2009-02-08nincs kategoria
Az egyik ELTE-IK-s levelező listán bukkant fel egy "Szcientológia alert" közben. Remélem nem bánja a szerző, de nagyon frappánsnak tartom a gondolatait, ezért bátorkodtam kiemelni a félig-meddig zárt listáról.
Az embernek - olvasmányaim és saját tapasztalatom szerint - a számos
kötődése mellett, "konstrukciója" folytán, négy alapvető identitása van:
önmaga, a családja, a nemzete és az egyetemesség.
Aki az elsőt nem érti, annak egy sor egy nagy költőtől:
"Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem."
A másodikról nem szokott különösebb vita lenni.
A harmadik akkor is van, ha tagadni próbáljuk. Ez ma valamiért neuralgikus
pont. Nekem nem, noha tudok a nagyon összetett voltáról. Közelről.
A negyediket szándékosan fogalmaztam ezzel a szóval: egyetemesség.
Jó esetben "visszahajlik" az elsőre: önmagamra.
Nem árt tudni, hogy mi az út, és mi a szakadék. Nekem is meg van a saját
utam, elég pontosan meg tudnám határozni, de a rajta való járást már nehezen,
azt csinálni kell. A másiknak is megvan az útja. Lehet látni, hogy jó-e az, vagy
ártalmasat választott, amely nem jó felé visz. Ha jó úton jár, akkor nem vitatkozunk,
hogy melyikünké a jobb. "Minden út Rómába vezet." Ha már Rómában leszünk
mindketten, akkor már úgy is tárgytalan, hogy ki melyik úton érkezett, hiszen
már ott vagyunk!
Ha rossz utat választott, mert pl. rászedték, akkor gyakran már késő szólni,
de meg kell próbálni. Azokat, akik még nem választottak, illik figyelmeztetni.