Egy hétig próbálhatok tartózkodni a tejtermékek fogyasztásától :|

Pedig már szinte gond nélkül tudok ismét csámcsogni, ami elég jó, tekintve, hogy ami nem nem tejes dolog, az általában hús és nehezebb elrágni, mint mondjuk a joghurtot, tejfölt, sajtot, túrót.

Csütörtökön, amikor is kb. 3 perc alatt kivették mind 2 fogamat, amiből kellmetlen volt kb. 21 másodperc és fájdalmas meg kb. 5, szóval aznap legalább egy órán keresztül hozzám képest a pánikolós kurváak amatőröknek tűntek volna, annyira hatás alatt voltam.

Sokadik eset, hogy feleslegesnek bizonyul az aggódásom. Végiggondolva teljesen felesleges már az első pillanattól kezdve, hiszen nincs haszna.

Kiskoromban volt egy kellemetlen élményem a hajszárítóval - tegyük fel legalábbis -, akkor nem csoda, hogy a több millió év óta működő feltételes-reflex szerű rossz érzés tör rám, már mikor hajat akarok mosni. Mert tudom, hogy hajat kell szárítanom utána. Ez a tanulási mechanizmus lehet, hogy kiválóan működött a dzsungelben. Valószínűleg még manapság is nagyon fontos szerepet tölt be gyerekkorban. Viszont kicsit kezd kontraproduktívnak tűnni bizonyos életkor felett. Mert hát hiába váltódik ki a kellemetlen érzés a hajszárítás gondolatára, mégsem fogok fejvesztve menekülni már a hajmosás gondolatára.

Tehát csak nyűg. Sőt, igazából nem csak egy "kis kellemetlenség", mert minden esetben, amikor kiderül, hogy "felesleges" volt azt érezni, amit, akkor úgy járhatok, hogy ha egyszer tényleg fontos lenne, hogy megvédjen valamitől ez a módszer, nem fogom komolyan venni.

Túl sokszor kiált farkast az elmém, aztán hopsz.

...

Trigunt végignéztem. Meg az Elfen Liedet is. Elég .. mély, főleg az utóbbi. De a kettő együtt különösen erős kombináció volt, főként számomra.

...

Per pillanat nem megy a bH. Az élet megy tovább. Plusz mindenki látott már hidrát, nem? :)