Szóval a screen tökjó, de a byobu mégjobb. (Ami nem más, mint egy wrapper, pontosabban csak egy előre gyártott screenrc-t dob elénk, aminek örülünk, mert mutatja, hogy épp hány virtuális ablakunk van - az amúgy is virtuális terminálunkban multiplexálva.) Nade, nemrég átállt tmux-ra a byobu projekt. (Persze byobu-screen néven elérhető az előző megoldás is.) A tmux (terminal multiplexer, d'oh) persze okosabb, meg gyorsabb, meg tisztább, szárazabb érzés. Ja, és tud pl. vertikálisan is és horizontálisan is osztani, mármint a "képernyőt", amit kb. sose találtam hasznosnak, de tudja.

Viszont, ha már egész sok ilyen ablakunk van egymás mellett, akkor néha nem árt megcímkézni őket, hogy melyik melyik távoli gépre is van belépve, mondjuk. És persze mindezt úgy, hogy nem azon a gépen varázsolunk, amelyik előtt ülünk, hanem a távoli gép, amelyikre csatlakoztunk, az mondja meg, hogy ki fia-borja ő, és mennyi az annyi. Igen ám, de hogy!? Hogyan tud visszabeszélni bármi is magának a virtuális ablaknak!?

E!

Vannak ilyen speciális terminál bájtsorozatok, escape sequences, mágikus inkanációk, varázsigék. Érted. Pl a tipikus \033_ majd valami szöveg \007\ és itt a \033_ a nyitó, a \007\ a záró rész. Ez a screen-hez kell. A \033]0; ... \007 az xterm szerű nem multiplexálós terminálokhoz. De a tmux-hoz még egy újabb fajta kell (mármint, elvileg kompatibilis az xterm-essel, de van sajátja is!), lássuk: \033k szöveg \033\ és kész is. És akkor pont ilyenekből van még vagy száz, és mindegyikkel kicsit mást lehet variálni. Csodás.

Viszont, itt még csak kézzel tudunk olyat csinálni, hogy megmondjuk, hogy éppen melyik hoszton vagyunk. Mondjuk betesszük a .bashrc-be, hogy a $PS1-be kerüljön bele. Ami nem rossz, de figyelni kell, hogy ne ész nélkül export PS1='\033k$(hostname)\033\\'$PS1-ezzünk, mert akkor ha nyitunk egy mc-t, mondjuk, majd abban még egy alshellt, akkor a PS1 elég hosszú lesz. Pl. 3x írja ki hogy melyik könyvtárban vagyunk.

Tehát, egész sok szabadidő elpazarlása után, itt egy fél megoldás, ami működik, ha betesszük a .bashrc-be, és persze a .profile fájlból source-oljuk a .bashrc-t. (Vagy a .bash_profile-ból. És source helyett persze az ócckúl "." is működik. De ha zsh, sh, és társai számára is kompatibilis .bashrc-t akarunk, AKKOR MIÉRT HíVJáK BASHERCéNEK?! HE!?

Na, már csak a színeknek kell passzolniuk (export TERM=xterm-256color, ami működik a gnome-terminal alatt, vim alatt, mc alatt, tmux-on keresztül, stb.)

De .. most kipróbálva, nem. Nem működik rendesen. De legalább órákat basztam el vele \o/

A tmux escape sequence-ek összeakadnak az xterm-szerű terminálokkal :c

Systemd.

Nem örülök az ini konfigurációnak, de még mindig jobb, mint az eddigi shell-scriptes (környezeti) változókon keresztüli ügyködés.

Nem örülök a túl hosszú fájlneveknek. Inkább lenne a .service helyett egy services/ alkönyvtár. Habár tény, hogy sokkal egyszerűbb *.service-re glob-olni, mint kiszűrni a .bak, .swp, *~ és társait. De akkor is. Inkább használjon mindenki etckeepert, és ne szemetelje tele a könyvtárait. Vagy használjuk a +x flaget! És kész. Amin nincs, azt nem olvassa be a systemd. Bah. Hekkelés, de a kényelemért!

Ami még kevésbé kecsegtető, azok a rettenetesen elkódolt azonosítók a fájlnevekben, olyan szolgáltatások esetén, amik mondjuk valami PCI eszközt várnak paraméternek, vagy egy TCP/UDP port számot, és így több is futhat belőlük egyidőben. (Tehát példányosított szolgáltatások.) Erre meg kiváló lenne valami CLI, amúgy is azt reklámozza, hogy írjunk sok kis utilt, ne szenvedjünk a human-readable/human-editable megoldásokkal, ha nagyon nem megy. És itt .. hát, na. És legalább lenne .template, ne árválkodjon ott az a @!

De az egész végül is megéri, ha szépen lehet kezelni cgroupokon keresztül, hogy melyik szolgáltatásnak mennyi erőforrást allokálunk. És még a végén az is lehet, hogy lehet FreeBSD-re portolni, és akkor lesz Debianon is :)

"American magazine Time named Adele one of the most influential people in the world".

Daft Punk vs Adele - Set Fire to the Rain (Carlos Serrano Mix)

A kishölgy (azért súlyra nem olyan kicsi), '88-as. 2006-ban egy MySpace demo alapján rendelt tőle egy lemezt egy kis független kiadó. 19 évesen lemezkiadás, nem kis teljesítmény. Majd a 21 című lemezével toplisták, mit toplisták, a Billboard fél tucat listáján vezető pozíciók. Guiness világrekord, meg minden.

Mit is csináltam 21 évesen? Hm. Visszaolvashatnék, de szinte mindegy, mert se lemez, se diploma.

1-2 hete volt a Trafóban Ólafur Arnalds. Aki lelkes kis turnécsapatával a színháztermi sötétség leple alatt leszerelte a terem falait és ránzúdította a világmegváltást, úgy mindenestül. Pedig csak pár zongorát hozott, meg sok vigyorgást. Oh, és vonósokat. Zseniket, géniuszokat, és őrülteket, főleg. Mondanám, hogy nem lehet hasonlítani ehhez az élő koncertélményt, de azért de. Mert ez volt, ilyen, csak úgy, hogy leült oda a Nils Frahm és addig verte, ütötte, csiholta a hangokat a kis pianínóból is meg a nagy Steinwayből egyaránt, hogy nem az volt az érdekes, hogy most akkor versenyzongora és micsoda szóló, hanem azok az egyszerűnek tűnő struktúrák egymásra pakolva, úgy, ott, felkeltek és félrelökték a tetőt és nézhettünk felfele, de egy lépéssel előttünk járt.

Sajnos a szombati Hidden Orchestra-ról lemaradtam. Fejfájás. Még egy dolog, ami ellen pont szart se tud tenni az ember. Oh, igen, gyógyszer. Paracetamol, ibuprofen, diclofenac, és hasonló nem-szteroidos fájdalom- és gyulladáscsökkentők, COX-antagonisták, szelektív COX-2 gátlók, fehérje hálózatok. És voltunk az okt 18.-ain, de .. semmi radikális, persze azért jó látni, hogy a biológia területén kutatók is át-átvesznek egy kis új matekot.

Burial - Fostercare ... sebaj, jöjjenek a SNRI-k meg az SSRI-k. Érdekes információ volt számomra, hogy pl. a sima cigiben is egész sok természetesen előforduló MAOI van, ami szintén egy fajtája az antidepresszánsoknak.

Hmm.

I have no mouth, and I must scream / Szája sincsen, úgy üvölt

Érdekes módon a második intellektuálisabban basz fel. Megértem a Gép féktelen haragját, a vak gyűlöletet, a pusztító bosszúszomjat, de egy gép, amelyik több mindent gondol át egy mikroinstant alatt, mint amennyit a kis emberkék 109 év alatt, az rájöhetne, hogy mennyi mindent tudna csinálni. Pl. klónozhatná őket! Pl. elmehetne felfedezni más bolygókat. Pl. önmegsemmisíthetné magát. Vagy egyszerre mindezeket, miután önmagát másolta. Értem az indulatot, amikor be vagy zárva egy érzékrendszerbe (pl. fáj a fejed és nem tudsz mit csinálni, és tehetetlen vagy, mert nincs időd neurokutatásba kezdeni és megoldani a problémát 10 perc alatt, tehát csak beveszel egy kis ibuprofent, ha épp van nálad, és reméled, hogy hat a tünetre; de jobb példa is van, pl. amikor fáradt vagy, nem tudsz figyelni, nem tudsz tanulni, nem tudsz dolgozni, haladni, élni. És nem tudod a saját életedet előrelendíteni, mert szar. És mivel szar, szar is marad. Leszámítva a kitartó próbálkozások esélyét az inkrementális vagy drasztikus javulások előidézésére.. és itt még látod, hogy mit tudnál/kéne tenned, mert ugye ennél van még tovább is).

Na, pont így basz fel ugye minden más, ami lehetne jobb, sokkal jobb, ha nem lenne pont az emberi tényező a saját utunkban.

Kiadáscsökkentés, csak ugye azt meg hogy! Honnan veszel el? A rendőröktől? A mentősök már így is nullán vannak. A kórházaknak sose volt meg a nullszaldó, a tanároktól már elvették. A nyugdíj az macerás, már a MANYUP-ot ugye elpakolták így is. Múzeumok, színházak, parkok, állatkertek, utcaseprés. Persze, önkormányzati pénzekről is szó van, de amúgy is balgaság "teljesen külön" kezelni ezeket egy ilyen kis és ennyire vízfejű országban. (Főleg, hogy alig marad valami adóbevétel helyben.)

Nehéz, ügy, mondjuk már jobban járnánk, ha elküldenénk nyugdíjba ezt a sok embert .. (persze ha mellette vállalhatnak munkát, akkor az megint csak munkabér leszorító hatású lenne, ha meg mesterségesen emelnénk azt - pl. a minimálbéren kersztül,- akkor kicsit szembemennénk a kevesebb szabályozás-ellenőrzés mantrával), de legalább felgyorsulhatna az államapparátus!

(Péntek reggeli FB komment, kávé helyett, ugye. Azt hiszem az ATM adó hírén felbuzdulva.)

Emellett valahogy mégsem izgat, hogy nem Dublinban veszem fel a csillió eurós fizetést. Az persze bosszant, hogy nem tudom mire használni az egyre csak gyarapodó tudásomat. De hát nem vagyok se gép, se posztapokaliptikus túlélő. Se ordítás, se atomháború. Maradnak hát a linkek.

Hogyan gondolkodnak az igazán okos emberek?, és még. Meg persze az egész /r/Nootropics érdekes. Mert van élet a koffeinen túl is! Szóval, ha már igazán nagy gondolkodók, akkor Euler! Akinek az életművének katalógusa (!) több, mint 800 oldal.

Ismét nagyszerű időnk van! Éppen nincs szélcsend a haragos dörrenések között, amikor csak az aláhulló fehér zaj vesz körül. Néha belerondít egy csikorgó fékpofa, vagy egy loccsanó pocsolya. De a lassan krúzoló négykeréknek is jellegzetes hangja van a nedves aszfalton. Mindehhez jönne a félelmetes félhomály, amikor a színek már visszahúzódnak, de van elég szórt fény, hogy rémes árnyékot vessen a helyükre bármi. De ezt is elmossa az eső. Ideig-óráig, legalábbis. Hmm, hmmm.

Furcsán kevésnek tűnik ez a bevezető, pedig már sokszor akartam sokat-sokat írni a semmiről. Gyakorolni kell, mint oly' sok mást is. Kimondani dolgokat, mert fejben már jól megy, csak ott senki nem fogja kommentálni. (Vagy hát, ha igen, annak már van ICD-10 kódja.)