Igazából outside kategória kéne, mert.. mert cca. 1,01 éve jártunk a - mostmár ex - barátnőmmel. Ő fiatalabb volt 2 évvel, nem volt különösebb gond, jól megérettük egymást, megvoltunk, etc..

Akkor mégis WTF?

Én eléggé mozgékony vagyok, legalább is hozzá képest mindenképp. Bulik, haverok, fanta-vodka. Ő meg művész lélek. Otthon ülős, stb.. A szülei is eléggé féltik, alig engedték valahova, az meg nem trendy. Én költözök Budapestre nem sokára, ha láthattam volna heti 1x, az kész csoda lett volna.

És akkor még csak az apróságokat említettem.

"Nincs szép halál annak, akit hátbaszúrnak...", ezért bánt, hogy megsebeztem, de hosszútávon jobb lesz így.

Persze mondtam neki, de nála nem az ész győzött. Ezért én most a kretén, szemét, stb..stb.. vagyok részéről.

Mért hívják szakításnak? Mert legtöbbször fáj mindkét félnek. Nekem mégse, nem érzek hiányt, semmit, azon kívül, hogy akaratom ellenére megbántottam valakit, akit nagyon kedvelek/kedveltem.

Pedig mennyivel jobb egy vidám temetés, nem? De.