T-10 évesen szembejön egy morális esettanulmány, megfogadod a megoldási sémát és boldogan eszed tovább a gumicukrot. Majd mikor valamelyik osztálypajtás kért, valahogy reagáltál, talán emlékeztél az új mentális ékköved fényére és jól megvilágosodva döntöttél, hogy kap-e a ruganyos, ízlelő-bimbókényeztetős, színes-szagos kincsedből .. vagy nem.

Mindegy is; én emlékeim szerint - akkoriban - egyszer sem tapasztaltam olyan tudatossági élményt, mikor valahogy is hasznomra lett volna egy ilyen lelki howto.

Pedig az ilyen életbölcsességek, klisék, katartikus "woah"-ok összességéről gondoltam, hogy ezekre lehet életet építeni. Felfogást, nézőpontot, nyugodt álmokat.

Aztán ahogy ezen protip-ek száma a konstansnál meredekebbe nőtt, kezdtem úgy gondolni, hogy ennyit megjegyezni sem lehet, nemhogy összeegyeztetni.

Faszság, vagy nem, de tényleg megint új bekezdés :| Visszagondolva nagyon determinisztikusnak és algoritmikusnak tűnik ez az életfelfogás-kísérlet, de legalább tudom, hogy már akkor is ilyen ügyes meg kreatív voltam :)

Teltek múltak a gondolatok, jöttek mentek a záporok és melengető napok a piciny lelkemben/bensőmben, és mostanra lett bent valami. Amikor mérges vagyok, mert valami kellemetlen történik, akkor azon a valamin is átmegy, mint egy gépsoron. Amikor örülök, akkor is dob valamit a gép.

Ez nyilván nem csoda, ilyen a psziché. A gondolkodó elme mellett az őrült, fel alá szaladgáló, szókimondó, örök álmodozó. Képtelen lenne kiszámolni egy vacak vektoregyenletet vagy főzni, de elég nehéz lenne nélküle értékelni a naplementét, a csendes esőt, egy verset, egy zeneszámot.

A dolog érdekessége, hogy hiába gondolunk rá, mint egy kólaautomata, amibe beledobáljuk az aznapit, megnyomjuk a gombot, aztán potty, majd valamikor meg kivesszük az aprót, szerencsére/sajnos nem így működik. Ha sokáig dobálunk bele valami bóvlit, előbb utóbb az is olyan lesz, ami kijön.

Lélektan, a psziché fejlődése. Az emlékékeink a világ megtapasztalása közben elraktározódnak, de ez csak a "kisebbik" fícsör. Az elménk emlékszik, a pszichénk pedig reagál, adaptálódik, sőt ha nagyon jóarc lennék aztírnám, hóógy asszimilálja a világnak az adott részét. A lelkünknek nincs memóriája, csak állapota.

Most nagyon csúnyán nézhettek rám, nyugodtan, de számomra megnyugtató elképzelni egy számként, amihez mindig hozzáadódik az éppen megtapasztalt eseményre reagált eredmény. Oh, igen, ha nagyon belemennénk a technikai részletekbe, márminthogy miért csak 1 tengely van és minek felel meg a szám növekedése ill. csökkenése, sávok/régiók/tartományok vannak-e vagy inkább több tengely van és akkor már beugranak a képbe a dimenziók meg .. jaj!

Miért jó ez? Mi értelme leírni? Magyarázza-e valamelyest azt, hogy képes vagyok formalizált vicceken nevetni? Hm, az énképem legkiszámíthatatlanabb szeletének racionalizálása értelmes dolog-e? Ijesztő-e, hogy mindent csak gépként, számként, absztrakt koncepcióként képzelek el, és semmi sejtek, rostok, proteinláncok, t- és mRNS kódolás? :) Biztos csak igazolni akarom az anime nézéssel töltött nettó napokat. Vajon más is így működik? Vajon lehet-e ebből UML diagrammot rajzolni? :o Reggelente melyik szekcióm lenne hajlandó elsőként feladni a sztrájkot és felkelni? (Nyilván erős kompromisszumok, mint pl. még 3-4 óra alvás, árán.)

Egyszerű kérdés, tegnap [szerda], csöngetnek és X Y életéért/életére gyűjt. Nem, nem adok. Nem, nemzavart. Viszontlátásra.

Megyek a postára ott fekszenek a hómik a fő'dön a kartonpapírokon és részegek. Kérnek borra, de szigorúan tablettásra, mert szőlőérzékenyek. Egyszer már adtam egy ilyennek.

Az önelfogadásom, a gondolataim és érzéseim a világ dolgairól, mind az elmém és a pszichém, mint értelmezők, kölcsönhatásából áll össze (vagy éppenséggel nem áll össze). Meg akarom ismerni magamat, ezeket a folyamatokat, well/sőt, tudatosan befolyásolnám adott esetben őket. Miért?

Miért? Azért, hogy felírhassam a látómezőm tetszőleges részébe, hogy "mielőtt kifejezem magam, nézzem át a life-howtokat". Ah, biztos szar robot/android/kiborg lennék, mert, a mostani nézőpontomból döntve, nem akarnék emberré válni, mint sok kedvelt novella/regény/film/anime/játék szereplője. Meg talán azt a logikát követve, hogy ha kívül is hasonlítunk egymásra, talán valamilyen [általánosított- és/vagy elvonatkoztatott-] szinten belül is. És pont olyan nagyképű álmokat kergethetünk majd a lelki modelljeink megalkotása után, mint amilyeneket a fizikai(bb) világról konstruáltakkal teszünk. Lásd az univerzum keletkezésének titkai és azok felderítése és kifaggatása, mi van az atommagok magjának magjainak belsejében, stb..

...

Tényleg szar lehet ilyen hosszú posztokkal szembesülni. Majd ilyen tl;dr egysorosokat teszek az aljára .. jah, jut eszembe, ezeket nem lehet egysorban leírni :|

Egyéb disclamer/vevőtájékoztató, a kifejezéseim, meghatározásaim, fogalmakkal asszociált szavaim lehet, hogy nem felelnek meg a Nagy Könyv&tm;-ben írtaknak, de a pontos definíciók hiányában kapják be a faszomat az agyturkászok/lélekbúvárok. Illetve, ha van pontos meghatározás, akkor meg társadalmi felelősségből húzzanak a Wikipediára és terjengjenek oda sok okosat.

Mellékes omFg, a cím épp jól hangzott, mikor kitaláltam, mostmeg épp illik a zenéhez, amit hallgatok. Emocore, uh .. wat?! ;)