Csak ha esetleg X, és amúgy is Y, ha már Z, gondoltam gyorsan feljegyzem hogy épp mi merre. Hányás kizárva.

X - lévén ez ilyen napló.
Y - túl ritkán jegyzem fel életem amúgy érdektelen jelenségeit
Z - mi is volt a harmadik? jah igen, feledékeny egy faj vagyunk.

ZH és beadandó rush időszak. Délután 2-re mehetek adatbázis ZH-t írni. Ah, pedig 4-től lenne az óra. Pf. Este ELTE Jeges Est.

Továbbra is képtelen vagyok időben lefeküdni. Krónikus balfasz szindróma :|

Persze Google Readerben ezerszámra van olvasnivaló.

Érdekes kihívása korunknak, létrehozni egy új rendszert, amelyik kevésbé autokratikus. Ennek első pontja lenne kitalálni azt a valamit. Utána meg csak szépen csendben belopózni pár tankkal a mindenféle országházakba.

szólásszabadság, zeneadó?, internetszűrés? cenzúra előhírnök?, ausztrál internetcenzúra-faszkodás, brit wikipédia-cenzúra, szabad-platform telefonok, szabad-szoftverek, híres DRM-mentes zene, névtelenségtelenség?, egyiptomi GPS-paranoia, ténylegesen komoly, súlyos és veszélyes kiberbűnözés, kanadai zene-internet-adó, jog-abuzálás-RIAA és ez csak a Slashdotról, csak az elmúlt pár napból.

Közben robog előre az élet, robbantgatnak, túszejtenek. Éheznek, szaporodnak a sivatagban, mint a nyulak; egymást tiporják a sárba. Miért? Miért? Miért hagyják azok, akik tehetnének ellene? Miért?

Emellett pedig őrültek vagyunk, kétségtelenül.

7 óra van. 1-kor felkelek, akkor az úgy 6 óra alvás, szó-szó.

Állandóan rövid-velős, frappáns-kúrós, szellemes-baszós posztokban gondolkodom, aztán hö' izé.

Észreveszem magamon, hogy paradigmaváltás közben vagyok. Régebben tényleg úgy gondoltam, hogy megfelelően robosztus, hájtek és stb-stb folyamatokból épített rendszerek irányába' kéne mozdulni, top-bottom iránnyal. Erre most épp a lentről-felfele megoldásokért rajongok.

Persze még mindig úgy gondolom, hogy a hatékonyság és kommunikáció a kulcs. Gyakran tréfálkozom, hogy a kommunikáció szak nem más, mint újra az ovi-bölcsi, lévén legtöbben megtanulnak rendesen beszélni 4-5 éves korukra, a kommunikáció szakosoknak külön egyetemre van szükségük ehhez :) Persze az egész kommunikáció és médiatudomány egy rakás képzavaros fasznyelés egy zsák kifilézett ikra között, de attól még maga az alapkoncepció, hogy szükség lenne magasabb szintű "információáramlás" oktatásra, az nem az.

Nézzünk egy példát. Van ~100 hivatalunk. Az egyik hivatal eldönti, hogy átnevezi az XY utcát ZNyóc úttá. Mondjuk ez a változás érdekel még valahány másik hivatalt is. Teszem azt a Postát például, meg a Lakosságnyílvántartást, meg mondjuk a Közterületfenttartást. De lehet, hogy érdekli még a Vízügyeseket is, mert mondjuk van ott egy vízcsap, aminek ezentúl más "címe" lesz.
- hogyan értesül róla a világ?
Triviális megoldás mondjuk egy XML-RPC kliens-szerver rendszer. Minden entitás (hivatal, munkacsoport, szakbizottság, akármi) publikálja a lehetséges eseményeinek listáját (pl. az Adóügy tud: adót változtatni, új adónemet bejelenteni, régit eltörölni) minden csoport/entitás szépen feliratkozik azokra az értesítési pontokra/forrásokra, amiket érdeklődéssel akar kísérni.

Hatékonyság. Kezdhetném úgy, hogy van nálunk a TO, de .. úgy is, hogy minden felsőoktatási intézményben, de igazából .. Az Adminisztráció. Mindenhol ahol hivatalos adatok, iratok, esmények mozognak, zajlanak, történnek, keletkeznek, hatalmas hatékonysági deficittel találkozhat az egyszeri állampó'gár. Az Okmányirodától az általánosiskolai ebédbefizetésen át a bankokig. Mindenhol levelet küldenek mindenről, számlát adnak, aláírják, fizesd be csekken (CSEKKEN 2008-ban?!), küldd vissza, érdeklődj utána, majd értesítünk, töltsd ki, nyomtatottnagybetűvel, ilyen-olyan számot írd rá, stb.

Minden ilyen folyamat nagymértékben egyszerűsíthető lenne. Pl. kitöltés közvetlenül elektronikus formában (adatbevitelt megspóroljuk), adatgyűjtő metodikák használata (nem kell egyesével megvizsgálni hatezer sort külön mindenféle táblázatban, hanem mondjuk lekérdezhető egy adatbázis), direkt visszajelzés a kitöltés helyességéről, visszajelzés/nyugtázás a kitöltésről ill. az adatfogadásról, feldolgozásról.

Felfedezhetőség. Hatalmas probléma. Naponta keletkezik több terabájt adat. Ennek persze csak töredéke szöveges, még jelentéktelenebb része jelentős. Mármint számunkra. Tehát valahogy meg kéne tudnunk, ha keletkezik valamilyen olyan adat, ami befolyásolhatja az életünket. (Új törvényt fogadnak el, szesz akció a teszkóban, ingyen sör az esti buliban, új frissítés az operációs rendszerhez, megváltozik egy vizsga időpontja, stb..)

Vannak dolgok, amikre már kiépültek információs csatornák. Jól bevált dolog, hogy felhív a Tibi, ha van ócsóé' tömény valamelyik hiperbe'. De mi van, ha nyílik egy új, amiről még a Tibi se tud? Ilynekor jön szóba az, hogy egy ideális világban az árakat megtudhatnánk anélkül, hogy elzarándokolnánk az adott piacra, tehát nagyban növelnénk a döntéseink eredményességét, mivel könnyebben jutunk releváns információhoz.

És most "in medias res" abbahagyom és elmegyek aludni.