Kidobott az ágy hét-harmincvalamikor. Pedig 2ig még ...

Forgolódás helyett akaratgyengeségem kékfényes ékes eszközével a kezemben azon kaptam magam, hogy már megint csúnya erőszakos matek van megnyitva.

Most nem is annyira fontos, hogy pontosan mi, meg miért, kicsit vonatkoztassunk el. Mondta a budapesti informatikus, pedig már alapból hetes szintű Narniások is szédültek az absztrakt attaktól. Jaa, de ne úgy, jött a cseppet sem megnyugtató intelem. Pedig úgy is lehet, például van incremental-game a témában. Hogymi? Igen, van Ordinal Markup nevű játék, ahol az a játék, hogy egyre nagyobb értékű formulákat kell összehozni. - Igen, az eredeti játék az bugos, miután betölt A gombra kattintva nem történik semmi, ami valószínűleg emberéletekben mérhető időt mentett. De itt vannakak a működő verziók!!! JAJ. De hogy mi, vagy hogy? Semmi pánik, természetesen vannak YouTube videók arról, hogy valaki egy kattintós játékot játszik. Pringles verzió.

BMS LNGI (BMS = Bashicu matrix system, LNGI = Large Number Gradually Increasing)

As soon as you discard scientific rigor, you are no longer a mathematician, you are a numerologist.

you are an artist!

Googology aesthetics

És ha már kattintós játékok és művészet, akkor SixtyFour

.

.

Ami érdekes, hogy 4 napja egy hír formájában jött szembe ismét a téma. (Mármint nem a játékok, amiknek a végén kiderül, hogy végig a depresszióból kitörésről szóltak... oké, a 64 inkább csak egy kis filozófia.)

Arra próbálok célozni, hogy a sok bohóckodás meg "ki tud nagyobb számot mondani" elfoglaltság a puszta mentális maraton élvezeti faktorán túl mintha még kutatásra méltó is lenne néha.

Nem is beszélve arról, hogy kapcsolódik a számításelmélethez a téma.

.

.

Na asszem jól elvonatkoztattunk.

De pont ez a lényeg.

Itt van ez a brutális mennyiségű pedagógiaelmélet és az első komment mégis egyből egy klasszikus panasz. Az oktatásban az út nem számít, és definíció szerint a cél extremális, elérhetetlen a zsugorfóliázott nagytételes iksz-féléves agygyárakban. Ami átadható az menésvágy, a mehetnék, a spuriszív, az elme lelke, a megértés felé fordulás napi 5ször. Ami meg kurvajó lenne, ha át lenne adva, az az Alkalmazott Démonológia I. (kognitív torzítások és kivédésük) és II. (racionalista reálpolitika).

.

Ha-ha, igazából nem is vonatoztunk el, még mindig a padban ülünk, még mindig mennek a de facto céltalan, koordinálatlan, életpazarló 45/90/kevés/sok perces órák. Az intézményesített értelmetlenség. Hát mert mi a fasz értelme van ennek? (Oké, nem nulla, de itt aztat mondom ki pont, hogy amikor a fényesre törölt nívópálcánkkal belekóstolunk ebbe a csodálatos szocioszendvicsbe, akkor bizony nem üti meg a szintet. Nulla Mislen csillag, nincs ajánlás se. Hányinger. Azonnal a kéztörlőért nyúlás van. Eltorzult arc. Goya új fekete festményén virítunk. Néhbi videó a bezáratásról.)

.

.

Ah. Dél van. Faszom. Menni kell tesire és persze megint nincs váltás pólóm.