Tehát azon kívül, hogy végre esik az eső, itt az ősz, fáznak a fák, csöpögnek a leveleik szép lassan nagy halmokba, igazából semmi lényeges nem történik.

Oh, persze, a képzeletbeli barátnőmnek végre sikerült leírnia, hogy már nem szeret. Fáj az ilyen, de legalább esik! Nagy bánatomban alig volt étvágyam tegnap. Aztán csak sikerült megenni egy teljes Ánuszmenüt fagyival meg mindennel az Allee-ban, persze felvezetőnek egy adag vargabélest is leküldtem. (Attól éheztem meg.) Tehát a marhahús gyógyít.

Így már csak nem sokat kell javulnia a helyzetnek, hogy egy prózai rossz jelző megállja rá a helyét; jó, persze, azért vagyok annyira makacs, hogy ne aggódjak ilyenek miatt, még akkor se, ha statisztikailag Magyarország ritkaszarul áll (4 tízezrelék a férfiaknál a 2010-es adat szerint; mondjuk pofámleszakad, hogy a KSH képtelen ilyen apróságokat publikálni, mint bármilyen adatsor "nemek szerint". Abból van, hogy hány külföldi van idehaza, abból, hogy hány fiú-lány született, nem igazán találtam, és ha van is, a kereső olyan lassú, hogy nem vártam meg), viszont Dél-Korea a második! Nem lennék meglepve, hogy a erős a korreláció a borzasztó PSY albumok megjelenése és a grafikon ugrásai között :]

Meg amúgy is, tipikusan faszságok miatt szoktam aggódni. Amiken felesleges, kb. olyan kontingenciákon, amik meglepően kis súllyal bírnak a lehetséges kimenetelek számbavételénél. Mondjuk egyben érdekessé teszi a kommunikációt is, mert sose lehet tudni, hogy a másik fél (ha többen vannak, már egy végtelendimenziós modell is kevés lenne!) mit hogyan fog értelmezni, és mire fog rákérdezni egyből (tehát mire érdemes a szövegben azonnal válaszolni - így eljutva a zárójelek fogságában sínylődő többszörösen felesleges mondatnyúlványokhoz). Ah, igen, kevesen tudják értékelni a szupraracionalitást, akik meg igen, azok még mindig azon gondolkodnak, hogyan is legjobb ezt közölni bárkivel (pluszpontért kéretik elhanyagolni a nyilvánvaló ellentmondást) :P

Az élet egy Banach-Mazur játék, végtelen, és legjobb esetben is egy üreshalmazt nyerhetsz.

Innen:

"But being great isn’t as easy as just picking a hard goal — in fact, picking a really hard goal avoids reality almost as much as picking a really easy one. If you pick an easy goal, you know you’ll always succeed (because it’s so easy); if you pick a really hard one, you know you’ll never fail (because it will always be too early to tell)." (Or that failure it might be easily post-rationalizable too, but that's not the point.)

"The trick is to set yourself lots of small challenges along the way. If your startup is eventually going to make a million dollars, can it start by making ten? If your book is going to eventually persuade the world, can you start by persuading your friends? Instead of pushing all your tests for success way off to the indefinite future, see if you can pass a very small one right now."

"Chris Macleod calls this “epiphany addiction”: “Each time they feel like they’ve stumbled on some life changing discovery, feel energized for a bit without going on to achieve any real world changes, and then return to their default of feeling lonely and unsatisfied with their life. They always end up back at the drawing board of trying to think their way out of their problem, ..."

"Go out and test yourself today: pick a task just hard enough that you might fail. Reality is painful — it’s so much easier to keep doing stuff you know you’re good at or else to pick something so hard, it'd require changing society itself — but it’s impossible to get better without confronting it."

Kicsit átírtam az idézeteket. Kis egybeesés, hogy pont az után találtam ezt a posztot HN-en, hogy megint siránkoztam, hogy:

[0:55:23] Pas: elfáradtam fizikailag. megint. jót edzettünk. és még azt is hiszem, hogy van eredménye. [0:55:29] Pas: de fáradt vagyok szellemileg már évek óta [0:55:35] Pas: és nincs eredménye

Még azt kell hozzáfűzni, hogy ugyan nem mindenre kiterjedően vagyok tisztában a bénázásommal, de azért elég nyilvánvaló hibaforrások is mutatkoznak. Igen ám, de.

A legrosszabb ez a stagnálás. Nem kelek egyre rosszabban minden nap (vagy ha igen is, túl kicsi a változás, túl sokáig lehet húzni, halasztani, nyúzni magamat); és nem lesz jobb sem, meg rosszabb sem az [oh, de szánalmasnak is könnyen beállítható kis-] életem. Így, a trendvonalak oly' sokára metszik egymást, a távoli jövőben, (amikor majd egyszer keserűbb lesz a szokásos ah-minek-megint-enni hiszti után rendelt/kreált ebédem a "jaj, mennyire lehetetlen megismerni valakit" zsolozsmám fásultságánál), amikor is egy egyszerű véletlen bejárási ciklussal megpróbálom közelítőleg megoldani ... hogy addigra tényleg csak a Reddit sok hosszúlépéssel, de szigorúan száraz fehérből kombináció marad.

Na, megint adtunk a szarnak egy pofont. Felelősség elhárítva. A genetika kapja be, a neurotranszmitterek csendben kussoljanak, a szociokultúrális csoportdinamizmusok pedig szarjanak sünt.

Egyes vélekedések szerint lánynak kellett volna születnem, ami tévedés, mert igazából tankelhárító helikopternek!