I want this.
Már csak azért is megérné áttérni BTC-re, mert akkor legalább a balfasz bankoknak nem lenne ilyen kényelmes élete. API-t akarok! Miért kell a hétéves Java-s szarral szopni? Miért nincs public key auth webbankhoz?
Igen, jó lenne egy jövőbiztos pénz. Örök defláció. Igen. Aki azért vesz fel hitelt, mert most kell a nagyobb plazma TV, az mérje fel, hogy az az idő, amit TV nélkül töltött volna és így most megkapott, megéri-e a kamatot. És nem tartom problémának azt sem, ha csökken a hitelkihelyezés. Igen. Tényleg ráférne a lassan 100-200-500 (attól függ, honnan számoljuk) éves intézményrendszerünkre egy kis újratervezés.
Nem hiszem, hogy megéri minden évben bemondani a blöfföt, újra és újra kötni az ebet a karóhoz, mindig arra fogadni, hogy majd a későbbi növekedés az jól megeszi majd a hiányt; és addig meg ne éhezzünk má'. De etikailag az is erősen problémás, hogy "aki nem dolgozik, az is egyék". Ebben a - jelenleg - 1045 kommentben, a lassan bedübörgő Orbán-közmunkáról, biztos boncolgatják a kedves kommenthuszárok a kérdéskört, de nem olvastam [még], így itt az első közelítésem.
Ha X éhezik, hajléktalan akkor több kellemetlenségnek van kitéve, mint tenmagad a kényelmes kecóddal meg az interneteddel és az EU rekorder adóddal. Az adó rossz, buta és mindenki ki akarja játszani, de amíg pusztán azt nézzük, hogy adott erőforrás milyen hatékonysággal allokálódik, addig gyakorlatilag nem köthetünk bele a segélyezésbe. (Természetesen tartsuk azt hatékonynak, ha 1 pénzért a lehető legtöbb boldogság vehető. Van ez a The RSA és nekik van egy csomó érdekes-jó "talkjuk", amikből egész jól kiderül, hogy a pénz hogyan váltható boldogságra. Ah, meg is van.)
Éhezni és az utcán lakni rosszabb, mint adózni, tehát azt mondani, hogy "de nekem nincs kedvem", nem szép dolog. Na igen, de te megdolgoztál érte, ő meg nem. Mert nincs munkája, mert alkoholista, mert elhagyta az asszony, mert durva és erőszakos volt, mert kiskorában a szülei nem tudtak vele foglalkozni, mert dolgoztak, mert .. körülmények, nem mennék bele. Tudvalevő, hogy a legtöbb függőség, pszichés kondíció illetve szociodinamikai (rossz családi háttér, szopás a munkahelyen, oktatási intézményben, a seregben) helyzet nem olyan egyszerűen megoldható, mint azt szeretnénk. (Nem, mert nem. Mert egy nagyon komplex rendszerről van szó, főleg azért. Szinte azt is mondhatjuk, hogy ha lenne egyszerű megoldása akkor már megoldódott volna. :|)
Viszont ha már a mi pénzünket költik, akkor teljesen jogos (morálisan igazolható - mondjuk), hogy szeretnénk, ha arra költenénk, ami szerintünk a köznek a legjobb. Bamm, egyből agent-principal problem. De szerencsére a 21. században nem gond a közvetlen demokrácia sem. Van pl. internet, meg sms-ben is lehet szavazni! Tehát elvileg semmi akadálya annak, hogy mindenki szépen megmondja, hogy az ő adóját mire költsék.
Itt meg oda jutunk, hogy jó lenne, ha az emberek nem lennének idióták és nem költetnék el az adójukat "rosszul".
Summa summarum, szerintem egyetlen igazán hasznos dolog létezik, amivel hosszútávon minimalizálható jó pár a fenti társadalmi problémák közül, ez pedig nem más, mint az oktatás. Aminek persze megvannak a maga bajai, és szerencsére látszanak megoldások is. Ja meg még pár link, amit szépen rendszerezni akartam MAJD.
Az LO100 valamiért nem megy IE9-ben. Sem IE6-ban, pedig az a supported platform. (Java-s, nem ActiveX-es, hál' égnek!) Oh, és visszakonnektol, tehát a "téged védő" tűzfalon [is] kell portot nyitni. Persze a hibaüzenetei kimerülnek üres OK felugró ablakokcskákban.
Ja igen, hogy mi is ez a Lights-Out 100? Ez a HP ProLiant 100-as szervervonalába vehető-rakható távmenedzsment kártya. Amúgy rettentően hasznos jószágok ezek, viszont buták.
Mindez nem olyan izgalmas, mint pl. az Oracle cég "piacvezető" termékének 10g gúnyjelű 2. kiadású szuperszónikus adatbáziskezelő rendszere. Olyat tud, hogy az egyik konfigurációs szkript kér be jelszót (egyszer kéri be csak, szóval sikeres nem elgépelést), viszont azt elfelejti mondani, hogy szeretné, hogy tedd a bemeneted dupla idézőjelek közé (doube qoutes, angolszász idézőjelszerűség). Viszont az a megdöbbentő, hogy ez egy ismert hiba, lévén rákeresve a nagy G-ben, egyből jön egy rakás találat. Hasonlóan tudható az is, hogy az x86_64 platformra kiadott 10.2.0(.3 vagy .5? nem derül ki) az magában hordoz egy 32 bites JVM-et (1.4.2-es verzió, 2002 reprezent!), így jó pár Java class natív kódhoz szeretne hozzáférni, persze a 32 biteshez.
Persze a RHEL 5 nem is támogatott platform, tehát én vagyok a hülye, nem a víz, ha nem tudok úszni kacsával. Ugye. Ami támogatott az a RHEL4. Végül is legalább nem Linux From Scratch. Habár a feeling megvan. Miért? Had válaszoljak kérdésre kérdéssel. Miért kell egy adatbáziskezelő rendszer telepítéséhez grafikus felület (Xorg)? Miért kell negyvenkettő scriptet futtatni külön, létrehozni külön usert és csoportokat, miért nem lehet rootként telepíteni? Miért van initscriptje, ha nem ér semmit? (Tényleg nem! Van mellette ilyen Transport Listener, amit valami lsnrctl, meg van az Enterprise Manager az emctl-lel, persze ezeket nem teszi be a local/bin-be vagy sbin-be.)
Továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy itt bizony nem lehet azt mondani, hogy "kellett a pénz" azért dolgoztam a cégnek, amelyik ezt a szarhalmot összelapátoltatta, becsomagolta és eladta. Egy főfőfőfejlesztő a HP-nál vagy az Oracle-nél, (aki adta ehhez a nevét) elmehetett volna bárhova dolgozni. Ezek után már - nagyon remélem - nehezebben.
Tegnap megint vörös hold kelt fel. Aminek foglamam sincs, hogy tulajdonítanak-e az emberek bármi jelentőséget is azon kívül, hogy elképesztően lenyűgöző.
A holdfogyatkozásról pont lemaradtam. De sebaj. Viszont láttam pár hete, amikor is úgyszintén óriás skarlátos tömegével átvonult az égbolton majd eltűnt a budai dombok árnyékában. Akkor éppen Csepelről jöttem haza éjszakai busszal, de leszálltam - sétálni - a Haller utcánál. Végül a Nemzetinél kígyózó zikkurat tetejéről lestem egy darabig, ahogy a Lágymányosi hídnak adott hátteret.
Persze akkor is mást kellett volna csinálnom.
4 óra. Ajaj.
Ellenben tegnap sikerült kerékpározni egy keveset. Felemelő élmény. És nem is estem fejre, pedig akkor király vagyok, hogy mentem vagy kemény 10 métert "nullakézzel". Viszont a Petőfi híd elhanyagolható ívelését már éreztem visszafelé a combomban. Ehehe.
When you let go of everything, you're left with yourself. When you let go of yourself, you're left with the truth.
But.. but when you do that you're left with nothing!
Yes, I've just said that.
Itt károg az ablakom előtt egy ilyen hollószerű. Persze biztosan csak egy varjú (és amúgy is igazából a holló varjúszerű és nem fordítva - megnéztem a Wikipédián, höhö). Viszont egy ilyet megnézni legalább 3-5 perc. Megéri? Van rá "felesleges" idő? Miért nem alszok még hajnali fél ötkor?
Az ilyen zen koanok azért jók, mert az abszurd többértelműségükkel hívják fel a háromsoros érvelések általában megfigyelhető értelmetlenségére a figyelmet. Ennek egy konkrét értelmezése az, hogy .. úgysincs mindenre idő, energia, sőt. Lehetőség sem.
Néha egyszerű logikai okokból nem lehet mindent "megkapni". Megszerezni, birtokolni, bírni, viselni, csinálni, tűrni, hajszolni, megengedni magunknak, akarni és vágyni. Más kérdés, hogy mennyire vagyunk képesek ezeket szabályozni, kontrollálni. De mint azt tudjuk az elme és az agy bensőséges viszonya elég sok mindenre ad lehetőséget, sőt, a hozzáállás és az elhatározás fontos, akármiket is írnak ilyen jöttment bloggerek a determinizmusról.
Oh, és hogy. Azért tűnik hasznosnak ez a lehetőség, mivel végtelen racionalitással amúgy is értelmetlen minden, akkor meg bármi elengedhető. Barátok, család, eszmék. Persze miért pont a becsületet tartaná meg valaki? Nyílván, a moralitásnak csak globálisan van abszolút értelme, a személy nézőpontjából relatív. (És az abszolút nem azonos az állandóval.) Viszont a választás szabadsága (vagy annak pragmatikus illúziója) tökéletesen kirajzolódik ebből az egészből. Választhatsz, hogy megpróbálsz elengedni - mondjuk - fundamentális vágyakat (sok sikert), vagy lemondasz (azaz feldolgozod a lemondást, elengeded) ezen vágyak űzésének következményeként szinte szükségszerűen bekövetkező negatívumok nélküli életről. (Huh, mivan? Igen. Lehetne példával illusztrálni, mondjuk, ha erősen vágysz arra, hogy rózsaszín anime hajjal, földig érő kék kaftánban rohangálhass, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy jó pár ismerősöd, haverod - már-már barátod ki fog nevetni érte. Természetes, hogy ezt mindenki el akarja kerülni. Hiszen ha valaki a közeli ismerősöd, akkor a véleménye fontos, és ha kiröhög, az fájhat. Hát engedd el akkor az ilyen közeli ismerősöket.)
Hasznos ez, mert elvezet a belső ellentmondásainkhoz. Hagyjuk azokat is szépen elmenni. Válasszunk; tavaszi metszést kell csinálni a kis lelkecskénkben. Meg persze észnél kell lenni, bírni kell a viszongatságokat, és tűrni az éhséget. És a barátunk a sötétség.
És olyan szépek a nyári éjszakáink.