Csapkodós hangulatomban vagyok. Valamit nem értek, és egyből nyomnám az agresszív kurvaanyád gombot, írnám a lófaszt. Új alkotmány? Leszarom. Apple botrány? Kapják be, amúgy is. 6200 új munkahelyet hirdetett meg a Google? Meh, úgyis messze van. A Microsoft is? Akkor jó is hogy messze van, buzik. (Különben is, mi a picsa ez, még egy 140 karakteres tweetet is hamarabb neveznék annak, ebben annyira sok a zaj.) Reddit down? Fuckyou too. Valaki egy hatalmas vadászkeselyűvel (vagy mi ez) a karján házasodik? Király, de kapják be, inkább tennének félre a válóperes ügyvédre.

De ami ezt a kissé JémszJoszi tudatlanság-folyamot eredményezte az a moly.hu. Szeretem, mer' van, meg magyar, meg egész sokat tud. De mégis. Mi a faszom az a karc? Miért szar a kereső?! Miért mutatja alapból a híreknél a kommenteket is? Kit érdekel, hogy mit böfögnek egymás között a molyok? Miért lassú?! Kódolj jobban Bence!

Oh, és ami arra késztetett, hogy ezt így e-papírra is vessem, az .. az ez a fos. Fejős Éva interjú. A molyon a hírek között. És van olyan, hogy "szűröm ezentúl", de nem lehet szerzőre szűrni, hanem, csak valami másra. Basszák meg. Fogalmam sincs, hogy ki ez a nőszemély. Elég, hogy láttam a biztosan szar könyvjeinek szar kreatívjait a metrón. És felbaszott. És előítéletes vagyok, mint a picsa, de ez legyen a legnagyobb bajom. Azt találta mondani, hogy "A könyv termék, mint a joghurt". Hát nem, kedves Éva. A te szarjaid tényleg olyanok, mint a danonaktívia bifiduszeszenzisz. Csak értelmetlenül kis kiszerelésben kapható, gagyi-natúr íztelen, és még drága is. De egy könyv, az nem termék - bazdmeg, - hanem műalkotás. Érték, és attól, hogy elfogyasztod nem csökken az értéke, hanem nő. Nem joghurt. Akurvaanyád!

Szóval, tessék megnézni ezt. Meg ezt. Értelmetlen mondatok, illetve még annyi sem, mivel az Ulysess utolsó fejezete egy mondat. Központozás nélkül. Nem olvastam, nem is akarom. És attól még, hogy kötözni való bolond volt Joyce - vagy hát úgy tűnik, - attól még van értéke a munkájának. Lehet csodálni a mauzóleumát, amit az elméjével emelt magának, a mondatok, szavak, gondolatfoszlányok végeláthatatlan lépcsőfordulóin át megközelíthetetlen tetőteraszt. Ami olyan magasan van, hogy onnan már semmit nem látni. Van-e értelme, ki tudja. Lehet, hogy adnak neki a kedvelői. Elvégre, ki az, aki szerint ez értelmes? Aztán mégis. Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, mi értelmes és mi nem? (Matematikusok, logikusok, filozófusok, igen. De ők mindig úgy kezdik a mondataikat, hogy HA feltesszük, hogy.. akkor.) És ha mondjuk egy ország jövőjét tesszük fel. Tétnek, mármint. Akkor lehet, hogy nincs értelme 700 oldal sületlenségnek. Ha egy végeláthatatlan szomorúságszagú telet, olcsó whisky-t és kilátástalanságot, akkor már azért más a helyzet.

Ilyen alapon nem tudom, hogy miért akadok ki az ilyen ponyvaírókra, akikéit a metrón reklámozzák. De most de, és basszák meg.

Pedig lehet, hogy kiváló szókovács. Mesterség. Szakértelmet kíván. Kitartást. Biztosan tehetséget is. Próbálj meg csak leülni és írni egy oldalt egy képzeletbeli tájról. Írj Erdélyről, úgy, hogy érezzem a zordon Kárpátok lassú fekete tiltakozását az idő morgására. Nem könnyű dolog a wordsmithing. Minden mondatot, amit valahol elkezdesz bele kell hajlítani a helyére. A kilógó szavakat megkalapálni, a ferde toldalékokat kiegyenesíteni. Persze mindezt úgy, hogy gyorsan, vigyázva, amíg még izzik. Utána már cseszheted.

Banks megír egy sokszáz oldalas könyvet hetek alatt. Nekem megírni egy 3 oldalas e-mailt tart pár óráig. Pedig én nem az esztétikai hatásra utazok. Ja, ő se, mert ő még ezen felül ötvözi ezt egy kis történettel, annak alattomos vezetésével-mesélésével, képzeletének szárnyaló textúrájával, jellemekkel, népekkel, fajokkal, mindezek megfelelő rajzaival. (Néprajz, jellemrajz.) És öröm olvasni. (Nem tudom, hogy az e-mailjeimet mennyire öröm olvasni.)

És most látom, hogy ma van Ensiferum, Children of Bodom s mások a PeCsában. Nekem meg kb. nulla esélyem van visszaérni. Mondjuk most, kedvem sincs. Pas, hát veled meg mi van?! (Plusz a kötelező: bazdmeg.)

Már egy ideje akarok írni valami könnyed témáról is. Főleg mióta panaszkodtak, hogy csak ilyen mélyenszántó dolgokkal bombázom ezt a magasröptű közeget. Majd valamikor elmesélem, hogy milyen vicces volt, amikor a smiciek csinált egy ilyen shwittert, az is pont úgy write-only volt, mint a twitter, ellenben vicces volt. Főleg, hogy tényleg annyi volt az összes kontent, hogy mikor, ki, mekkorát. Ez persze arról jutott eszembe, hogy a múlt héten sikerült egy gerendával keresztbe parkolni, és külön kellett a felmosóvödörben hoznom még vagy jó tíz litert, hogy azzal együtt hátha. Erről persze eszembe jut az internet másik fontos eleme az aranykorból. Az efféle szájtok már '97-ben is több évesek voltak. (Oh, elnézést, mégsem mindegyik.)

Azt már csak halkan említem meg, hogy bizony, bizony az internet előtt is voltak vicces videók. Ugyan nem annyi, mint most, de mindenkinek volt pár giga, mindenki tudott újat mutatni a másiknak. Rossz minőségű ASF fájlok, gagyi MPEG-1 tömörített mindenfélék. Az átlagos háttértár 20 gigás volt. Összesen. Ekkor voltak lelkes opportunisták, akik megvették ~hetvenezeré' a kétszeres sebességű CD írót és darabját 800 forintért korongozták. Persze így egy-egy lemez ~35-40 percet vett igénybe. Plusz amíg felmásolta az illető a forráslemezt, hiszen nem akart senki CD-ről-CD-re másolni, az kockázatos volt; és ha nem sikerül, akkor oda az üres CD ára is. Ami akkoriban 200 fölött volt. Persze pár évvel később voltak ebből problémák. Főleg azokat baszták meg rendesen, akik újságban hirdették szolgáltatásaikat. A leghülyébbeknek volt valami nyilvántartása a vevőikről (hiszen időnként nem árt egy kis marketinget is folytatni, küldtek "listát" az új dolgokról - postán). Az Artisjus/BSA már akkor is lelkesen ment a "fogyasztók" után is.

Persze ha már, akkor meg kell említeni a szánalmas.hu-t, mint az egyik első ilyen szociális viccesdolgok gyűjteménye. Meg a jo.zan.hu-t is. Na, ekkor még menő volt hómpédzset csinálni. Frémekkel. Meg tenni bele villogó-csillogó pörgő-forgó animált GIF képeket. És ugyan most nagyon jól néznek ki a Flashes menük, meg a jQuery UI-s megoldások, de akkor is voltak ilyenek, csak úgy hívták, hogy DHTML, és a hóesés nagyon ment.

Idővel persze nőtt az átlagos sávszélesség, volt olyan, hogy "HTTP warez". A feltöltők regisztráltak ingyenes tárhelyeket. Sokat, sok százat. Oda tették fel a feldarabolt CD-képek egy-egy darabját. Később ebből lett az "SMS warez". Ami talán még most is van, de hát aki fizet érte, az meg is érdemli. Az is jó kérdés, hogy miért csinálták akkor a feltöltők. A fizetős FTP-k persze érthetőek, de regisztrálni egy rakás ingyenes tárhelyet, feltölteni egy csomó kis fájlt.. háát. Persze idővel lett DirectConnect, ami az első ilyen elosztott fájlcserélős dolog volt, ami nem zenére lett kitalálva. (A Napster volt az első zenés. De itt a teljes história.)

Ah. Mindegy. Régen is jó volt (nem) és majd a jövőben is jó lesz (nem talán).

A halálágyán a (buta) ember hajlamos faszságokban hinni. Az intelligenciával kapcsolatos hiedelmeid (vélekedésnek fordítanám igazából) befolyásolják, hogy hogyan tanulsz. (Itt a reddit thread, hátha valakit érdekel.)

Na, snitt. Innéttő' meg kvantumfizika. Egy pici lézerrel baszkodnak egy atomot, amiből szépen kigerjesztődik a legkülső elektronhéjról egy elektron. A csel, hogy kihasználják az elektronpályák kvantummechanikai rezgését, pont úgy gerjesztik, hogy az a legkülső elektron ki is ugorjon az atomból, aztán egy másik lézermezővel szépen körbeküldik, és így lesz a képen lathato körgyűrű. A piros vastagodás az a rész, ahol éppen az elektron "magja" lehet. Persze a dolog lényege, hogy az elektron igazából csak kvantum-valószínűségi oszcillátor, már-már hullám. De ugye nem az. Mert itt pl. egy elektront lebegtetnek egy lézeren.