Mindjárt holnap van, és legalább pár órát tudok majd aludni, mielõtt a mobilom könyörtelenül emlékeztetne, hogy még iskolaköteles vagyok. Ezért keljek fel korán. Fákk! Utálok korán kelni, ennél jobban nem is tudom mit nem bírok, talán a céltalan, értelmetlen, jelentéktelen cselekvést. Mondjuk az életet. Lévén a Világegyetem 18 milliárd éve létezik [tudósok tippje szerint], ehhez képest az emberiség, és egy élet, jelentéktelen, céltalan és szinte értelmetlen. Habár, ott a remény, hogy megismerjük önmagunkat, tapasztalatot szerzünk, amit átadunk az utókornak, és ezt hosszú-hosszú éveken keresztül folytatjuk, majd miután eltelik sok millió év, rájönnek az emberek, hogy ennek tényleg semmi értelme. Viszont, ha így nézzük kár élni, de ha már élünk, mért ne néznénk valahogy máshogy ? Kicsit vidámabban, ez van ezt kell szeretni.. legyünk boldogok.. tudjunk meg sokat a világunkról, de felesleges hajszolni a tudást. Építsük inkább a társadalmi kapcsolatokat, a szeretettõl a bizalomig.. úgy döntöttem, hogy ennek szellemében fogok leélni leglább 200 évet. Vagy sikerül vagy nem, pont.