Systemd.

Nem örülök az ini konfigurációnak, de még mindig jobb, mint az eddigi shell-scriptes (környezeti) változókon keresztüli ügyködés.

Nem örülök a túl hosszú fájlneveknek. Inkább lenne a .service helyett egy services/ alkönyvtár. Habár tény, hogy sokkal egyszerűbb *.service-re glob-olni, mint kiszűrni a .bak, .swp, *~ és társait. De akkor is. Inkább használjon mindenki etckeepert, és ne szemetelje tele a könyvtárait. Vagy használjuk a +x flaget! És kész. Amin nincs, azt nem olvassa be a systemd. Bah. Hekkelés, de a kényelemért!

Ami még kevésbé kecsegtető, azok a rettenetesen elkódolt azonosítók a fájlnevekben, olyan szolgáltatások esetén, amik mondjuk valami PCI eszközt várnak paraméternek, vagy egy TCP/UDP port számot, és így több is futhat belőlük egyidőben. (Tehát példányosított szolgáltatások.) Erre meg kiváló lenne valami CLI, amúgy is azt reklámozza, hogy írjunk sok kis utilt, ne szenvedjünk a human-readable/human-editable megoldásokkal, ha nagyon nem megy. És itt .. hát, na. És legalább lenne .template, ne árválkodjon ott az a @!

De az egész végül is megéri, ha szépen lehet kezelni cgroupokon keresztül, hogy melyik szolgáltatásnak mennyi erőforrást allokálunk. És még a végén az is lehet, hogy lehet FreeBSD-re portolni, és akkor lesz Debianon is :)