When you let go of everything, you're left with yourself. When you let go of yourself, you're left with the truth.

But.. but when you do that you're left with nothing!

Yes, I've just said that.

Itt károg az ablakom előtt egy ilyen hollószerű. Persze biztosan csak egy varjú (és amúgy is igazából a holló varjúszerű és nem fordítva - megnéztem a Wikipédián, höhö). Viszont egy ilyet megnézni legalább 3-5 perc. Megéri? Van rá "felesleges" idő? Miért nem alszok még hajnali fél ötkor?

Az ilyen zen koanok azért jók, mert az abszurd többértelműségükkel hívják fel a háromsoros érvelések általában megfigyelhető értelmetlenségére a figyelmet. Ennek egy konkrét értelmezése az, hogy .. úgysincs mindenre idő, energia, sőt. Lehetőség sem.

Néha egyszerű logikai okokból nem lehet mindent "megkapni". Megszerezni, birtokolni, bírni, viselni, csinálni, tűrni, hajszolni, megengedni magunknak, akarni és vágyni. Más kérdés, hogy mennyire vagyunk képesek ezeket szabályozni, kontrollálni. De mint azt tudjuk az elme és az agy bensőséges viszonya elég sok mindenre ad lehetőséget, sőt, a hozzáállás és az elhatározás fontos, akármiket is írnak ilyen jöttment bloggerek a determinizmusról.

Oh, és hogy. Azért tűnik hasznosnak ez a lehetőség, mivel végtelen racionalitással amúgy is értelmetlen minden, akkor meg bármi elengedhető. Barátok, család, eszmék. Persze miért pont a becsületet tartaná meg valaki? Nyílván, a moralitásnak csak globálisan van abszolút értelme, a személy nézőpontjából relatív. (És az abszolút nem azonos az állandóval.) Viszont a választás szabadsága (vagy annak pragmatikus illúziója) tökéletesen kirajzolódik ebből az egészből. Választhatsz, hogy megpróbálsz elengedni - mondjuk - fundamentális vágyakat (sok sikert), vagy lemondasz (azaz feldolgozod a lemondást, elengeded) ezen vágyak űzésének következményeként szinte szükségszerűen bekövetkező negatívumok nélküli életről. (Huh, mivan? Igen. Lehetne példával illusztrálni, mondjuk, ha erősen vágysz arra, hogy rózsaszín anime hajjal, földig érő kék kaftánban rohangálhass, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy jó pár ismerősöd, haverod - már-már barátod ki fog nevetni érte. Természetes, hogy ezt mindenki el akarja kerülni. Hiszen ha valaki a közeli ismerősöd, akkor a véleménye fontos, és ha kiröhög, az fájhat. Hát engedd el akkor az ilyen közeli ismerősöket.)

Hasznos ez, mert elvezet a belső ellentmondásainkhoz. Hagyjuk azokat is szépen elmenni. Válasszunk; tavaszi metszést kell csinálni a kis lelkecskénkben. Meg persze észnél kell lenni, bírni kell a viszongatságokat, és tűrni az éhséget. És a barátunk a sötétség.

És olyan szépek a nyári éjszakáink.