"A Case Against Perfectionism", CJ The X.

szóval van ez a perfekcionizmus miatti írói blokk, amire válaszul itt a trash/gettó Ulysses, amit annyira túl lehet tolni, hogy véletlenül menybe lehet menni. (lásd előző poszt, Karl Knausgaard: Harcom)

jó persze igazából nem pontos a kép (meta-e a fora vagy csak csóró kis hason lett?), mert ... mindegy is, mert nyilván egy mondatot se olvastam Joyce agymenéséből (sőt, még egy oldalt se ... so funny!), meg ebből se, meg valószínűleg nem is fogok. nem is tervezek. se Proustra nem fáj a szememfogam. (amihez hasonlítja a 444es cikkben a Sarkadi)

de a lényeg, hogy csinálni kell, és majd jó lesz.

Knausgård vicces módon úgy járt, mint ahogy CJ magyarázza (tényleg a videó első 5 percében). azzal a csavarral, hogy nem az első könyve előtt, hanem már pár jó kritikát kapott könyv után valahogy megunta a szarlapátolást, és nem bírt elindulni újra a sertéstelepre. egyszerűen magasabbra került a léc. vajon hogy-s-miként? (pl. lettek gyerekei, kevesebb ideje maradt, ki tudja.)

na. ez pont így van a szoftverfejlesztésben is. meg a blogolásban is.

scribere necesse est, legere non necesse est

a művész a művészet

persze fotóban is

bo burnham már volt (pl. pár poszttal előbb, #949) az inside-dal, de lehet kurvamélyre menni a témában, hogy mennyire felkapta a youtube siker és mennyire behúzta, és pánikbetegség, és elvárások, megfelelési kényszer (make happy), és be-ki-le-fel-szét-össze-vissza-ön-re-flex-ió.