Achtung, achtung! Sekélyes személyes sirámok sora serken innen. Szóltam.

Alaphangon is több, mint 24 órája vagyok ébren. Nincs étvágyam. Üres a hűtő. Zavar a napfény. A jobb csuklóm a sok nem-ergonómikus egérhasználattól sajog. A hasam meg a fél perce leküldött pohár víztől. Elfáradtam, álmos vagyok, és mégis valamiért most írok. Pedig plusz-mínusz pár órát kibírna bárki egy újabb bejegyzés nélkül.

Nemsokára álmosabb leszek, mint amennyire rossz kedvem van, majd akkor alszok.

<és ez persze be is következett, elég hamar>

Mivel több, legalább félig épkézláb mondatot nem tudtam összehozni, szépen elmásztam az ágyamig.

<snitt>

És másnap szinte egy-az-egyben ugyan az.

<snitt>

És másnap szinte egy-az-egyben ugyan az.

<snitt>

És másnap szinte egy-az-egyben ugyan az.

<csatt>

És ez van már egy hete. Vagy nemtudom. És mondanom is felesleges, de nem épp idilli állapot.

Vettem új videókártyát. Előfizettem EVE Online-ra, dolgozok, próbálom magam lefoglalni, elfoglalni. Meg valahol visszafoglalni.

Sok mindenre rájöttem, de valahogy mégis csak ugyan azt mantrázom már hetek; hónapok óta. Pontosan 4 hónapja.

Habár, igazából nem. Nem, mert az első egy-két hétben kicsit úgy voltam, mint az igazán ütős vicceknél, vártam a poént. Aztán jött a csattanó, és az addig fájdalommentesnek vélt amputálásból egy végtelen sikítás kerekedett. És tényleg. Egyszerűen huss. És nem értem.

Racionálisan igazából egyszerű, mert volt egy peremfeltétel, ami megváltozott, tehát már nem áll a bál. Kész, egyszerű, mint egy pofon. De azzal bármikor kiegyeznék (mármint egy pofonnal).

Függőség? Lehet. De akkor is, az átlag elvonó nem tart tovább, mint ameddig a "felhasználó" korszak. Én viszont már rég elhagytam az anekdotikus "fele annyi idő, míg elfelejted" pontot. Nyílván minden (kézzelfogható) eredmény nélkül.

Okolom magamat. Hisz' fel se tűnt, hogy valami nem oké. Elvégre akkor nem ért volna hátbaszúrásként.

Okolnám őt. Mondanám, hogy felelősséggel tartozol azért, amiért a róka is úgy gondolta, hogy a kurva anyját a kishercegnek.

De délibábok ide-vagy-oda, csak egy csendes üres éjszakákat látok, ülök a gangon, nézem a csillagokat, már nem tudom összesen mennyi ideje.

Pár órája még épp a Wikitonary-t szerkesztettem, és a hold szócikk ürügyén fel is néztem kicsit a monitorokról. Ugyan nekem pár percnek tűnt, de most felnézve már vakítóan világos a felkelő naptól az ég.

Információ. Konstans 30-40 nyitott tab, 200+ RSS/Atom csatorna, levelezőlisták, jó pár követett Ubuntu, Eclipse, Mozilla bug, meg ki tudja még mi.

Mindig van valami, amit még nem láttam, de érdemesnek találom egy olvasásra/nézésre. Például GI Joe: Resolute. Vagy épp belemélyedek valamibe, ami mindig is érdekelt, csak mivel kicsit több a derékszög az alakomban, mint másoknak, ezért nem hagyom annyiban és rendesen utána is olvasok. Vagy legalábbis jó sokáig nyitva hagyom a tabokat :)

Ahogy a lustaságomból eredően egy kényelmes, hátradőlős forgós szék hiányában, szenvedek a fapados székemen, egy még hónapokkal ezelőtt talált bankkártyával játszok, amit szintén a lustaságom miatt nem vittem el a gazdájának, pedig lenyomoztam, hogy hol az irodája, bambulok a világosságba és elmosolyodok, ahogy eszembe jut a legutóbbi kérdés a tenzorokról, amiről csak azért írok, hogy használhassam a poszt-pszeudo-koitális szót. Különben azóta is szégyenlem magam, de nem az őrült majom szex miatt, hanem, hogy nem jutott eszembe egy könyv címe.

Amúgy felbasz, hogy az Eclipse képtelen byte sorrend jelölő nélküli UTF-8 fájlokat létrehozni. Az meg még inkább, hogy a PHP csak a majd egyszer elkészülő 6-os verziójától kezdve fogja a BOM-mal (byte order mark) ellátott fájlokat rendesen fogyasztani.

Persze szép és jó, hogy ezeket billentyűzetre vetem, de igazából nem ezeket akarom, akartam. De félő, hogy azok a gondolatok, csak akkor és abban a konstellációban fordulhatnak elő, és ilyenformán megismételhetetlenek és örökre elvesztek.

p.s. A Firefox helyesírás ellenőrzője ismeri az "UTF-8" kifejezést/szót, de nem értelmezi egybe. Onnan tudom, hogy ismeri, hogy az UTF-re azt ajánlja fel :|

Tehát elvben már le is adtam az indexemet. Kisebb gyakorlati probléma, hogy még hétfőn észrevettem, hogy egy jegyem nem volt beíratva. Sebaj, gondoltam írok neki ímélt. Apró deus ex machina, hogy nem jutott eszembe az új jelszavam. (Meg kell változtatni X naponta, plusz csomó hülye szabály vonatkozik rá.)

Végül otthonról (Dunaújváros City-ből) a mindenható GMail-en át intéztem a dolgot. Tegnap [csütörtök] mikor a nap szép magasan járt már az égen, és 11 óra volt a telefonomon, bekopogtam a megfelelő irodába. Kicsit később már tényleg meg is volt az utolsó jegy. Persze a Tanulmányi Osztályon nem volt félfogadás. Én meg rendes voltam és nem törtem rájuk az ajtót. (Mert azért mégse szokás.)

Holnap, július 10. végső-utolsó-legrosszabbesetben határidő. Délig. Ha addig nincs a polcon az indexem, lőttek az ösztöndíjnak. (Amúgy sincs rá garancia.)

Másféle időpont miatt is be kellene mennem ma. Kikölcsönöztem a kari könyvtárból Tanenbaum bácsi egyik bibliáját. Az Elosztott Rendszerek címűt. Egyrészt hasznos. Másrészt szerintem túlzottan felületes. Jó, betekintést tényleg nyújt. Áttekintést is, csak olvasni nehéz, mert egyből az elvarratlan szálakon kezdek töprengeni, a félmegoldásain. A megoldásait felrúgó problémákon. Amúgy is érdekes/érdekel a rendszertervezés.

Lehet-e tervezni olyan elosztott, nagy teherbírású, hibatűrő, biztonságos rendszert, ami .. (és ide jön a funkcionalitás, cél). Mert amíg csak 3-at kell tudnia, addig mindig relatíve egyszerű dolga van a tervezőnek, de ez a négy így együtt már kemény dió.

Igen, megint megfeddem magam, mert lustaszar módon nem írok semmit, vagy csak ilyen kis semmiket írok. De majd most. Gyorsan alvás, aztán hah!

Remélem most ott lesz a tanár úr, ahol amúgy múlthét pénteken is lennie kellett volna az ajtóra kitett cetlije szerint. (A szobájában.) És akkor eljő a perc, mikor már nem árválkodik üres sor az indexemben. Talán a TO-n se néznek túl pofátlannak, hogy le akarom adni félfogadási időn kívül.

Mondjuk, ha nem sietek, akkor már tényleg nem lesz ott a bácsi. És elvileg háromtól van ott. És jó lenne beiratni időben, és nem késve leadni, különben még álmaimban se kapok ösztöndíjat.

Oh, az álmaim .. de azokról majd unalmas óráimban. És (csak hogy egy újabb mondatot kezdhessek az akadémai nyelvtanhoz képest formabontóan, és-sel, szóismétléssel, szabadon!) délután hazautazok, amit már nem tettem több, mint két hónapja. Viszont otthon elég kevés számítógépem van. Mégkevesebb internetképes eszközöm. De majd benyúlom valaki másét, mert olyan még nem volt, hogy .. :)