Holnap szombat, minden normális korombeli, holnap, azaz szombaton, elmegy bulizni, mint az év többi szombatján, ha teheti, és kedve van hozzá, de mivel korombeli, és feltételezzük hogy normális, van hozzá kedve. Ezzel szemben én holnap örülhetek majd, ha végre hazajöhetek a mezõrõl. A kukoricatáblából. Mert a korombeliség drága dolog, valamibõl finanszírozni kell a többi szombatot. Persze a bankszámlán lévõ pénzhez nem nyúlunk, mert feltételeztük, hogy normálisak vagyunk. Tehát azt nem isszuk el, kár. :]

Ha az elõzõ bekezdésnek még nem lett volna semmi köze a címhez , látszólag, akkor most gyorsan el is mondom azoknak, akik esetleg nem tudnák, hogy mi is az a címerezés. Hát, mindenki látott már kukoricát, mármint nem fõzve, meg nem a bonduelle konzervben, hanem úgy a földben, mielõtt még learatták volna, ha élõben nem is, de képen azért biztos.
Tehát van hím meg nem hím nemû kukorica (ez valószínûleg akkor a nõstény, de hát ki tudja hogy megy ez kukoricáéknál..), na már most, mivel a márkás kukorica vetõmag drága, meg ha 2 jófélébõl házasítanak egy jófélét, akkor az mégjobb lesz, ezért ezek az agráremberek, úgy vetik el a kukoricát, hogy 1 sor anya, egy sor apa meg még egy sor anya. Ez egy pászta. Viszont anya és apa között nem sok különbség van, mert ugye a kukorica egylaki növény, ilyen gazféle, beporozza magát, aztán nõ boldogan. Na, de nekünk az kellene , hogy a jó tulajdonságai az anyának meg az apának valahogy keresztezõdjenek, lehetõleg az anyában, mert abból többet vetettünk, mert az ócsóbb. Hát jött a nagy megoldás, ha már ilyen hülyén vetettünk, heréljük ki az anyát, hogy tényleg anya legyen. A porzóját, azaz a címerét, a tetején azt a kalász féleséget kell kitépni, és a földre hajítani, hogy ne tudjon porozni.

Egyszerûnek tûnik, nem? Az is. A rutinosak már eleve csapdát sejtenek, a profik egyenesen érzik. Az igazság azonban az, hogy ez egy öngyilkos küldetés. Mert ugyan jól fizet, már ha nem a Meló(zz)Diák -on keresztül csinálja az áldozat. Mert ott lehúzzák, mint egy tisztes feketelyuk. Amúgy is elég sok a cumis rész benne, 5-kor kell kelni, 6-ra menni. Minimum 8 óra a meló.. teljesítmény bérezés, tehát nincs here-vere. Ami külön jó a buliban, hogy lehet lazsálni, de ha már elkezd nyílni a címer, akkor igazán bele kell húzni, és akkor látástól este tízig meló, különben elkezd porozni a címer, aztán silózzák a táblát. Azé' meg nem fizetnek, hogy "már majdnem megvolt az egész tábla..".

A feeling, a fájdalom az ujjakban, a markodat nem is érzed, mikor felnézel a sorban, csak a végtelen kukoricatáblát látod, és eleged van az egészbõl. Aztán kiérsz a sorból, leülsz és csendben megdöglesz. Pár perc múlva meg mész a következõbe.

10 nap múlva vége a rémálomnak, úgy véled még menne akár kétszer ennyi ideig is, de szerencsére nincs több. Pár hét múlva meg egy vastag boríték szerencsés tulajonosa lehetsz, ha jól dolgoztál. Végülis megéri, talán. Csak ne lenne 50+ fok a napon, mert hiába van árnyékban 30, meg "csak" 28, mi a napon sülünk szarrá, vazz. A kosz még elég zavaró, meg az, hogy, ha hosszú újjúba megy az ember, akkor beleizzad, és a kosz meg a ruha szépen ráragad a karjára a delikvensnek. A rövid poló ugyan kényelmes, meg jó, amíg nem kell bemenni a pengeéles kukoricalevelek közé.

Különben jó, csak ne kéne 5kor kelni, azt nem bírom hosszú távon, mindent meg lehet szokni, majnem.