Kenshin Ova .. nindzsás, bérgyilkosos, szamurájos, szamurájok és nindzsák nélkül.. és megint éveket varázsol két órában. Gyönyörű és véres, kegyetlen és csodálatos, brutális és érzéki. Anime..

Vajon meg lehet nézni egy ilyen kaliberű animét/filmet/sorozatot anélkül, hogy átéreznénk, anélkül, hogy egy pillanatra elkezdjünk töprengeni a történet mélyén húzódó dolgokon? Szerintem nem.

Ahogy néztem a "filmet" többször is eszembe jutott, hogy meg kéne vennem a III.-ik részét az Otoriak történetének, úgyis nyílt itt Libri..blablabla. Viszont nincs kedvem lemenni (völgyben van), házhozszállítani meg nem ócsó mulatság még mindig.

Könyvekben, filmekben, sorozatokban, valószínűleg a versekben is, amiket olvastam vagy láttam ugyan ez fellelhető. Katarzis? Lehet, valami csini-trendi szakszó, igazából sokkal több.

Nem illik ide, de megemlítem, hogy a verselés, az irodalom lényege, ami szitén ez lehet, nem témája az iskolai oktatásnak, nem is próbálják megértetni, vagy ennek keresésére ösztönözni a kedves kis diákocskákat, éljenek csak a valóságsókon, meg a száraz tankönyveken. Betuszkoljuk őket az ilyen-olyan órára, erkölcs és morál, kit érdekel? Fontosabb, hogy tudja Szolón reformjait és ismerje Hammurapi szép oszlopát.

Nem is csodálkozom, hogy egyre több a kretén-idióta-retardált-balfasz kisdiák. Tiszteletlenek, szemtelenek, és mégis, okosak. Ugyan úgy le fognak érettségizni, sőt, inkább jobban. Mármint még kevesebb energia befektetésével, fognak ugyn olyan eredményt elérni. Fejlettebb idegrendszer, az evolúció csak-csak működik.

A baj máshol van, mélyebben, tárgya azok az értékek, amik talán sose voltak, csak a romantikus ábrándok legmélyén, amikért elvileg az emberiség különbözőnek érezheti magát a többi állattól, azok csak néha tűnnek fel, egy egy jól sikerült film végén, fél percre, hogy utána a stáblista és a pattogatott kukorica vegye át a helyét.. ahelyett, hogy ez lenne a mindennapi élet nélkülözhetetlen része.

És ez lehet, hogy nagyon én-blogos töltelékposztnak tűnik, de ha már miértet nem találunk az élethez, legalább hogyant kéne.

Jópár hónapja olvastam valahol, hogy a hazudozás már szerves része az emberek életének. Ez van, egyszerűen meggondolatlanul rohanunk végig az éveken, alig emlékszünk valamire, törtetünk, célokért, karrierért, egszisztenciáért, és mit kapunk érte? Semmit. Én már rég felhagytam ezzel. Sőt, szerencsére el se kezdtem. Nem azzal akarok valamihez jutni, hogy megszerzem, hanem egyszerűen úgy fogok élni, hogy az érjen valamit. Furcsán hangzik elsőre, és másodszorra is, pedig szerintem ez lenne a követendő út. Ennek pedig elengedhetetlen része ez is.