26 rész kevesebb mint 24 óra alatt, egy rész ~20 perc.. az utolsó 3-4 már gyakorlatilag puszta filozófia. Mélyebb, mint eddig bármelyik film/könyv/anime, amivel eddig találkoztam. Nem is állítom, hogy teljes egészében sikerült felfogni, megérteni pedig nem is lehet teljesen. Mégis csak valaki más gondolatai voltak megjelenítve.. a rajzolóé, a rendezőé, a hangmérnöké.. mindenkié, és mégis így senkié. Végül pedig az enyém, mert azt láttam benne, amit akartam.

Igazából nem ajánlom senkinek ezt a sorozatot, utána nagyon nehezen fogja rávenni magát, hogy megnézzen bármi mást is.. legalábbis én így vagyok vele.

Csupa üres fecsegés, vagy minden szó egy teljes értékű világegyetem, ki-ki hogy értelmezné az utolsó részeket. Mégis, naponta el lehetne gondolkozni 24 órát egy egy kérdésén.. ki vagyok én? Mi az igazság? Mi a valóság? Stb.. ilyenkor mindig örülök, hogy jobban szeretem a matekot, mint a filozófiát.. még akkor is, ha tudom, hogy a matematika sem konzistens egész.. (lásd Gödel első nem-teljességi tétele)

Különben is, ha mindenki megállna, és egész nap ilyen problémákon töprengene, akkor nem igazán jutnánk előbbre, mondjuk azzal, hogy legyen mit ennünk. Habár, lehet, hogy az éhhalál legszélén eszünkbe jutna valami, mondjuk, hogy nem feltétlen fontos, okot találni a létezésünkre, elég ha elfogadunk dolgokat. Viszont az is ijesztő lehet, hogy képesek vagyunk szinte bármi féle fizikai dolgot megérteni, a szellemi-pszichikai univerzum egy hatalmas fekete folt.. hiába Freud és haverjai, szerintem minden emberre külön pszichológiai intézet létezhetne, hogy egyátalán megpróbáljanak valamit kedzeni az elméjével.. és akkor még a tudatalattit nem is említettem.

Na és itt adás zárás.. majd egy másik posztban, majd ...