Zene mindehhez: O.S.I. - Hello, Helicopter!

Szóval mások is. De ők legalább. Legalább mi? Legalább örülnek a felismerésnek, hogy mások is töprengenek a körülmények következményein?

Legalább haladnak. Vagy, hát, vannak erre utaló jelek. Pl. egy fél tucat nem-éppen-pofonegyszerű bejegyzés az iOS-ról IT biztonsági szempontból, 1-2 hét alatt; pl. a freeblog.hu-t fejlesztő, életbentartó, üzemeltető illető sem az az egyszerű eset, mégis, ott a freeblog évek óta, megy, él, virul (mégha a statgep.hu nem is igazán). És úgy általában, pl. olvasom Lessig új könyvét, amiben mocskossok munka rejtőzik, több száz feldolgozott tanulmány, interjúk, kutatási eredmények, és sok-sok óra átgondolt, precíz fogalmazás, írás, érvelés (ami persze nem meglepő, tekintve, hogy jogász-akadémikus a szerző), és oldalról-oldalra, napról-napra egyre csak siralmasabb képet fest a(z USA) politiká(já)ról. Mégis, tekintve a látszólag lehetetlen problémát, feladatot, nem bedobja a törülközőt, nem "iszik még egyet, és fogja a nyuszira", nem csak ül & vár. A 300-egynéhányadik oldalra eljutva már a lehetséges megoldásokról olvashatunk.

O.S.I. - The Thing That Never Was

Mások is emóznak, de leteszik az asztalra az üres üvegek mellé azért a "dolgokat".