Vettem bérletet, átsétáltam a Ferenciek teréig, felhopp(onál)tam a 73-asra, aztán má' itthon is vó'tam.

Közben jó pár az-élet-nagy-kérdése szembejött. Szerencsére találkoztam pár válasszal is, ugyan alig voltak a tömegben, a kihalt Duna-parton, a zombi autóktól jobbra.(folyásirány vajon ilyenkor mérvadó?), de mégsem volt könnyű rájuk akadni. (Mármint a válaszokra.)

.. s teltek múltak a napok, de ez a bejegyzés csak nem nőtt egy bájtot sem. Pedig már hétfő óta nyitva árválkodik egy Firefox tabban ..

Szerda este. Elfáradtam. Most még a cím is pont kapóra jön egy Analízis gyak után. Szar szóvicc, de most pillanatnyilag ezzel kell beérni.

Az a fajta ember vagyok, aki köszön egy boltból kifele menet, ha van kinek. Aki szivesen tesz egy fél kilóméteres kitérőt, ha arra van egy kedves kis 20 méteres ösvény. Ragaszkodom a szépírásomhoz, még akkor is, ha többnyire nem jön össze. Szeretem kiírni az egyszerűsítési lépéseket. Próbálok úgy jegyzetelni, hogy adott esetben egy lobotómia után is érthető maradjon a dolog. Szeretek kifele bámulni magamból.

Snitt. Felezőbuli. Péntek. Délutáni szunyóka. Sírás [könnyezés pontosabban. meg szinte konstans orrfújás már 1 hete.]