Kevin Smith sok sok sok sok sok percen keresztül mond mindenféle érdekes jófej dolgokat. Szívroham, Jay, Néma Bob, reboot. Scorsese, Marvel filmek. Művészet. Woo.

Amennyi szar volt a Vasárnap, meglepő módon annyira oké azóta a hétfő. Meg persze az eltelt közben egy hét.

Vannak az életben azok a dolgok, amik tényleg "hiding in plain sight" (nem is tudom, hogy van-e ennek magyar megfelelője), mint például a K-9. Eleinte az ember azt hiszi, hogy van K-8 meg K-10. Aztán egyszer csak elfogadja, hogy a kutyák az 9es. Aztán persze mikor már háromcsilliószor látta/hallotta, akkor egyszer csak felfedezi, hogy a kay-nine, az a "Canine", mármint a Canis familiaris angolosítása. Mind blown.

A szezonális affektív depi (seasonal affective disorder), az meg SAD. Sad! Mondaná a nagy letiltott twitter narancs. Vegyetek ti is CRI99-es 6500K lámpákat. Biztos jó lesz! (Festéshez akartam rendelni, de ahonnan akartam, ott épp nem lehet. Nem, nem magamnak.)

The Anthropocene Reviewed, Reviewed. Nehéz erről mit mondani, mert valahogy teleregény. Persze feltételezem, hogy érthető akkor is, ha nincs annyi kontextuális lexikalitás leülepedve a fülei között, mint nekem. Mármint valahogy azt feltételezem, hogy John esszéi izoláltan is élvezhetőek. Mármint mind egyedül egy atombunkerben, mind a világ összestöbbi John Green kontentje nélkül. Auld Lang Syne. Ez például.

Ah igen, linkeltem is már több, mint egy hónapja. Hm. Szenilitás.

Írók. Mit tudnak ők. Platán fák. Elveszett lendület, kiégett kompozíciós klisék, takaréklángos színes-szagos egész-estés depresszió, a teljes családnak.

Szubklinikai? Súlyos? Epizodikus? Hány évados? Melyik TV csatornán? Az összesen, hm, az baj. Próbálta már kikapcsolni-bekapcsolni? Ó, hogyne.

Persze mekkora hülyeség, hogy az ember egy kiskegyed-Tube videóból fedezi fel, hogy mi a hézag. Jó persze, azért nem meglepő, voltak már "jelek". Csak ugye az ember, hát az valahogy mindig azt csinálja, hogy vannak a mások, vannak a betegek, és hát van ő. És akkor az igazából egyik se, de nyilván tehátakkor igazából persze nem lehet kicsit az kicsit ez. (Mármint tényleg, most ezt nem csak vicceskedve általánosalanyozom magamat, hanem ... itt van ez a hosszú cikk arról, hogy csomóan csak beugranak a háziorvosukhoz, hogy csak írjon fel valamit, mert kicsit nem oké a kémiai egyensúlyuk, és mostanában "olyan izé vagyok".)

Stigmák. Billogok. Utolsókból lesznek az elsők. Viseld büszkén. Legyen a hátrányod a szuperképességed. (Javasolja egy sikeres, valamelyest híres MIT mestersége intelligencia kutató egy líbiai srácnak, aki szintén AI kutató akar lenni.)

Nehéz időszak. De jól túljutunk rajta. Aha, mitől is nehéz? Ja hogy semmitől? Akkor mi fog változni? Öö. Sokan szét vannak esve. Oké, én is, de nem ezt érzem. Magam alatt vagyok? Dehogy, nem vagyok én szék. Minden nap egy küzdelem? Még az se.

Alattomosabb ez annál. Inkább olyan kis általános terméketlen laza, magabiztos céltalanság. Ah persze lehet bármit. Ahogy a kávécigit is bármikor le lehet tenni. Bármikor. De épp most jöttél be, épp most főzöd a sokadik kávét. Semmi bűntudat, semmi csendes tehetetlenség, inkább csak kis figyelmetlenség. Oh, hát most nem sikerült. Eh, ez a nap elszaladt. Fú, de sok dolog volt. (Nem volt.)

De minek. What's even the point? - kérdezte John, a platános videóban.

De ez még ennél is alattomosabb. Semmi kérdés. Semmi intruzív gondolat.

De akkor mégis mi? Ó, hát ez csak egy vasárnap. Csak egy hétfő. Csak egy kedd-szerda-csütörtök-péntek-szombat.

Csak egy intelligens "todo list", amin valahogy sose a legfontosabb dolog van a legelején. Egy pakli, amit akár hogy keversz, sose húzol hetest. Látszólag minden rendben. Jönnek az ászok, magas lap, kis lap, betli, egy pár, pikkdáma, de valami nem oké. Hogy lehet, hogy más 7-2-vel időnként nyer, de te meg ott ülsz egy majdnem komplett sorral minden körben, és sose jön ki. Tudod, hogy előbb utóbb elfogy a zsetonod. Idővel feltűnik másnak is, hogy túl gyakran kapsz el valami nyavaját, ami miatt kihagyod a heti kártyapartit.

A gond főleg az, hogy közben könyveket írsz pókerstratégiáról, arany betűkkel áll a névjegykártyádon, hogy dizájner pakli értékesítő vagy, és még póker coachhoz is jársz.

Hát mi a fasz? Mormogod el napjában százszor. Olyan nincs, hogy nincs. Biztos van. Kell lennie. Lassan kiolvasod a vonatkozó számelméleti szakirodalmat, permutációk, variációk, Poisson machinációk, Bayes-féle instant formula, csak adj hozzá egy kis szerencsét.