Tehát elvben már le is adtam az indexemet. Kisebb gyakorlati probléma, hogy még hétfőn észrevettem, hogy egy jegyem nem volt beíratva. Sebaj, gondoltam írok neki ímélt. Apró deus ex machina, hogy nem jutott eszembe az új jelszavam. (Meg kell változtatni X naponta, plusz csomó hülye szabály vonatkozik rá.)

Végül otthonról (Dunaújváros City-ből) a mindenható GMail-en át intéztem a dolgot. Tegnap [csütörtök] mikor a nap szép magasan járt már az égen, és 11 óra volt a telefonomon, bekopogtam a megfelelő irodába. Kicsit később már tényleg meg is volt az utolsó jegy. Persze a Tanulmányi Osztályon nem volt félfogadás. Én meg rendes voltam és nem törtem rájuk az ajtót. (Mert azért mégse szokás.)

Holnap, július 10. végső-utolsó-legrosszabbesetben határidő. Délig. Ha addig nincs a polcon az indexem, lőttek az ösztöndíjnak. (Amúgy sincs rá garancia.)

Másféle időpont miatt is be kellene mennem ma. Kikölcsönöztem a kari könyvtárból Tanenbaum bácsi egyik bibliáját. Az Elosztott Rendszerek címűt. Egyrészt hasznos. Másrészt szerintem túlzottan felületes. Jó, betekintést tényleg nyújt. Áttekintést is, csak olvasni nehéz, mert egyből az elvarratlan szálakon kezdek töprengeni, a félmegoldásain. A megoldásait felrúgó problémákon. Amúgy is érdekes/érdekel a rendszertervezés.

Lehet-e tervezni olyan elosztott, nagy teherbírású, hibatűrő, biztonságos rendszert, ami .. (és ide jön a funkcionalitás, cél). Mert amíg csak 3-at kell tudnia, addig mindig relatíve egyszerű dolga van a tervezőnek, de ez a négy így együtt már kemény dió.

Igen, megint megfeddem magam, mert lustaszar módon nem írok semmit, vagy csak ilyen kis semmiket írok. De majd most. Gyorsan alvás, aztán hah!