Kellemes éjszakai 35 fok uralkodik, már az erkélyajtó sem nyikorog, már az éhségemről is megfeledkeztem.

Érzem, hogy valami ki akaródzik jönni belőlem, de nem múlik. Kinyitom a Firefox-ot, elvacakolok egy kicsit valamivel. Regisztrálok 4 fórumba, tologatom a Samurize dolgokat az asztalon, letöltök és beállítok egy rakás skint a Foobar-hoz és a Windows-hoz. Kipucolom és frissítem a deviantArt profilom, kivakarom a rendszermeghajtót a koszból, kommentelek 5 blogra, elolvasom az összes feedet, bezárom a Firefox-ot.

Aztán goto 0. pont.

Mindig eljutok addig, hogy megnyitom a blog beírós oldalát. Eddig mindig érintetlenül hagytam. Eddig.

...

Egyszer úgyis leírom, egyszer úgyis kinyílik ez az ajtó is. Kedvenc egyszemélyes reality-surviver shom, azaz pongyolán fogalmazva az életem, ami ugyan nem túl izgalmas, meg unalmas is, de baromira addiktív. Még nem sikerült csatornát váltanom.

Ülni és csendben szenvedőset játszani, unalmas, amitől csak még rosszabb.

Akár valami ímó zenét is hallgathatnék. Hmm, jut eszembe a Poets of the Fall is alternatív, és onnan már csak egy kis váltás a From Autumn to Ashes-ig, ami meg emocore :^C

...

Albérlő társat keresek.