Nyah. Kicsit kései, de még talán nem pórul járt ébredező tekintetem foglalatja egész nap könnyez. Életem sószsákját szenvedő derekam, BKV-ra kárhoztatott flexor hallucis longus-om, s értetlenkedéssel töltött tökfejem, mind fáj picit. Persze kísértetiesen rémlik valami Programozó Avató esemény emléke, mikor is a naptárra tekintettem szombat reggel még hajnali 10 előtt. Aztán már hip-hop és otthon is voltam, vasárnap délután 5-kor. Érdekes módon az eskü szövegéből idén sem sok került fel a koponyám belsőbb felére barlangrajz formájában, de ennek az okát firtassa inkább más :)

Ezekmellett jó volt a pénteki Zagar koncert, még szotyira is kértünk pénzt. Élőben jobbak, habár még úgy is elég messze estek mindenféle élvezhetőségi fától, cserjétől, bozóttól. Ellenben közel a szarhoz. :)

Most pedig flex. Mer' lexikális elemzőt írni az jó. (Nem.)