Achtung, achtung! Sekélyes személyes sirámok sora serken innen. Szóltam.

Alaphangon is több, mint 24 órája vagyok ébren. Nincs étvágyam. Üres a hűtő. Zavar a napfény. A jobb csuklóm a sok nem-ergonómikus egérhasználattól sajog. A hasam meg a fél perce leküldött pohár víztől. Elfáradtam, álmos vagyok, és mégis valamiért most írok. Pedig plusz-mínusz pár órát kibírna bárki egy újabb bejegyzés nélkül.

Nemsokára álmosabb leszek, mint amennyire rossz kedvem van, majd akkor alszok.

<és ez persze be is következett, elég hamar>

Mivel több, legalább félig épkézláb mondatot nem tudtam összehozni, szépen elmásztam az ágyamig.

<snitt>

És másnap szinte egy-az-egyben ugyan az.

<snitt>

És másnap szinte egy-az-egyben ugyan az.

<snitt>

És másnap szinte egy-az-egyben ugyan az.

<csatt>

És ez van már egy hete. Vagy nemtudom. És mondanom is felesleges, de nem épp idilli állapot.

Vettem új videókártyát. Előfizettem EVE Online-ra, dolgozok, próbálom magam lefoglalni, elfoglalni. Meg valahol visszafoglalni.

Sok mindenre rájöttem, de valahogy mégis csak ugyan azt mantrázom már hetek; hónapok óta. Pontosan 4 hónapja.

Habár, igazából nem. Nem, mert az első egy-két hétben kicsit úgy voltam, mint az igazán ütős vicceknél, vártam a poént. Aztán jött a csattanó, és az addig fájdalommentesnek vélt amputálásból egy végtelen sikítás kerekedett. És tényleg. Egyszerűen huss. És nem értem.

Racionálisan igazából egyszerű, mert volt egy peremfeltétel, ami megváltozott, tehát már nem áll a bál. Kész, egyszerű, mint egy pofon. De azzal bármikor kiegyeznék (mármint egy pofonnal).

Függőség? Lehet. De akkor is, az átlag elvonó nem tart tovább, mint ameddig a "felhasználó" korszak. Én viszont már rég elhagytam az anekdotikus "fele annyi idő, míg elfelejted" pontot. Nyílván minden (kézzelfogható) eredmény nélkül.

Okolom magamat. Hisz' fel se tűnt, hogy valami nem oké. Elvégre akkor nem ért volna hátbaszúrásként.

Okolnám őt. Mondanám, hogy felelősséggel tartozol azért, amiért a róka is úgy gondolta, hogy a kurva anyját a kishercegnek.

De délibábok ide-vagy-oda, csak egy csendes üres éjszakákat látok, ülök a gangon, nézem a csillagokat, már nem tudom összesen mennyi ideje.