Aki esetleg még nem követett el rituális öngyilkosságot, a tegnapi[mai] rövidke posztomtól, annak itt a ráadás. Ma személyre szólóan felemlegetett az ofõ-ribanc, hogy szemtelen vagyok. Kijelentettem, hogy nem voltam tiszteletlen és semmi olyant nem mondtam. Erre még neki állt feljebb. Lényegében azt javasolta, hogy térdencsúszva, véráldozatot bemutatva érdemes megszólítani a ribancot, aki épp a termet próbálja bezárni, akkor is, ha úgy szól hozzánk, mint más a pokrócához se.. én nem reagáltam, felesleges.

Ma volt biológiánk, a hivatásos bio-ribanccal, biosz-föci szakos tanár, elvileg, én mondjuk kápó és pszichikai hadviselés szakosnak inkább mondanám. A folyamatos ordítás, a teljes lenézés, a masszív hülyeség, és mindenbe beleszól, nem ehetünk órán, nem ihatunk, éheztet és szomjaztat.. mind1. Ennek is megmondtuk, már 2 éve, hogy _le_szar_juk_ a tantárgyát, lévén senki nem megy belõle érettségizni, senkit nem érdekel, kussoljon és mi is kussolunk. Javasolta az osztályozó vizsgát, javasoltuk a fix 2-est, azaz ha nem tudunk semmit, akkor is megadja a kettest, nem állt kötélnek. Semmi jelét nem mutatta ez se a legfikarcnyibb együttérzésnek se. Ribanc és kész. Végigkérdezte az osztályt, hogy ki mibõl fog majd érettségizni, tudja, hogy esélytelen a bioszával, mégis erõlteti.

Áh, maj' elfeledtem. Hétfõn megkaptuk a parancsot, hogy nézzük át a történelmet az õskõkortól a középkor végéig. Holnapra. Köszi.

A szegény-én második részét olvasták, folytatás, garantált, a köv. rész tartalmából ... lesz holnap filozófiám, németem, irodalmam, mint termésgyanús tantárgyak.

És ma reggel majdnem elaludtam vagy nyócszó' az elsõ órán, így jár az aki korán kel, vagy késõn fekszik le..