• hippi-hajszobrász hidegháború; szombaton a nagy higiéniai húszpercben vált világossá számomra, hogy a fodrászok tették tönkre a '70es évek Amerikáját.




• szenvtelenül szép szemek zöldben úszó nézései teszik tapinthatóvá az emberi nem-kapcsolatok tragédiáját. a mitsemsejtő 107E a szokásos gyanútlanságával vett fel minket a Ferencieken, és miközben pont azon méláztam, hogy mennyire nehéz áthatolni a szociálkonvenciók ködös valóságán, ott állt egy utazóközönség-egységnyire egy furcsa lány. lehet, hogy anyuka volt, de akkor az anyja lánya; és amúgy is túl fiatalnak tűnt. és nem is ez a lényeg. hogy lehet így nézni; ilyen hangosan? tökéletesen értettem a fülemből kiszökő űrmetál ellenére is.*




• the anaeasthete, igen, más, tökmás, de igazából fasza. (kicsit elrettentő, hogy nem valami absztraktfasz van a borítón, meg hogy a számcímek ilyen japánmajmolósnak tűnnek, de igazából lusta voltam utánaolvasni, hogy miért. és nem is érdekel, mert nem az a lényeg, ugye. savba a sztereotípiákkal.)




• filmek robocopy. az Elysium pedig azért egészjó; persze hosszan lehetne értekezni a felvonultatott valószínűtlenségeken (hogycsak keresletkínálati alapokon piszkítsunk Blokamp levesébe, nyilvánvaló, hogy kurva sokan fizettek volna a poros koszos Földön is az újra-atomizáló kezelésért, így kb. az egész problémát elegánsan elméletivé varázsolva; és még azt se mondhatták volna, hogy csak az űrben működik, mert a mesterséges gravitációban is működött), ja, de lőnek benne és exoskeleton!




• mégis egy szó nélkül szálltam le. a hülyeség bánatos bayes-i tudatlanságban bandukoltam tovább a komfortzónának csúfolt járt úton, hiszen hatalmas hiba elszalasztani azt, ami bármi lehet. de nem, makacsul csak újra-és-újra ugyan azt, majd várni a megváltást. hibákból tanulni? luxus.

I don't have to tell you things are bad -- ha valaki nem értené a címet.

De ugye azzal nem sok mindenre megyünk. Persze, levezeti a feszkót, valamelyest, de leginkább csak hülyének néznek a szomszédok, ami csak tovább fokozza a mifajtánk-tifajtátok ellentétet. (Lásd Monkeysphere, de persze ne feledkezzünk meg egy kis optimizmusról se, amire elég meggyőző érvet a kiváló Pinker bácsi szállít. Ezt a könyvét még nem olvastam, de már itt van a polcon, viszont elég egyértelmű a közgazdasági éstehát emberi evolúció előnyös altruizmus elmélete, hiszen miért támadnád meg azokat a furcsa népeket, ha igazából kurva jó dolgokat árulnak tök olcsón, és még vennének is a te kacatjaidból jó áron!? Majd a gyerekeid gyerekei számára már természetes lesz, hogy vannak furcsafélék is.)

Tehát nagycsoportosan egész jól állunk. Állandóan ez derül ki. Emellett persze adni kell a minőségre is, nem csak a mennyiségre. És ha már épp nem halnak meg milliószámra az afrikaiak meg az indiai gettólakók, akkor lehet nem ártana elküldeni őket pont abba a Pinker-féle barátképzőbe. Mi kell ehhez? Pénz, hogy legyen mivel megvenni a furcsák furcsa de menő dolgait ahelyett, hogy az olcsó bugylibicskával mennének szomszédolni.

STEM crisis -- a fejlett jólét oktatási problémái.

F-35, C-2 vs V-22 -- kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből ~10-20 év múlva. Hisz' most még bármi lehet, simán tévedhet a War is Boring is, lehet, hogy a tengerészgyalogság is meg a tengerészet is jól jár. Aztán persze majd legvalószínűbb, hogy egyik se, viszont a Boeing, Lockheed és az egyéb "beszállítók" nagyon is.

Van új Rosetta album. De nem annyira jó, vagy nem tudom mi van, de inkább nem is linkelem. Mondjuk a bandcampen best-selling volt (nem tudom meddig), meg fizettem is érte. De ugye erről csak az jut eszembe, hogy mennyire nem azonnali a feedback. Mennyire ott a valószínűsége annak, hogy csak azért fizetnek az emberek ezért, mert az előző 3 annyira jó volt, hogy mindenki csak az arcán bírt közlekedni hetekig tőle, és most nem bírja a pénzét hozzájuk vagdalni? Persze az se jó, ha azonnal éleslövészetre küldenénk a nem [elsőre, vagy nem elég] sikeres előadókat, de .. az tény, hogy túl nagy értéket adunk a neveknek. (De mint tudjuk az "informatikában" is csak két nagy probléma van, a gyorsítótár invalidáció (ez igazából csak a CAP tétel bujtatva), a csatolófelületek nevezéktana és a kettő-lett-maradhat hibák.)

De kanyarodjunk vissza az örök témához, a kiscsopis atkák nemi életéhez. Hopsz, ez túl durván hangzik, pedig igazából az atkákra nézve sértő az összehasonlítás, mert azok legalább [szinte biztosan] nem rendelkeznek össznépien kellő kognícióval se, hogy felfogják életük fázisterének korlátosságát, nemhogy még ezen a problémán dolgozni tudjanak. Bezzeg mi, a bajnokok reggelijével kelünk, kollektív eszünkbe naponta több tonna halott fát lapozunk be megannyi okos gondolattal, nyelvünk kifejezőereje páratlan, képzelőerőnk mindent felülmúl. Aztán a nap végén, valahogy, persze szembejön az a fránya közgáz, a szociológia és végül még a kurva gének is csak röhögnek rajtunk. Vannak dolgok, amiket nem csinálunk meg, mert nem éri meg; dolgok amik nem történnek meg még évtizedekig, mert jobb felhasználásai is vannak az erőforrásainknak a tőkepiacok szerint; és dolgok meg megtörténnek, akkor is, ha igazából csak mindenki rosszul jár vele már a döntés utáni pár napos "hosszabb távon" is.

Nem akarok középkoros, naturalisztikus egyszerűséggel példákat felhozni, meg eseteket említeni, főleg, hogy elvileg abból már kinőttünk, nem kell a shakespeare-i módszerrel ablakozni-erkélyezni, álarcozni-bálozni, (dínóm-dánom-ozni, elnézést,) hanem van nekünk ilyen onlány déting találmányunk. Az ember csak regisztrál, kitölt pár száz kérdést, és overnight szállítják a raklap zsugorfóliázott malájkurvát! Ja nem, bocs, azok a scam site-ok, amikké az ötlet általában degradálódik, ugye megint csak az közgazdasági egyszeregy miatt. (Mert kevés bolondabb jelenség van, mint a fiatal, tehát naiv és lelkes, interneten mozgó, tehát valamelyest tehetős, de mégis magányos és melankolikus férfiak és nők.) A[z egyszerű és konkrét] dilemma, hogy vajon érdemes-e regisztrálni ezekre.

Szerénységem pont úgy van ezzel is, mint a kvantitatív pénzügyekkel, hogy azért jó lenne többet tudni róla, de mégse ugranék fejest a tőzsdébe Pythonnal. Viszont valamiből meg kell élni, és azért most már eléggé kezdi felőrölni a mindennapjaimat ez a kis szociális igény..ke.