Szakértő szakértés következik. Ízlésről vitatkozás is. Már-már egy igazi faux pas is kisülhet belőle.

Szóval ahogy jó néha meghallgatni egy régi Dire Straits számot, úgy igazából nincs semmi gond a Bastille-al se. Aztán persze lehet sírni, hogy elvitte a konzumkultúra az érdekes "indie"-t. De a Bastille sose volt indie. Plusz az indie mindig is szar volt. Belehallgattam ebbe a nívóként mutogatott "The Wedding Presents" valamibe, de hát ez nekem nagyon mulatós alter. Kb. ilyen gagyi ska. Punknak unalmas és túl zenei. (Jut eszembe, ezt három részes dokut a magyar korai punkról muszáj nézegetni. Második és harmadik rész.)

A tegnap csak úgy bedobott Death of Melody videó ide is releváns. Valamikor elindult ez a szuper-catchy sound design"+ vokál téma. Pl. nekem a Macklemore Can't Hold Us-ból a tapsolás nagyon megmaradt. (Ryan Lewis a producer. Mi az a producer? Aki a zenét csinálja, de nem zenész. Mint azok a DJ-k, akiknek vannak saját számaik. Mint ahogy egy klasszikus zeneszerző azért elklimpírozik bármin, ami kicsit is zong vagy ora, de igazából nem azért szeretjük.)

Lehet mondani, hogy ez az egész azért van, mert ... mert mindenkinél ott a kezében az Internet, és mindenki rohan, és a metrón a zajban ezt lehet csak élvezni. De ... igaz ez? Mármint ha a Billboard jú-esz csártjai alapján gondolkodunk, akkor ott mindenki kocsiban ül, és alig van metró.

Persze szerintem egyszerűen ez csak egy trend. Ahogy a "boyband" / "girlgroup" trend végigszántott a 90es évek végén, úgy most épp ez a pop.

Főleg azért érdekes ez a téma, mert számszakilag ott (az USA-ban) a hip-hop (rap!) viszi a piac nagyobbik részét (21%, míg a pop csak 20% - forráska).

Tehát nem lenne teljesen elképzelhetetlenül melgepő, ha mondjuk a pop egyszerűen hiphopponája magát.

Persze azt is írják, hogy a hip-hop főleg a fiatalok drogja. Oké, de akkor ki hallgat Bastille-t? Hát "ezek". Ja izé. Mi lleniálok. És az idősebb generációk körében kevésbé népszerű.

Szóval simán lehet, hogy ahogy jött, úgy megy.

Addig is, tessék megőrülni a négy fal között, van élet az unalmas életen túl is. (Phuture Doom - Epoch, Jonathan bácsi vokáljával a Korn - Blame-ből, ha jól sejtem.) Persze ha már kicsit tényleg sok a bezártság, akkor irány az erdőbe be, legalábbis fejben. Úgyis ott dől el minden. Hát hol máshol, az űrben? Ahol csak semmi van. (Meg minden.)

Ja és még a Dürert is bezárják. A szemetek.

Jó igen, erre megint csak azt tudom mondani, hogy teljes tátottszájú pikacsu lennék, ha azon meglepődnék, hogy eladják a telket és ingatlant, amiben működök, mert egy hangos kocsma (olcsó próbatermekkel) nem termel annyit, mint egy geci puccos hotel (kurvadrága konferenciatermekkel).

Ahogy "megszüntették" a közvágóhídnál az R33-at, mert egy lakópark többet hoz. Hát mik vannak.

Mármint én adom, hogy az igazi művészet a zugokban bújik meg. A sokdimenziós kereslet-kínálat rézsiüben kihasználja a piaci dinamika hatékonytalanságait. De talán értelmiségként ezt vágni illene.

--

Ja, igazi friss ropogós indi (fogalmam sincs, hogy igazából indi-e): a fiúk Gánton gitároznak.