Megint kedd van. Nem szeretem a keddeket. Régebben se tettem.

Olvasom mostanság az Atmoszt, érdekes. Sci-fi, filozófia, történelem áttekintés, valami más. Érdekes, kevésbé izgalmas. Kicsit túlzottan introspektív, meg bevállaltan humoros. Csak azért mégse kacagtató.

Járt ehhez a könyvhöz egy kis boríték, amit könyvjelzőnek használok. Csak-nekem csomag. Hátulján aranyos szívecskékkel. Nehéz így nevetni, mikor minden oldalhajtásnál eszembe jut, kitől is kaptam.

Külön fanyar csavar, hogy nyilván éjjel veszem a kezembe, amikor nem tudok aludni. Mert elég problémás, amikor álmok helyett a saját gondolataim, érzéseim kergetnek meg, tartanak ébren.

Most Márai Füves könyve akadt a kezembe. (Két hete kaptam vissza, azóta itt hevert a nagy rend tetején az asztalomon.)

45 A lélekről és a hatalomról, így ír: "Minden régi bölcselet égető kérdése volt: Mi van az ember hatalmában? S egyhangúlan felelték min: Csak a lelke."

Valamelyest reménnyel tölt el, hogy pont ő, aki a szenvedélyről (14) és érzékiségről (97) pontosan tudja, mennyire megfékezhetetlen, mennyire keményen kell kapaszkodnunk józanságunk talajába, azt gondolja, hatalmunkban áll lelkünk. Ami miatt egyátalán tudunk érezn. Szeretni és szenvedni.

De könnyen van ő ezzel. (120) Ilyen a természete. Hamar túltette magát rajta.

Na, mindegy, most inkább lerakom ezt is, mert nehéz úgy lapozgatni ezt is, hogy tudom, az ő könyvespolcán is ott áll.

És már csak 40 szomorú szandál szaladgált a száraz szívtelen szaunában..