Válasz erre.

Talán számukra nem érdekes. Ha az iskola a feladatát nem ilyen nyakatekert, kifacsart módon próbálná elvégezni, akkor nem is kéne ilyen dilemmákkal szembesülnie a tanárságnak.

Gondolok arra, hogy alapvető emberi (társadalmi) normák kommunikálása (oly' szintű beleverése a zsenge másfélkilós neuronmasszákba, hogy utána a munkaerőpiac majdani áldozatai se kezdjenek egyből ingyenélésbe, segélylesésbe, stb..), a mindenféle perspektívák számosságának növelése, a látószögek szélesítése, a kedves és aranyos kis nebulók (igen, még/főleg az esélyegyenlőtlen etnikumsulytotta vadhajtások) megismertetése az élet, a világmindenség, meg minden szépségeivel. Legyen ez irodalom, fizika, matematika, alkalmazott tudományok, kutatás&fejlesztés, pénzügy, egyéb humán/reál témák..

Mert úgy gondolom, és természetesen elképzelhető, hogy tévedek, hogy leghatásosabb motiváltságot az életben saját magunktól kaphatunk, az emberi természettől, az érdeklődéstől, a megismerés hevétől fűtött küzdési hajlamtól. Akiben meg nincs meg, lőjjék le a gecibe.

Csak ugye ki döntse el, hogy az aktuális bravo/story/kiskegyed/nőklapja/joy/.../fhm/nat.geo. skálán hol húzzuk meg a határt?

Akit látszólag semmi sem érdekel, és ezért unalmában/tehetetlenségében - és ezekből visszakövetkeztethetően - alacsonyabb műveltségéből/intelligenciájából/értelméből fakadóan pletykalapokkal vészeli át a napjait, azt statisztikai alapon szórjuk máglyára?

Elvben létezik a "felzárkóztatás" és az asszimiláció, csak sajnos az nem egy gyors és olcsó folyamat. Az árát biztos ki lehetne fejezni forintszerűen is, de sokkal lényegesebb a társadalom saját energiabefektetése a félig-meddig részeként működő részei érdekében.

Más.. kicsit kevésbé átgondolt megközelítés.

Egy takarító(nő)nek, pénzárosnak valószínűleg pont a visszafogott érdeklődése az élet iránt adja azt a képességét, hogy elviseli azt, hogy "szart se csinál".

Kedvenc haverunk, az a Zarathustrás, akinek a nevét leírni önmagában is egy szép szellemi teljesítmény, szintén pedzegetett ilyesféle dolgokat.. nem újdonság, csak ezt felfogni, elfogadni, és ennek szellemében cselekedni, több, mint embert/társadalmat próbáló feladat.

Btw, ugyan ez maj' hogy nem totálisan off-topic, de hirtelen idekívánkozott, és az egyik régebbi, iskolás, poszthoz pedig akkor nem volt alkalmam egy rendes hozzászólásra.