Kicsit pakolok a konyhában, rendezgetem a fürdőben a polcon a fogkefémet, arrébb lököm a holnapi ősellenségemet (vadiúj, immár összerakható, júróbig porszívó), behajtom az ablakot, leoltom a lámpát.

Sajátomnak érzett dolgok. Gondviselés. Sok-sok dolog, amit egyszerűen elhagyagolnak mások. Jellemzően én is, de most hirtelen írtam egy mélt anyunak. Hah! Mármint nem arról, hogy rendet raktam a hűtőben. Mindössze ez az egész dolog, amiről próbálok itten regélni, hogy a cselekedeteink a szánalmasan énközpontú gondolkodásunk eredménye. És keveset törődünk másokkal.

Illetve, ha már "sharing is caring", akkor.