Ülök, várok, hogy a zöld teám megfelelõ hõmérsékletûvé váljon, hallgatom az esõt. Se tegnap elõtt, se tegnap, se ma nem alkalmas az idõ fûnyíráshoz. Anyai nagyanyám óhaja lett volna, hogy menjek ki vele, busszal, füvet nyírni. Ismét keresztül húzta az idõjárás a számításait. Nem akarom megbántani, mert igaza van, részben. Nem túl sokat törõdök vele. Pedig arra van idõm, amire akarom, hogy legyen. Szívesen törõdnék vele, de nem hiszem, hogy egy fûnyírás a legmegfelelõbb eszköze ennek a törõdésnek. Habár, nála nem lehet tudni. Már 77 éves, szerintem tudja mi az az Internet, benne van a számítógépben, és az unokái meg rá vannak gyógyulva a netre. Természetesen nem várhatom el tõle, hogy jöjjön õ is CS-zni, hisz magamtól se várom el ;] Sajnos nehéz vele foglalkozni. Lehet vele beszélgetni, csak hát nem túl nagy az érdeklõdés diagrammunk metszete. Mélyen vallásos, nem csodálom, végig élt egy világháborút, és nem is egy diktatúrát. Valószínûleg nem túl sok racionális fogódzója marad az embernek, mikor bombázzák. Így meg tudom érteni, hogy a vak, és majdhogynem értelmetlen hitben keresett menedéket, szerencsére talált is. Sajnos egyre nehezebb vele, mert a világnézete, erkölcse, morálja, nehezen egyeztethetõ össze a mai világgal. Õ már túl jó ehhez a korhoz, sajnos. Szerencsére makacs, rettentõen. És a legjobb sütit is õ készíti, ez így is van rendjén. Remélem még így is lesz, vagy 20 évig. Szeretném, ha minnél boldogabb lenne, sajnos sokat bosszankodik, felesleges dolgokon. Persze legtöbbször igaza van, mégse éri meg felhúznia magát az embernek hülységeken, szerintem.

A taknyom is úgy folyt, mint ahogy most az esõ ömlik, zsebkendõ, zsebkendõ hátán. A papírkosaram [kuka, szemetes] már szépen tellik. Most, így nyugodt fejjel, tiszta elmével, már nem folyik az orrom. Alszok egyet, és reggel frissen kelek, remélhetõleg a már rég áhított, valahol a nyáron elvesztett, harmóniámmal.

Jut eszembe, sry a hosszú posztokért, mostanában napi 1x, sokat írok. 4-5 napig úgyis offline leszek. Szept 1.-tõl pedig jönnek a suligyalázós posztok 1000el, legalábbis az az érzésem, hogy idén se hagy ki a halállistájáról a geci, tanulást/tanítást ellehetetlenítõ, agybomlasztó, észoszlató, elmerothasztó õrület, amit egyesek közoktatásnak csúfolnak.

Szép álmokat, úgyis rég álmodtam már, ideje egyet.