Hipotetikus párbeszéd a Szentendrei HÉV-en:
- Ó. Helló! Csak nem a szigetre mész te is?
- Nem, én dolgozni megyek.
- Hát .. hát .. az szar lehet.

Még jó, hogy idén ki se akarok menni. Egyrészt a programokat elnézve zeneileg kb. a slágerrádió kedd esti, süket óvodásoknak ajánlott, műsorának színvonalát elegyíti az MR2 húzósabb napjaival (tudjátok, amikor csak 23x megy le ugyan az a Quimby, 30Y, Péterfy Bori, Nagypál, FAILcsillag szám). Másrészt akkora kibaszott nagy zsidó fesztivál lett a sziget, hogy öröm nézni. Hol van már a Diáksziget hangulat és szabadság? Mindenütt kerítések és rájuk vigyázó testnevelésből PhD-s bácsik. Korrupciós botrányok, sikkasztás, szarnyalogatás és faszcibálás a fővárosi és az óbudai politikai körök között, szokásos "hangosak vagytok" vs. "de nem vagyunk" szereposztás, egy neoklasszikus kapitalista felhanggal. (Forrás: itt, itt, itt, program, valóságsó)

Ellenben - többek egybehangzó véleménye alapján - megérte volna meglátogatni a NWOBHM nagy öregjét, az Iron Maident. Mer' azért mégis csak.. élőben Run to the Hills, The Clansman, The Fugitive, Ghost of the Navigator és egyéb szívmelengetően jó muzsikák hallgatásáról/átéléséről volt szó. Hüp-hüp, majd legközelebb, ahogy hallottam, a közönség derekasan kitett magáért :)

Azért erős a késztetés, hogy élőben Mesuggah, meg talán akkor már utolsó napra egy kis Justice meg besörözés. :|