Vigyázz, hosszú, nehezebb, olvasmánytalan, de annál értékesebb, érdekesebb, szvsz!

Kettővel előző bejegyzésre érkezett egy elgondolkodtató komment kulcsitól, ebből egy részt ragadtam ki:

"... Minden fölösleges, ami kötelezõ és nem szenvedélybõl fakad. A középskolai oktatási rendszer többnyire arra jó, hogy kiölje a tanulási vágyat az emberbõl. Meg kell találni a személyt, aki túl lát ezen és mentorként kell tekinteni rá. Ez az egyedüli esély. Legalábbis annak, akinek van elképzelése arról, hogy mit akar a jövõtõl. Vagy nem."

Ha nem akarunk elveszni a részletek és a retorika óceánjában, akkor maradjunk annál, hogy tényleg fölösleges az, ami kötelező. Hisz' mennyivel jobb lenne, ha valahogy motiválhatnánk az óvodásokat, hogy x, nem túl okosnak ítélt tevékenység helyett, y kreatív fejlesztő dolgot végezzék. Viszont bizonyos értelmi kor felett tényleg elég jól megállja a helyét a kijelentés.

Szenvedély, elhivatottság, végtelen kérdések sorozata, kíváncsiság, az emberi természet legalapvetőbb elemeinek egy csoportja. Mégis, sok embert láttam, akik csak árnyékuk voltak önmaguknak, többnyire pont azért, mert ezek az esszenciális alkotóelemek elhalványultak. Egyszerűen megszűntek a gondolkodó embernek lenni. Lettek helyette az alkoholista ember..

Az oktatás szar, ezen nincs mit vitatkozni. És eredetileg pont az lenne a célja, hogy az ilyen zátonyra futott életsorsokat felfogja, mint a szociális védőháló alapvető része. Ehhez képest.. és az egyszerűség kedvéért megint csak nem részletezem.

Munka van bőven. Végül is mindig lehet találni új feladatokat, ez könnyen belátható. Mindig megoldható, hogy valaki valami olyat csináljon, amit szeretne, de legalább olyat, amit nem kényszerből csinál.

Például úgyis ott a sok kertészkedni vágyó idős ember, otthon butul a mónika&balázs kombón, a városok meg randulnak a balázs&mónika sztároktól. A kézenfekvő megoldást le se írom.

Szervezés kérdése. Van egy elég kemény olvasmány, a pontos címe éppenséggel nem ugrik be, de a témája a rendszerelmélet, rendszerek szerveződése, rendszertervezés.. általánosan. Természeti szintektől a társadalmi szintekig. Beleértve az egyént is. Mint komplex építőelemét a társadalomnak, mely a legbonyolultabb rendszer is önmagában.
A könyvből leginkább az maradt meg, hogy bizonyos rendszerek ugyan kevesebb erőforrással rendelkeznek, de sokkal jobban struktúráltak, jobban szervezettek, és hatékonyabbak, így életképesebbek.

Tehát megoldható, hogy a mai állapotokat alapnak véve, csupán átszervezéssel, ugyan ezekkel a forrásokkal (tanerő, ifjúság, családok, média) sokkal jobban teljesítsenek, mármint tényleges tanítás, társadalom-építés és -fejlesztés tekintetében.

Idealisztikus? Persze, de nem irreális. Nem lehetetlen. Megvalósítható bizonyos fokig.

Pont ezért nem akarom annyiban hagyni ezt a dolgot. Mármint az érettségit. Ez a túl kell élni megoldás ugyan működik, de túl rövidtávú, számomra. Abba a hibába sem akarok belepottyanni, hogy egyszerűen elfeledkezem a jelen problémáiról (pl. házi dolgozat a II. VH.-ról, tételek . .stb) mert tényleg túl kell élni, de tovább is akarok tekinteni, megoldást keresni, hogy ne az energiaminimumot nyújtsák, nyújthassák a diákok. Azaz mondjuk mi.

Mert most az van, a biosz 2-esért ma is befektettem a min. energiát amit még érdemesnek találtam. Elkértem az egyik osztálytársamtól, egy másik osztálytársam könyvét. Majd abból tájékozódva teljesítettem a dolgozat követelményeit. Ennyi. Pedig az anyag nem nehéz, nem lehetetlen megtanulni, nem hülyeség, egyszerűen nem volt motivációnk. Ami meg volt/van, az nevetséges. Egy 1-es? Pff..

És azt hiszem most kéne kettészednem ezt az irományt, de inkább egybehagyom.