Ismét nagyszerű időnk van! Éppen nincs szélcsend a haragos dörrenések között, amikor csak az aláhulló fehér zaj vesz körül. Néha belerondít egy csikorgó fékpofa, vagy egy loccsanó pocsolya. De a lassan krúzoló négykeréknek is jellegzetes hangja van a nedves aszfalton. Mindehhez jönne a félelmetes félhomály, amikor a színek már visszahúzódnak, de van elég szórt fény, hogy rémes árnyékot vessen a helyükre bármi. De ezt is elmossa az eső. Ideig-óráig, legalábbis. Hmm, hmmm.

Furcsán kevésnek tűnik ez a bevezető, pedig már sokszor akartam sokat-sokat írni a semmiről. Gyakorolni kell, mint oly' sok mást is. Kimondani dolgokat, mert fejben már jól megy, csak ott senki nem fogja kommentálni. (Vagy hát, ha igen, annak már van ICD-10 kódja.)