Nanosolar. Pont.

0,3 dollár/watt. Olcsóbb, mint a fosszilis tüzelőanyagok. Pont.

Azthiszem az ilyen dolgok fénylenek át a 2007-nek nevezett szargödör mélyéről, tesznek rendet a piciny lelkemben, éltetnek és egyéb kliséket művelnek.

Második kedvenc városom, ahogy egyre jobban süllyed a "politikai elit" habzó gecijében, eszembe ötlik, hogy mennyire instabil, változó, képlékeny és illékony a határ a helyes és a helytelen között.

Vannak biztos dolgok. Én pedig szeretem a biztosat, szeretem, ha valami egyértelmű.

Nem összekeverendő az egyszerűvel, a könnyen átláthatóval, a felületessel vagy a kevéssel.

A napunk nagy részében döntéseket hozunk, amik eredménye mások életének részévé válik valahogyan, hat másokra, azok életére. Ha úgy döntök, hogy nem megyek le boltba, akkor valószínűleg fogok rendelni kaját, ezzel a pizzafutár életére hatok. Azzal, hogy adok neki ~ 10% borravalót, szintén.

Vajon ha nem adok neki, akkor azzal helyesen cselekedem-e? Ez egy egyszerűnek tűnő kérdés, de közel sem az, nagyrészt, mert nem egyértelmű, hogy mi a "helyes" ilyenkor.

Pedig csak 263 forintról van szó!

Felelősség, de talán mégse akkora, hogy egyátalán megérje belefektetni valamennyi energiát, hogy végiggondoljam.. meg egyszerűen a számomra könnyebb megoldásnál maradok és kész.

Nyilván a kedvenc tisztségviselőink is voltak egyszer átlagos emberek, ők is szembekerültek az élet morális kérdéseivel, csak úgy látszik elbuktak már idejekorán a faszba, aztán "na, hát ennek a fair-play díjnak már lőttek, majd a következő körben újra próbáljuk" alapon úgy döntöttek, hogy akkor levetkőzik a felelősség verejtékkel és lelkiismerettel bélelt bundáját.

Ha mégsem így volt, akkor pedig már-már emberfeletti nehézségekkel kell megküzdeniük 32 tizedmásodpercenként, legalábbis látszólag, a bizonyítottan rossz döntéseik számából ítélve.

Ugyan a borravaló kérdése egyszerű közgazdász talán, mivel a vevő magatartása szépen befolyásolja az árakat, ha senki sem ad borravalót, ami ugye sarkítás, de nevezzük így azt az esetet, amikor egyre kevésbé éri meg pizzafutárnak menni, akkor ebben az esetben a "munkaerőhiány" felsrófolja a fizetésüket, az pedig a kiszállítás árát, ami a pizzák árát, tehát pont ott vagyunk, mintha adnánk borravalót. (Csak ez után esetleg adóznak, etc..)

A másik esetben, ha adunk, akkor ugye kisebb fizetésért is megéri futárnak lenni, hiszen extra pénzhez jutnak, tehát hivatalosan/papíron elvannak kevesebből is. Ez oda vezet, hogy olcsóbb lesz a kiszállítás, tehát a pizza is, tehát olyan, mitnha nem is adnánk.

WTF?! Akkor most mi van? Helyes-e a gondolatmenetem? Teljes-e? Téves-e? Megállapítható-e egyátalán a helyesség ilyen esetekben? Ugyan ilyen gondolati séma alapján mikről látható még be, hogy igazából "mindegy" a dolog?

Vajon "pont ilyen alapon" belátható az is, hogy ténylegesen mind1, hogy most akkor a BKV-n érdemes-e bérletet/jegyet venni? Esetleg az is mindegy, hogy kire szavazunk? Vajon minden két-lehetőséges választásunk csak ámítás? :)

Nyilván nem, de mégis, mit vártok tőlem reggel fél hétkor? :]

Mellesleg bárki, aki szeretne befektetni a Nanosolarba, keressen meg, gyűjtsünk pár milliárdot, vegyünk részesedést, várjunk .. majd adjuk el és éljünk, mint a luxuskurvák a Beverly Hillsen.. vagy esetleg forgassuk vissza a pénzt és csináljunk végre egy értelemes C++ fordítót, ami képes arra, hogy a vacak "késői-kötéseket" O(1) időben megvalósítsa (ill. nagyrészüket) :P

Ha engem kérdeztek, én az utóbbira szavazok, talán .. azthiszem.. öhm :]