuk mutat függetlenséget, halászat és rizsfődek). Tehát a hozzáadott érték. Megvették az olcsó szilíciumot, rezet, kőolajat, nyersvasat. És csináltak belőle műanyagot, mikrocsipeket, drótot, meg mosógépet, meg számológépet, meg órát, meg autót, meg amit még el tudsz képzelni. Minőségi munkát végeztek, mint mindig is.

A technikai haladás közben az ember elidegenedik önmagától, bizonyos mértékben. Például az internet, a virtális valóságszerűség. Igen, tudom, hogy nem csak elidegenít, de például Japánban sokkal nagyobb az online lakosság. MMORPG-k és stb.-k. Barátok akikkel sose találkoztál, stb..
Ugyan Japán gazdasága felfelé ível, a társadalom nem csupán mutatókból áll, hanem emberekből, akik mostanság úgy látszik csalódnak a világban. Vagy a virtuálisban, és utána a valósban, vagy a valósban, aztán a virtuálisban. Feladják a küzdelmet, és ezért én nem is tisztelem őket annyira, mint azokat, akik még a teljes kilátástalanság esetében sem adják fel. Persze tény, hogy nagyon komoly döntést és akaraterőt képvisel egy öngyilkosság, de garantáltan nem jelent megoldást.

És hogy általában a fiatalok miben szoktak csalódni? Önmagukban, az életben, a felnőttek világában, az ismerőseikben.. stb. A Japán oktatás nagyon kemény dolog. Alig alszanak, a fentmaradó idejükben meg neten vannak.. elég egy kicsit labilisabb érzelmi állapot, és máris belezúgnak egy mély gödörbe, aztán ásnak lefele ..